Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-315

315. országos ülés február 23- 1884. 187 ges feltételek megállapítását és biztosítását vegyék maguk kezükbe, másrészről kérem a kormányt, hogy a közerkölcsiség szempontjából tegyen meg mindent, a mi az erkölcstelen művek elterjedését hathatósan meggátolhatja és azoknak káros hatását megfékezheti. (Élénk helyeslés.) Hoitsy Pál; Csak egy kérdést kívánok a at. előadó úrhoz intézni. A 7. §. első pontja ugy a hogy itt szövegezve van, nem egészen világos. Itt az mondatik, hogy a szerzői jog bitorlásának tekintendő, „ ha a mű, mely először holt nyelven j elent meg, valamely élő nyelvre lefordítva adatik ki.* Kérdem az előadó urat, mit akar ez jelenteni, azt akarja-e jelenteni, hogyha valaki pl. Hornért lefordítja magyarra, akkor az illetőnek szerzői joga van és azon 5 évig másnak nincs joga Hornért lefordítani magyarra ? Mert ha ez igy áll, bátor vagyok indítványozni, hogy ezen pont kihagyassék; ha pedig csak azt jelenti, hogy másnak e fordítást utánnyomni nem szabad, ez esetben nincs megjegyzésem a szakaszhoz. Teleszky István előadó: T. ház! Az első pont Homer műveiről nem szól, hanem szól a netalán Magyarországban holt nyelven megjelent művekről, s még Magyarországon is csak oly egyéneknek holt nyelven irt műveiről, kiknek műveire nézve a védelmi időtartam, a 30 év s illetőleg, ha az átmeneti intézkedést méltóztatnak elfogadni, a 30 éven túl még 15 évre való meghosszabbítása el nem telt. Az ily magyar honpolgárnak holt nyelven görögül, latinul irt műve az élő nyelvre való forditástól megvédetik. Hoitsy Pál (közbeszól)', A szöveg nem azt mondja! Teleszky István előadó: Igenis „ ha valamely mű, mely holt nyelven jelent meg, élő nyelvre lefordíttatik." Hogy miért van ez külön véve a 3. ponttól, annak indoka abban rejlik, mert mi a holt nyelven megjelent mű lefordítási tilalmát hosszabb időre kívánjuk szabni, mint az élő nyelvről való fordításét. Az, a ki nagy fáradsággal holt nyelven görögül, latinul irja művét, mely mű már nyelvénél fogva szól a világ összes tudósaihoz, a kik ezen nyelveket értik, az megkövetelheti, hogy az ő fáradságos munkája, mely lefordítás által sokkal többet veszít értékéből, mint pl. a németből francziára vagy a franeziáhól magyarra való fordítás, hatályosabb védelemben részesittessék, a mint hogy a német törvény is, a melynek ez hiszen csak plágiuma, a holt nyelven megjelent munkákat a szerző életének egész tartama alatt és azon felül még 30 évig védi meg a fordítástól. A mi a t. barátom által felvetett másik kérdést illeti, hogy vájjon az, a ki lefordít valamely művet, micsoda jogot nyer azzal, azt-e hogy neki | kizárólagos joga van azon bizonyos időig, pl. 5 évig | ! ugyanazon munkának ugyanazon nyelven való lefordítását ni egakadály ózni. Hoitsy Pál {közbeszól): Holt nyelven! Teleszky István előadó: Akár holt, akár élőnyelven, mert e tekintetben egyre megy, azért, hogy én lefordítom valakinek a munkáját, nem nyertem jogot arra, ha csak a szerző szerződésileg a kizárólagos fordítás jogát rám nem ruházza, hogy másnak ugyanazon műnek az enyimnél talán jobb fordítását megakadályozhassam. Végre a mi magát a fordított művet illeti, legyen az holt vagy élőnyelvből való fordítás, mint a fordításnak szellemi tevékenységét, a 8. §. második bekezdése szerint egészen úgy kívánjuk megvédeni, mint az eredeti munkát. Ha valaki lefordít egy munkát, az ő fordítását meg kell védelmezni egész teljességében, a mi annyit tesz, hogy azon munkát másnak utána nyomni nem szabad, ellenkezőleg ugyanazt a munkát más, ha a fordítás jogát ő is megszerezte, vagy ha az oly munka, mely a fordítás tekintetében már szabad, mert az öt év eltelt, mindenki szabadon fordíthatja s lehet 10—15 fordítás is. Mindenik fordított irói műre pedig áll a S. §. 2. bekezdése, a melyben az ilyen fordítások az eredeti művekkel egyenlően, a szerzői jog egész tartama alatt védetnek. Ezek azok, a miket felvilágosításul adni bátorkodtam. Hoitsy Pál: Meg vagyok nyugtatva. Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! Azon panaszokra, a melyek itt a magyar írók sorsára nézve munkáik jövedelmezősége tekintetében felhozattak, a válasz az: hogy épen ezen törvénynek a czélja, hogy a szerzői jogot biztosítsa minden bitorlás ellen, hogy az ő anyagi érdeke lehetőleg megóvassék minden oly károsodástól, a mely jogtalanul történik A szerző és kiadók közt létező viszony jogi részét a kereskedelmi törvény szabályozza; a többire nézve magán úton lehet ugyan valamit tenni, de törvényhozási úton azt kieszközölni, hogy a kiadók nagyobb összegeket adjanak, hogy az írónak jövedelme nagyobb legyen, azt semminemű törvény által nem lehet. A mi a nemzetközi szerződéseket illeti, azoknál a nemzetek kölcsönösen szokták maguknak biztosítani azon előnyöket, a melyeket saját országukban a maguk polgárainak adnak, És minden ilyen szerződésben előfordul az is, hogy minden olyan művek, a melyek azon országban bármi okból tilosak, azokra nézve e tilalom a külföldre nézve is fentartatik és így az erkölcstelen könyvek megfenyítése nem ugyan a külföldi törvények alapján, hanem a hazai, belföldi törvényhozás köréhez tartozik, részint rendőri felügyelet, részint a sajtótörvénynek erre vonatkozó intézkedése, részint pedig a büntető törvénykönyv alapján, a mely tekintetben vannak nálunk i? 3/,*