Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-315

315 országos iíUs íVbruár 22. (884. |g5 hogy egy-egy hírneves iró magasabb igényű műveit megszerezni igyekezzenek, hogy a magyar iró eredeti művét jól megfizessék. Ma Jókait kivéve, a ki pedig maga szintén nem valami busás jövedelmet élvez regényei után, legalább akkor, mikor megjelennek — Jókait kivéve, mondom, Magyarországnak egyetlen egy írója sincs — pedig vannak tehetséges irói nagy számmal, ki pusztán muzsáj ának szolgálna, pusztán kebléneknemes ihlete által vezéreltethetné magát, hogy magának a mindennapi kenyeret, a mindennapi fekete kenyeret megtudná szerezni ez alapon; hanem kénytelenek elmenni elemi iskolába tanároknak, vagy valamely bankhoz hivatalnokoknak; pusztán a genius el nem tartja választottját, herosát Magyarországon. (Igaz! Igaz!) És hogy el nem tartja, ez azon körülménynek köszönhető, hogy a fordítási joggal visszaélve, kiadóink és nagy nyomdászat! vállalataink külföldi olcsó gyártmányokkal tömik az olvasó közönséget. (ügy van! Ugy van!) E baj ellen gátot emelni orvosszert keresni nem lehet. A t. igazságügyminister ur szives figyelmét felhívom azon körülményre, hogy ha majd e törvény meg lesz hozva és nemzetközi szerződések köttetnek Németországgal, Farncziaországgal és Angolországgal, legyen a kormány óvatos és gondoskodjék arról, hogy a magyar olvasó közönség igényei meg ne fertőztessenek és a magyar írók az írás művészetétől vissza ne riasztassanak s a közönség selejtes olvasmányokkal el ne árasztassék, szóval, hogy az ily művek fordítása iehetőleg meg nehezítessék, ez által pedig a hírlapi és nyomdai vállalatok arra kényszerítessenek, hogy egyrészről az irói igények kielégítessenek, másrészről pedig az olvassó közönség jó irányú eredeti műveket kapjon. {Helyeslés.) Csernatony Lajos : Én csak az észrevételre teszek észrevételt. (Halljuk/) Hogyan fogja £. képviselőtársam a nemzetközi szerződésben kikötni, hogy pl. egyik munkának magyar fordítását nehezíteni kell, a másikét pedig nem. Nem lehet általános szabályt hozni arra nézve, hogy a fordítás nehézzé tétessék, mert akkor nemcsak azon műveknek nehezítjük meg magyarra fordítását, melyek ellen jogos kifogása van s melyeket én is kárhoztatok, hanem megnehezíti az üdvös külföldi művek fordítását is. Második észrevételem, hogy abban igazsága van a képviselő urnak, hogy jelesen a szépirodalmi irók, valami nagyon brilliáns helyzetbe magokat nem hozhatják irományaikkal, anyagi jólétet ez által nem igen teremthetnek. De ne túlozzuk ezt sem. Magyarországon e tekintetben is meglehetős haladás van azon régibb korhoz mérve, melyben Kazinczy élt. Tudjuk, akkor hogyan éltek az irók. Másik észrevételem az, hogy nem tudom, talán félreértettem t. képviselőtársamat, de ő, mintKÉPVH. NAPLÓ. Í881—84. XV. KÖTET. egy helytelenítőleg nyilvánított;), hogy az irók, nem tudván tisztán csak a költészetnek prózai és verses részéből megélni, kénytelenek ilyen és amolyan foglalkozásokhoz nyúlni. Ha félreértettem, akkor nem ér semmit észrevételem. Eötvös Károly: En nem helytelenítettem ! Csernatony Lajos: Én azt nemcsak, hogy nem tartom helytelennek, de azt szeretném, hogy az íróknak biztos állásuk legyen, mely mellett ők magukat egész kényelemmel adhatnák a hivatásuk szerinti művek végzésére. Voltak igen jeles és nagy irók, kik egy irodában 30 éven át igen száraz munkát végeztek és jeles műveket készítet tek , ilyen volta többek közt Stuart Mill, a ki igen nagy iró volt, ki ilyen száraz munkát végzett, de e mellett nem hanyagolta el szellemi sugallatoknak is szolgálni. Ez csak olyan beszéd kettőnk közt, melynek nem nagy vonatkozása van a törvényjavaslatra, de miután észrevétel tétetett, bátor voltam ellenészreteleimet megtenni. Teleszky István előadó: Az együttesen tárgyalt 7. és 8. §§-ra vonatkozólag mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy azon irályi módosítást, melyet Csanády képviselő ur előterjesztett, hogy az „egy időben" szó helyett „egyszerre" tétessék, elfogadom. Általa a szöveg nem változik, szerkezet tekintetében pedig körülbelül megfelel. Azon módosítások, melyek c szakaszhoz Maiidéi Pál képviselőtársam indítványozott, nézetem szerint csakugyan olyanok, melyek mind a szöveget szabatosbítják és helyesbítik. Mert el kell ismernem, hogy a 7. §. 2. pontja, mely kimondja, hogy a fordítás ellenivédelein e másodikjpont esetében ő évre terjed, itt magában áll, s az 1. és 3. pont ellen való védelmi időt itt hiában keressük. Nem helyes a szöveg, hanem helyes az, hogy a 7. §-ban a védelem csak általában jeleztessék, a védelmi idő pedig helyeztessék át a 11. és ezt követő pragraphusokba, ott, hol a szerzői jog időtartamáról van szó. Ennélfogva a 2-ik szakaszban annak kihagyása, „a megjelenéstől számítandó öt év alatt" általam itt szívesen elfogadtatik, mert a megfelelő intézkedés a maga helyén helyesebben szövegezve a 17. §d)a vehető fel. Úgyszintén helyesnek tartom azon szabatosbítást, hogy a fordítás elleni védelem ne attól tétessék függővé, hogy a munka fordítása egy év •: alatt megkezdve legyen, hanem hogy ezen fordtás közzétélele kezdessék meg; mert magát a fordítási műtétet, mely zárt falak megett történik, ellenőrizni sem lehet. A fordítás megkezdettnek tulajdonképen akkor takintendő, ha a annak közlése megkezdetett és a fordított műnek első íve megjelent. Miután ennek nagy horderejű következménye lehet, mert ettől feltéteíeztetik a fordítási védelem megállapítandó határidő alatt; s mert a fordítás 24