Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-315

188 315. országos ülés febmlr 22. I8S4. intézkedések oly művek ellen, melyek a szemérmet sértik, a melyek azonban csak az ott megállapított eljárás szerint fenyíttethetnek meg. (Helyeslés jobbfelöl) Irányi Dániel: T. ház! Igen örvendek, hogy végre valahára másrészről is történt felszólalás azon erkölcstelen irány ellen, mely úgy bizonyos színházakban, mint az irodalomban is, lábra kapott; és csak azt sajnálom, hogy a t. igazságügyminister ur, mikor e felszólalásokat hallotta, nem érezte magát hivatva arra, hogy Ígéretet tegyen, miszerint utasítni fogja a kir. főügyészt, hogy a reá ruházott kötelességet annyi évek múlva valahára teljesítse. (Élénk helyeslés.) Ha van valaki, a ki a szabadságot és tehát a sajtószabadságot is tiszteli, az bizonyosan én vagyok: de olyan szabadságot, a mely a jó erkölcsöket, az erkölcsök tisztaságát sérti, az olyan szabadságot, a mely a nemzet, különösen a serdülő nemzedék erkölcsiségét alá ássa, az olyan szabadságot nem fogom tisztelni, sőt azt mindenkép üldöztetni kívánom. (Élénk helyeslés.) így érez minden gondolkodó hazafi, csak a királyi főügyész, a ki ha egy ember, részeg fővel a korcsmában, nem tudom miféle lázító szót mond, azt befogatja, biró elé állítja; azokat az embereket, kik a nemzet ifjúságának erkölcsét rontják, büntetlenül hagyja,szemet huny; az igazságügyniinisternek urnak pedig soha nem jut eszébe, őt kötelességére hivatalosan felszólítani. (Élénk helyeslés balfelöl.) Thaly Kálmán: T. ház! Én csak azokhoz, a miket előttem szólott Irányi Dániel képviselő ur méltó felháborodással hangsúlyozott, bátorkodom azt megemlíteni, a mi tudvalevőleg nyílt titok, hogy hírlapokban nyíltan hirdettetnek és magyar kir. dohánytőzsdékben nyíltan áruitatnak bizonyos botrányos hírlapok, a melyeknek tartalma elundorító s a melyek az ifjú generatiót mételyezik meg. 14—15 éves leányok olvassák, az elemi iskolákban a tanítók a gyermekek kezéből veszik ki ezen piszoklapokat, melyek alávaló üzleti czélokból működnek. És ilyeneknek áruitatását a főügyészség megtűri, pedig lehetetlen, hogy az igazságügyminister urnak valamely közege észre ne vette volna ezeket a hírlapok közléseiből, mert hiszen minden számban jelentve van, hogy „megjelent s kapható minden dohánytőzsdében". Miért nem tesz az igazságügyminister ur ezek ellen intézkedést"? Ezek foglaltassanak le, ne azok, a kik netán részeg fővel bolondott gajdolnak, de aztán józanon megbánják; ne ezek ellen indítson pert, hanem itt vegye elejét a bajnak. Azok a Zolaféle kiadások, melyek Bécsből ki vannak tiltva, de Ausztriából Magyarországba szabadon burjánzanak, ezek üldöztessenek, mert az már nem sajtószabadság, a mit ezek űznek, hanem valósággal aljas pénzkeresési módja lelketlen üzéreknek azon az áron, hogy a magyar fiatalság kedélye ideje korán megrontassék. Nagyon helyén van tehát a vita folyamán több oldalról, habár csak incidentaliter történt felszólalás ezek ellen s részünkről kérve kérjük az igazságügyminister urat: méltóztassék e részben megtenni a magáét, illetőleg utasítani azt az alárendelt közegét, a kinek kötelessége ebben a részben látni, ha szeme van, vagy ha szemét hályog borítja, felnyitni azt, hogy elvégre a kir. ügyészség is meglássa azt, a mit mindenki tud és lát. (Helyeslés a szélső balon.) A mi magukat a szőnyegen forgó szakaszokat illeti, t. i. a 7-iket és a mely vele együtt tárgyaltatik: a nyolezadikat, bátorkodom Mandel Pál t. képviselő urnak igen sok rendbeli módosítványai közül csupán az utolsóra reflectálni, mely szerint a 8. §. második bekezdése a tárgyi nagyobb összefüggés végett a 7. §-hoz illesztessék. Ez ellen nekem sínes kifogásom. Azonban t. ház. én megvallom, hogy az itt hasznátt azon kifejezést „fordítások" jobbnak találom, mint azt, a melyet Mandel képviselő ur ajánl. Hiszen iróí művekről lévén itt általában szó, tudjuk, hogy nem valami árendaszerződés fordítása értetik, hanem irói mű fordítása. Es én valóban gyönyörködtem azon törekvésben, melyet itt a t. előadó ur egész művészileg insceuirozott, kifejteni iparkodva, hogy Mandel képviselő urnak még ezen utolsó módosítását is kész elfogadni és helyesli. Valóban sajnálnom kellett e gyönyörködésemben, hogy nem tudom, mint a spectral-analysis útján a napsugarakat, széthonczolni azon finom distinetiót, hogy a „fordítás" szó helyett jobb a „fordított irói mű". De ha megengedem is, hogy jó

t én jobbnak találom az eredeti szöveget az övénél, melynek a szórendje nem jó, mert a fordított írói műnek" az az értelme, hogy az iró van fordítva, nem a mű. (Derültség.) Méltóztassék hát legalább igy ajánlani, hogy „irói fordított mű." Részemről nem bánom akár ez, akár az eredeti szöveg fogadtatik el, csak a „fordított irói mű" kifejezést méltóztassék mellőzni. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, következik a szavazás. Szavazás előtt azonban fel fognak olvastatni a beadott módosítványok. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa az indítványokat), Elnök: Az első kérdés az, méltóztatik-e a t. ház a 7. §-t Mkolics képviselő indítványa értelmében a bizottsághoz visszautasítani, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy nem utasittatik vissza. Az első és a második bekezdés nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy azok elfogadtatnak. A harmadik bekezdéshez Csanády képviselő