Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-315

316. traigta ilés febriár 23. 18M. 175 Hiszen vannak példák saját sajtónkban, hazánkban arra nézve, hogy egyenesen eltulajdonítás utján jutottak indiscret kézbe levelek és azok közrebocsátattak. Hát én ezt igen megfontolandónak tartom. A mi a megkülönböztetést illeti, a mi a nézetek változására vonatkozik t. ház, hát legyünk igazságosak. Vájjon hány ember lehet itt a képviselőházban, a kinek az idők folyamán nézetei nem változtak volna, hisz ez általános tulajdonsága az emberiségnek. Csanády Sándor (közbeszól): De nem menthető! (Derültség.) Herman Ottó: Hiszen olvasunkfemlékiratokat, csak Madarász képviselő urnak most megjelent emlékiratában is olvasunk olyan forradalmárokról a kik ma udvari méltóságokban vannak és igen távol állanak minden szabadelvüségtől! Hisz ez az emberi átalakulás, az emberi természetben fekszik, individuális tulajdon, az egyiknél nagyobb mértékben, a másiknál kisebb mértékben. De büntetés alá ez rendszerint nem fogható, hacsak oly cselekménnyel nincs összekötve,a mely az erkölcsbe ütközik. És én nem szeretném hogy a t. ház disponálna a levél felett és oda nyúlna, ahol az irodalmi tisztesség, a társadalmi rend megköveteli, hogy minden iró, a ki fontos szerepet játszik az irodalomban, mint statusférfi és politicus, meghagyja — és igen helyesen, — hogy az ő emlékiratai csak akkor tétethetnek közzé, mikor azon férfiak, a kik akkor szerepeltek mind elhaltak. Ezért én a levél kérdését igen kényes kérdésnek és az a felett hozandó dispositiot nagyon megfontolandónak tartom. Körösi Sándor: Tisztelt ház! A fenforgó kérdésben röviden kívánok nyilatkozni és pedig először alaki, másodszor érdemi tekintetben. Alaki tekintetben tökéletesen igazsága van a t. igazságügyminister urnak, hogy a 6. §-hoz tartozik, a hol a bitorlásról van szó. De érdemileg igazsága van Eötvös képviselő urnak, a ki a levél titkot megőrizni kívánja. Igaz, hogy törvényhozási intézkedések nincsenek e tekintetben, csak két állam hozott törvényt, Oroszország és Mexico. Ha méltóztatik kívánni felolvasom. (Félkiállások a ssélsö balfelöl: Halljuk spanyolul!) Ki mondja a mexicoi törvény, hogy sem a küldő, sem az elfogadó nem tulajdonosa a levélnek, hanem a kettő együtt és csak közös egyetértéssel lehet azt publicáíni. A franczia bíróság már ítélt ilyen kérdésben és még akkor sem engedte meg az ilyen levél közlését az örökösök beleegyezése nélkül, mikor históriai érdek követelte a közlést. Parisban 1850ben deczember 10-én hozatott ezen ítélet, melyben kimondatott: On porté atteinte aux droits de Fauteur quand mérne l'interét littéraire ou historique justifierait cetté puhlication. Tehát még akkor sem engedte meg, mikor históriai érdek igényelte volna a közlést. A kérdés érdeme tekintetében tehát ahoz vagyok bátor hozzá járulni: hogy méltóztassék vissza utasítani az igazságügyi bizottsághoz, hogy bővebben fontolja meg a tárgyat; ott lesz azután helye, kivételeket tenni és meghatározni, hogy mikor tekintendő a levél magán érdekűnek, vagy mint a franczia mondja: „lettre mistive de correspondence intimé'-nek; mikor tekintendő a bensőnek, vagy pedig olyannak, a mely közérdeket tárgyalván, közzé tehető. Ezeket ott meg lehet vitatni és szabatosan körül írni. Ennyit kívántam a szóban forgó kérdéshez szólani. (Helyeslés jdbbfelol.) Elnök: Szólásra többé senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még az előadó urat. Teleszky István előadó: T. ház ! Csak igen röviden kívánok nyilatkozni. Magára a 2. §-ra nézve észrevétel nem tétetvén, feleslegesnek tartom ennek indokolásába bocsátkozni. T. barátom, Eötvös Károly azon módosítványára nézve, mely szerint a 2. §-hoz hozzáteendő, hogy szerző joga a küldött magánlevelekre nézve csak az írónak és czímzettnek, illetőleg mindkettő törvényes örököseinek együttes megegyezésével gyakorlandó : én egyéni nézetemet már ezúttal oda kívánom jelezni, hogy én ezt, kivált ilyen átalánosságban egyátalán el nem fogadom. Meggyőződésem szerint ezen törvény szempontjából a különbség csakugyan ott van, hogy vájjon azon missilis levél tartalmaz-e irói müvet, szellemi önálló munkásságnak képezi-e tárgyát, igen vagy nem. Ha képezi, akkor nézetem szerint alkalmazandó rá ezen törvény határozata — és ettől nem engednék eltérést — hogy annak a szerzője, csupán az, a ki irta s a közszerzői jog azt, a kihez czímeztetett, egyáltalában meg nem illeti, mert én Thaly Kálmán t. barátomnak azon érvelését, hogy e tekintetben a czímzett és a levél irója közt olyan viszony volna, mint a kiadó és a szerkesztő között, egyátalán el nem fogadhatom, Thaly Kálmán: Körülbelül. Teleszky István előadó: Körülbelül sem fogadhatom el. Igaz, hogy ha annak a szellemi tevékenységet képviselő missilis magánlevélnek fogalmazványa nincs meg a tulajdonosnál, ha azon levél tisztán egyetlen példányban van meg a czímzett birtokában, akkor a szerző maga nem közölheti, de nem azért, mintha a czímzett neki szerzőtársa volna, hanem azért, mert a kézirat nincs birtokában, nincs rendelkezése alatt. De ha meg van a kézirat nála vagy örököseinél és ha az levél alakjában csakugyan irói, szellemi tevékenységet tartalmaz: akkor én aj szerző vagy az iró jogát confiscálni, illetőleg a czímzettel megosztani hajlandó soha sem lennék. A mi a kérdés második oldalát illeti, mely itt felvettetett, hogy t. i. indiscretió, visszaélés követtetik el az által, ha a czímzett vagy egy har-