Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-315

j[72' Siä. országos ülés szóL A levéltitok megsértői — bár nézetem szerint meglehetős enyhén — büntettetnek, de elvégre büntető törvénykönyvünk a magánlevél-titok megsértőire büntetést szab. Vannak azonban körülmények, mikor sokszor, mind az írónak, mind a czímzettnek beleegyezése nélkül a küldött magánlevelek hirlapilag felhasználtatnak, nyilvánosságra hozatnak, de a mikre a büntető törvénykönyvnek a magán levéltitok sérthetlenségének biztosításáról szóló intézkedései sem alkalmazhatók. Tudok egy esetet. Valamikor igen nagy figyelmet gerjesztett az ország közönsége előtt, gondolom ezelőtt 4—5 esztendővel, a mikor egy bank-director — nem szükséges, hogy megnevezzem akár az egyént, akár az illető bankot — csalással, sikkasztással és soknemű visszaéléssel vádoltatván, a bíróság által szabadságának korlátozására lett volna kényszerítve, azonban letartóztatása előtt megugrott és a birtokában levő azon magánleveleket, a melyeket egyes tiszteletre méltó egyének oly időben intéztek hozzá, a mikor ő még a világ előtt a becsületesség és bankdirector hírében állott, egy hirlapszerkeztőnek átadta, hogy azokat használja fel az illető küldőknek compromittálására, hogy ez által az ellene folyó bűnpertől a figyelem elvonassék; és csakugyan sok tiszteletre méltó ember feje felett a közvéleménynek akkori izgatott hangulatában heteken és hónapokon a gyanúsítás Damokles kardja függött a leveleknek ily indiscrét felhasználása folytán, hogy ime egy csaló és a büntetőtörvényszék által letartóztatott egyénnel közelebbi érintkezésben állottak. Ismerjük közéletünkben azt a sajnálatos beteges és sok tekintetben utálatos szokást, hogy minálunk a közéletben a gyanúsítás rendkívül burjánzik. Egyének egyének ellen, pártok pártok ellen, intentiók ellen a gyanúsítás fegyvere folytonosan használtatik és miután a gyanúsítás alapeszközéül, a magánleveleknek irodalmi utón való illetéktelen felhasználása, közététele, fájdalom, igen alkalmas, minthogy a büntető törvénykönyvben nem gondoskodhattunk minden irányban, itt a jelen javaslatban kell gondoskodnunk arról, hogy a küldött magánlevelek felhasználása, gépi sokszorozás utján való közététele megengedhető ne legyen; kivéve, ha az iró, a küldő és a ezímzett abba beleegyezik. E tekintetek indítottak arra, hogy egy módosítványt hozzak javaslatba e második szakaszhoz. A módosítvány igy szól: „A szerző joga a küldött magánlevelekre nézve csak az Írónak és czímzettnek, illetőleg mindkettő törvényes örököseinek együttes beleegyezésével gyakorolható". Én, t. ház, miután ezen dispositióra nézve világos rendelkezést a törvényjavaslat egyetlen szakaszában sem láttam — de még az indokolást sem tartom kielégítőnek arra, hogy a biró az indokolást az általam felemlített egyes esetekben íokrnár 22, 1SS4. alapul véve, azon eligazodhassék és részemről az általam felemlített közérdek biztosításánál ezélszerűnek vélnék ily rendelkezést, azonban a t. ház kegyes engedelmével belenyugszom abba, ha ezen módosítványom az igaságügyi bizottsághoz visszaküldetik bővebb megfontolás %s tán alkalmasabb helyre leendő beillesztés végett. Elnök l Fel fog olvastatni a módosítványt. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt). Mandel Pál í T. ház! Mindazon érvek, melyeket a képviselő ur módosítványa mellett felhozott, önmagukban kétségtelenül igen érdekesek és fontosak, mert lehet róla igen komolyan szólni, vájjon nem volna-e szükséges némely esetekben pl. családi vagy fontosabb politikai érdekekből egyes levelek kiadását megakadályozni; azonban a felhozott tekintetek nem szólnak a mellett, hogy az esetleges visszaélések megszüntetésére czélzó intézkedések ezen törvényjavaslatba vétessenek fel. E törvényjavaslat kizárólagos rendeltetése, a szerzői jog védése, főkelléke tehát annak, a mi megvédendő, hogy írói mű legyen, tehát mint ilyennek általában irodalmi becse legyen; már pedig a magánlevelek azért, mert missilis levelek, nem irói müvek és irodalmi becscsel még nem birnak. Vannak igenis levelek, melyeknek irodalmi becsök van. Hogy ilyenek ne juthassanak jogtalan közlés alá, erről feladata intézkedni a jelen törvénynek és intézkedik is; de hogy az olyan levelek, melyeknek ily becsök nincs, közététel ellen megvédessenek vagy hogy közétételük általában megtiltassák, ezt fontos okból contemplálni lehet, de e törvény keretébe nem való. Még egy más eset is van, a hol a levelek, ha irodalmi értékkel birnak, e törvény szerint megvédetnek, a hol t. i. egyesek, vagy többek levelei, összegyűjtetnek hol ezen összegyűjtés által fejt ki a gyűjtő oly tevékenységet, mely a szerző tevékenységével egyenlővé válik. A második szakasz ilyen tevékenységről beszél. Ha ilyen esetben akarja a t. képviselő ur a szerzői jog megsértését törvény által megakadályozni, azt t. L hogy a levelek gyűjtés által kiadassanak, erről a szakaszban gondoskodva van. Ezen szakasz intézkedése által ki van mondva, hogy többek irodalmi adalékaiból készült mű a kiadót illeti, de az egyes adalék szerzői joga magát az egyes műnek szerzőjét illeti. Ennek engedélye nélkül tehát a kiadó a leveleket ki nem adhatja, miután azon gyűjteményben azon levél ugy jön számba, mint irodalmi becscsel biró mű. Hanem a t. képviselő urnak azon kívánságában, hogy egyáltalában ne lehessen levelet közzétenni a ezímzett beleegyezése nélkül, egyáltalában ratiót nem látok, különösen e törvény alapelvei i szempontjából. Mert e törvény az irói munkássá-