Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-316
202 316. omágoí ülés február 23. 18S4. kiadás a közművelődés érdekében szükséges, az államnak bizonyos kisajátítási jog biztosittassék. Ajánlom módosítványomat elfogadásra. Elnöki Fel fog olvastatni a módosítvány. Rakovszky István jegyző (olvassa).- Utasittatik a bizottság, hogy a 11. §. után egy új szakaszt szövegezzen oly értelemben, hogy azon művekre nézve, melyeknek új kiadását a szerző jogutódjai bármi okból nem eszközlik, ha a kiadás a közművelődés érdekében szükséges, az államnak bizonyos kisajátítási jog biztosittassék. Teleszky István előadó: T. ház! Habár vannak bizonyos praeeedensek, melyekre hivatkozni lehetne egy olyan törvény meghozatalánál, hogy a szellemi munka bizonyos esetben kisajátítás tárgyát képezhesse, mindazonáltal az igazat megvallva, nem látok elegendő okot arra, hogy mi a szerző jogával szemben a kisajátítási jogot az államnak bárminő körülmények között is megadjuk. Ha jól fogtam fel a t. képviselő ur indítványát, az csak a már egyszer kiadott munkának kisajátítása utján való többszörösítésére vonatkozik. De én azt gondolom, hogy e tekintetben kényszerszabályhoz nyúlni nem szükséges, mert hiszen a hol oly vagyonnak elvételéről van szó, melyet a tulajdonos a magaezéljaira máskép értékesíthet, mint a hogy azt az állam a kisajátítás folytán értékesíteni kívánja, ott a kisajátítás indokolt. Elveszik a szántóföldet azért, hogy oda vasutat építsenek, elveszik a rétet, hogy oda gyárat építsenek; itt a közérdek ellentétben áll a magánérdekkel, bizonyos körülmények közt tehát meg kell engedni, hogy a közérdek előtt a magánérdek teljes kártalanítás mellett háttérbe szoruljon. De nem áll ezen eset a szellemi műnél, mert hiszen azt a jogutód nem értékesítheti másképen, mint ha kiadja, és nem is lehet feltenni, hogy ha annak értéke van, ha kiadása közművelődési czélból szükséges, az örökösök magukat ezen jövedelmi forrástól elzárnák, legkevésbbé lehet pedig feltenni azt, hogy ha már ők maguk nem akarják kiadni és az állam a kiadási jogot meg akarja szerezni, azt az államnak vagy bárki másnak el nem adnák. Ezeknél fogva a kisajátítási jogot nézetem szerint megadni nem szükséges már azért sem, mert a jog, melyet kisajátítani akarunk, nem állandó és nem örökös, hanem 50 évi idő lefolyásával elenyészik, és nem lehet feltenni, hogy a jogutódok talán arra speeulálnának, hogy 50- 60 év múlva azt jobban értékesíthetik. (Helyeslés.) Mindezek oly körülmények, melyek nézetem szerint elegendően indokolják, hogy a szellemi mű kisajátításának hely ne adassék és ennél fogva én az indítványt el nem fogadom. (Helyestä.) Pauler Tivadar igazságügyminister; Azokhoz, a miket a t. előadó ur mondott, csak annyit akarok még hozzáadni, hogy ha valóban egy oly munka létezik, melynek kiadása a közművelődés tekintetében szükséges, akkor, ha az illető örökösök nem akarják kiadni, az államnak mindig módjában van azt tőlük megvenni és közköltségen kiadni. (Felkiáltások balfelöl: Hát ha nem akarják?!) Ha nem akarják, akkor bizonyosan van okuk, hogy miért nem akarják, mert hogy miért ne akarná valaki saját hasznát, hacsak valami ethieai oka nincs, azt át nem látom, őtet pedig' attól megfosztani, ha valami ethieai oka van rá, nem tartanám igazságosnak és méltányosnak. Kérem az indítvány mellőzését. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Az első kérdés az lesz, elfogadja-e a t. ház Fenyvessy képviselő ur indítványát, mely szerint az általa jelzett irányban egy új szakasz készítésére utasittassék a bizottság, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el az indítványt. A 12. §. nem támadtatván meg, azt hiszem kijelenthetem, hogy az elfogadtatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 13. §4). Jókai Móri T. ház! Egy módosítványom van ezen szakakaszhoz, mely abban áll, hogy az első alineának következő szavai után: „ha a szerző valódi neve" ezen szavak tétessenek: „vagy elismert irodalmi neve" s a harmadik alineáLan azután ezen szavak: „ az álnév alatt, vagy" kimaradnának s a harmadik alineában „a szerző nevének kitétele nélkül megjelent irói művek c-rö'l volna szó. Bátor vagyok ezt azzal indokolni, hogy általában bevett szokás volt Magyarországon és még talán azontúl is az lesz, hogy az ember nem akarja az irodalmi térre családi nevét behozni s ezt az irodalmi nevet utoljára elfogadja az egész világ, ez alatt ismeri mindenki ezt az irót s Ő akkor nem akarja ezt az ismeretes irodalmi nevét felcserélni a családi nevével. Ha ez a szakasz megmaradna, elszámlálok néhány irót, a ki meg lenne fosztva a védelemtől. (Halljuk!) Petőfi Sándort Petrovicsnak hittak és családi nevét hivatalosan nem változtatta meg; Sárosi Gyulát nem hittak Sárosi Gyulának, hanem Sárosi Lajosnak, Vas Gerebent Radákovicsnak hittak, de ezt a nevet soha sem használta; Szigligeti Edét Szathmáry Józsefnek hívták; Szigeti Józsefnek is más neve volt; Abonyi, Tors Kálmán munkái sem lennének védelem alatt, sőt még nekem is 2 esztendeig való műveim, midőn a forradolom után nem volt szabad a saját nevem alatt irni és Sajó név alatt irtam, nem volnának védelmezve. Kérem tehát módosítványom elfogadását.
