Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-315

188 315. országos ülés febmlr 22. I8S4. intézkedések oly művek ellen, melyek a szemér­met sértik, a melyek azonban csak az ott megálla­pított eljárás szerint fenyíttethetnek meg. (Helyes­lés jobbfelöl) Irányi Dániel: T. ház! Igen örvendek, hogy végre valahára másrészről is történt felszó­lalás azon erkölcstelen irány ellen, mely úgy bizo­nyos színházakban, mint az irodalomban is, lábra kapott; és csak azt sajnálom, hogy a t. igazság­ügyminister ur, mikor e felszólalásokat hallotta, nem érezte magát hivatva arra, hogy Ígéretet te­gyen, miszerint utasítni fogja a kir. főügyészt, hogy a reá ruházott kötelességet annyi évek múlva vala­hára teljesítse. (Élénk helyeslés.) Ha van valaki, a ki a szabadságot és tehát a sajtószabadságot is tiszteli, az bizonyosan én vagyok: de olyan szabadságot, a mely a jó erköl­csöket, az erkölcsök tisztaságát sérti, az olyan szabadságot, a mely a nemzet, különösen a serdülő nemzedék erkölcsiségét alá ássa, az olyan szabad­ságot nem fogom tisztelni, sőt azt mindenkép üldöz­tetni kívánom. (Élénk helyeslés.) így érez minden gondolkodó hazafi, csak a királyi főügyész, a ki ha egy ember, részeg fővel a korcsmában, nem tudom miféle lázító szót mond, azt befogatja, biró elé állítja; azokat az embereket, kik a nemzet ifjúságának erkölcsét rontják, büntetlenül hagyja,szemet huny; az igazság­ügyniinisternek urnak pedig soha nem jut eszébe, őt kötelességére hivatalosan felszólítani. (Élénk helyeslés balfelöl.) Thaly Kálmán: T. ház! Én csak azokhoz, a miket előttem szólott Irányi Dániel képviselő ur méltó felháborodással hangsúlyozott, bátorkodom azt megemlíteni, a mi tudvalevőleg nyílt titok, hogy hírlapokban nyíltan hirdettetnek és magyar kir. dohánytőzsdékben nyíltan áruitatnak bizonyos botrányos hírlapok, a melyeknek tartalma elun­dorító s a melyek az ifjú generatiót mételyezik meg. 14—15 éves leányok olvassák, az elemi is­kolákban a tanítók a gyermekek kezéből veszik ki ezen piszoklapokat, melyek alávaló üzleti czé­lokból működnek. És ilyeneknek áruitatását a főügyészség megtűri, pedig lehetetlen, hogy az igazságügyminister urnak valamely közege észre ne vette volna ezeket a hírlapok közléseiből, mert hiszen minden számban jelentve van, hogy „meg­jelent s kapható minden dohánytőzsdében". Miért nem tesz az igazságügyminister ur ezek ellen in­tézkedést"? Ezek foglaltassanak le, ne azok, a kik netán részeg fővel bolondott gajdolnak, de aztán józanon megbánják; ne ezek ellen indítson pert, hanem itt vegye elejét a bajnak. Azok a Zola­féle kiadások, melyek Bécsből ki vannak tiltva, de Ausztriából Magyarországba szabadon burján­zanak, ezek üldöztessenek, mert az már nem sajtó­szabadság, a mit ezek űznek, hanem valósággal aljas pénzkeresési módja lelketlen üzéreknek azon az áron, hogy a magyar fiatalság kedélye ideje korán megrontassék. Nagyon helyén van tehát a vita folyamán több oldalról, habár csak incidentaliter történt fel­szólalás ezek ellen s részünkről kérve kérjük az igazságügyminister urat: méltóztassék e részben megtenni a magáét, illetőleg utasítani azt az alá­rendelt közegét, a kinek kötelessége ebben a részben látni, ha szeme van, vagy ha szemét há­lyog borítja, felnyitni azt, hogy elvégre a kir. ügyészség is meglássa azt, a mit mindenki tud és lát. (Helyeslés a szélső balon.) A mi magukat a szőnyegen forgó szakaszo­kat illeti, t. i. a 7-iket és a mely vele együtt tárgyaltatik: a nyolezadikat, bátorkodom Mandel Pál t. képviselő urnak igen sok rendbeli módo­sítványai közül csupán az utolsóra reflectálni, mely szerint a 8. §. második bekezdése a tárgyi na­gyobb összefüggés végett a 7. §-hoz illesztessék. Ez ellen nekem sínes kifogásom. Azonban t. ház. én megvallom, hogy az itt hasznátt azon kife­jezést „fordítások" jobbnak találom, mint azt, a melyet Mandel képviselő ur ajánl. Hiszen iróí művekről lévén itt általában szó, tudjuk, hogy nem valami árendaszerződés fordítása értetik, hanem irói mű fordítása. Es én valóban gyönyör­ködtem azon törekvésben, melyet itt a t. előadó ur egész művészileg insceuirozott, kifejteni ipar­kodva, hogy Mandel képviselő urnak még ezen utolsó módosítását is kész elfogadni és helyesli. Valóban sajnálnom kellett e gyönyörködésemben, hogy nem tudom, mint a spectral-analysis útján a napsugarakat, széthonczolni azon finom distine­tiót, hogy a „fordítás" szó helyett jobb a „for­dított irói mű". De ha megengedem is, hogy jó t én jobbnak találom az eredeti szöveget az övénél, melynek a szórendje nem jó, mert a fordított írói műnek" az az értelme, hogy az iró van fordítva, nem a mű. (Derültség.) Méltóztassék hát legalább igy ajánlani, hogy „irói fordított mű." Részemről nem bánom akár ez, akár az eredeti szöveg fo­gadtatik el, csak a „fordított irói mű" kifejezést méltóztassék mellőzni. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, következik a szavazás. Szavazás előtt azonban fel fognak olvastatni a beadott módosítványok. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa az indítványokat), Elnök: Az első kérdés az, méltóztatik-e a t. ház a 7. §-t Mkolics képviselő indítványa értel­mében a bizottsághoz visszautasítani, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy nem utasittatik vissza. Az első és a második bekezdés nem támad­tatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy azok elfogadtatnak. A harmadik bekezdéshez Csanády képviselő

Next

/
Thumbnails
Contents