Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-315
176 Sí6 országos ülés február 22. 18*4. madik ilyen magánérdekű levelet közzé tesz, erre nézve csak annyit bátorkodom megjegyezni, hogy én elismerem e tekintetben bizonyos törvényhozási intézkedések szükséges voltát, csak azt vagyok kénytelen kétségbe vonni, hogy az ezen törvénybe tartoznék. Ha nem elég a büntető törvénykönyv intézkedése a levéltitok megsértéséről, megfelelő intézkedéseket kellene vagy kell felvenni a kihágásokról szóló törvénybe, esetleg a sajtótörvényben kell szabályozni, hogy visszaélést tartalmazó közlések lehetők ne legyenek, de a szerzői jogról szóló törvénybe tartozónak én ezt a dolgot egyátalában nem tartom. Miután azonban ezen irányban nézetemet elmondtam, tekintettel arra, hogy e kérdés az igazságügyi bizottságban körülményesen megvitatva nem lett, tekintettel azon érdeklődésre , mely a ház tárgyalásainál ezen kérdés iránt nyilvánult: én sem kívánom ellenezni azt, hogy ezen indítvány minden határozott utasítás és megkötés nélkül, tárgyalás és véleményadás végett az igazságügyi bizottsághoz utasittassék. (Helyeslés) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 2. §. nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik. A mi a beadott módosítványt illeti, magának Eötvös Károly képviselő urnak nyilatkozata szerint is inkább az elvi, mint a szövegezési kérdés levén eldöntve, kérdem, méltóztatik-e beleegyezni a t. ház, hogy a módosítvány tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi bizottsághoz utasittassék? (Elfogadjuk !) Elfogadtatott. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 3. §-í). Thaly Kálmán: T. ház! A szakasz első pontjára vonatkozólag majdnem ugyenezen szavakkal kifejezett, csak más szórendben rakott módosítványt vagyok bátor ajánlani mint olyat, mely az egyes fogalmakat egymással talán közvet'enebb viszonyba hozza. Továbbá azt a kifejezést, hogy „örököseire megy át" szokatlanak tartom és ajánlom helyébe ezen szokottabb, régi kifejezést, hogy „örököseire száll át." Az első bekezdés e szerint igy hangzanék: „A szerző joga szerződés vagy halál esetére tett végrendelkezés által másokra is akár korlátlanul, akár korlátolva átruházható. Hy intézkedés hiányában a szerző joga annak törvényes örököseire száll át." A második bekezdéshez is van észrevételem és ez némileg fogalmi különbségbe is vág. Itt az van mondva, hogy „a szent koronának, az uratlan hagyatékra nézve fennálló háromlási joga a szerzői jogra ki nem terjed." Én noha annak vitatásába bocsátkozni nem akarok, hogy szent-e ez a korona, vagy nem szent, ezt bizom a , hagiographokra, mert azokat illeti meg e fölött ' | vitatkozni, nem a parlamentet; hanem állítom azt, hogy ha a koronát háromlási jog illeti meg bizonyos uratlan vagyonra nézve — a mint megilleti — az nem mint szentet illeti meg, hanem mint magyar koronát. Ám legyen az az atributuma, hogy szent, vagy legyen angyali, ilyennek is mondják a régi magyar legendában, de hogy háromlási joga van, az talán inkább azon jelzőnél fogva illeti meg a koronát, hogy magyar. Én tehát tekintettel arra, hogy az igazságügyminister ur, mint az kilátásba van helyezve, a törvényt a horvát testvérekre is kívánja kiterjesztetni, hangsúlyozni szeretném, hogy magyar korona, mert üdvös azt drága testvéreink előtt hangsúlyozni, hogy a magyar korona értetik alatta, nem pedig valami Zvoinimir korona, vagy más ábrándos korona. Tehát vagy méltóztassanak beleegyezni abba, hogy mivel a háromlási jog a magyar koronát illeti meg, ennélfogva a „szent" mellé tétessék „magyar*, vagy pedig a „szent" helyett tétessék e szó. Kines észrevételem az ellen, hogy jelző épen ne használtassák, de ha jelző használtatik, akkor a magyar szót is kérem oda tétetni. Fényvessy Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt). Teleszky István előadó: T. barátomnak az első bekezdésre vonatkozó módosítványát elfogadom, egy szó kivételével. Elismerem, hogy az általa javasolt szövegezés teljesen visszaadja az igazságügyi bizottság intentióját, sőt az „át száll" kifejezés helyesebb, mint az át megy, de nem fogadhatnám el, hogy a „halál esetére tett" „intézkedés" helyett tétessék: „végrendelet", mivel esetleg örökösödési szerződéssel is, nem csak egyoldalú végrendelettel lehet halál esetére intézkedni. Thaly Kálmán: Elfogadom. Teleszky István előadó: Ily módosítványnyal elfogadom a javasolt szövegezést. A mi a 2. bekezdéshez tett módosítványt illeti, törvényeinkben számtalanszor használtatik e kifejezés „szent korona" nekem semmi kifogásom az ellen, hogy a „magyar" jelző is hozzátétessék. Elnök: Az első bekezdéshez Thaly képviselő ur módosítványt, az előadó ur almódosítványt nyújtott be, melyhez Thaly képviselő ur hozzájáralt, kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni az eredeti szöveget? (Nem!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy nem fogadtatik el. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e elfogadni a szöveget olykép, a mint az Thaly képviselő ur módosítványa és az előadó ur alniódosítványa szerint hangzik. (Elfogadjuk!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy elfogadtatott. Méltóztatik a t. ház elfogadni Thaly képviselő urnak a 2. bekezdéshez tett módosítványát? (Elfogadjuk,) Elfogadtatatott. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa 4. §,-t,)
