Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-315

816. oraig*s ttléi X.broár 22. 1884, 173. got akarja védeni, A levél írója fejthet ki irói munkásságot a levélírásban, de a kihez e levél ezímezve van, az semmi irói munkásságot nem fejt ki. Ha tehát hozott is fel indokokat a képviselő ur arra, hogy a czímzett beleegyezése is kivántassék meg a közzétételhez a szerzői jog megvédése és igy azon czél szempontjából, melyet a törvény magának kitűzött, érvelései egyáltalában nem találók. Thaly Kálmán: T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a t. előttem szólott Mandel Pál képviselőtársam reflexióira néhány ellenészrevétellel szolgálhassak. A t. képviselő ur különbséget tesz missilis levelek és missilis levelek közt. Elismeri maga is, hogy vannak levelek, melyek irodalmi becsesei birnak, de viszont állítja, hogy vannak levelek, melyek ilyennel nem birnak. Te-, hát ő megvonja az aesthetica elkülönítő válaszfalát. Nem fogja tagadni a t. előttem szólott képviselő ur, hogy a missilis levelek igen is, mint műfaj el vannak ismerve és akármely aesthetikai kézikönyvben megtalálhatni azok méltatását. Azonban ő azt állítja, hogy nagy része a missilis leveleknek nem ilyen. Kérdem a t. képviselő urat és a t. igazságügyminister urat: kikre akarják bizni a gyakorlati életben ennek meghatározását ? Vagy legyen minden biró annyira aestheticus, hogy képes legyen eldönteni, bir-e a levél irodalmi becsesei vagy nem, vagy mindig szakértőket hívjanak össze. Ez okból nagy zavarokra adna alkalmat Mandel Pál t. képviselő ur érvelésének első része, ha a t. ház e szerint határozna. Továbbá, a mire Eötvös képviselőtársam igen nagy súlyt helyez, hogy t. i. a még élő vagy a közélet terén általában szerepelt férfiak levelei indiseréte közzé ne tétessenek s hogy ezen élő szerzők beleegyezése, de a mellett a czímzett beleegyezése is szükséges legyen a közzétételre: ez ellen felszólalt Mandel t. képviselő ur, azt mondván, hogy a czímzett megkérdezése a törvény alapelveivel ellenkeznék, a mennyiben itt szerzői iogról van szó. Engedelmet kérek, Mandel t. képviselőtársam nem jól értette Eötvös képviselőtársamat, mert a czímzett bizonyos tekintetben tulajdonosává is vált a levélnek, még pedig a szerző beleegyezésével, ki a levelet hozzáintézte, Analóg esetet hozok fel. Igen gyakran van eset arra, hogy a szerző a maga tulajdonjogát átruházza a kiadóra. Természetesen a kiadói tulajdonjogot a jelen törvényjavaslat épen ugy védi, mint a szerzői tulajdont. Itt a czímzett oly viszonyban van az irói munkával, mint a melyben a szerző van, a ki valamely munkát a kiadónak ad át. Helyesnek tartom, hogy a czímzett megkérdeztessék ezen tulajdonjogi viszonynál fogva, a melyben azon irodalmi vagy nem irodalmi becsű levélhez áll. Ezeket megjegyezve, midőn Eötvös Károly képviselő ur ugy sem kér egyebet, mint azt, hogy azon számos visszaélésekre való tekintettel, melyekre utalt, az indítvány tétessék át a szakbizottsághoz oly czélból, hogy ott szövegeztessék: én megfontolandónak tartom a kérdést, daczára Mandel Pál ellenészrevételeinek, melyeket szerencsém volt talán némileg megezáfolni, hogy én is kérem a t. képviselőházat és remélem, hogy az igazságügyminister ur sem lesz ellene, hogy a szakaszt Eötvös Károly képviselő ur módosításával együtt a bizottsághoz utasítani méltóztassék. Pauler Tivadar igazságügyminister: Mindenekelőtt az az észrevételem van, hogy ha ez iránt intézkedés történik is, ez nem tartozik e szakaszhoz, hanem azon esetek közé veendők föl, a melyek a bitorlás fogalma alá tartoznak. A dolog érdemére nézve az indokolásban ki van fejtve, hogy az ily missilis levelek vagy birnak irodalmi becscsel, t. i. történeti, korrajzi vagy más hasonló érdekkel és ekkor irodalmi művek ezek és fel nem használhatók a nélkül, hogy törvénybe ütközőnek ne tekintessék, vagy nem birnak irodalmi becscsel, t. i. egyszerű üzleti levelek, a melyek egy vagy más tárgyra vonatkoznak. Hogy ezeket ne lehessen más ügy kidolgozásánál felhasználni, ez talán szertelen kívánság volna. Hogy hol van itt a határvonal ? Ezt meghatározni in abstracto igen nehéz. Ezt in concreto kell meghatározni akkor, hogy ha a sértett fél, mint panaszló lép fel. Ekkor pedig nem lesz nehéz meghatározni főképen a szaktudósok meghallgatása mellett. Természetesen, ha panaszló nincs, e törvény értelmében eljárásnak nem lehet helye. Elismerem, hogy e kérdés olyan, a melyet meg kell gondolni, de nem abban a kiterjedésben, melyet Eötvös Károly képviselő ur kívánt, mert méltóztassanak meggondolni, ez oly megszorítása volna az egyéni nyilatkozás! jognak és a sajtószabadságnak, a mely itt az első perezre talán alig approfondirózható. Vegyünk csak egy esetet. Hány levele van a közoktatásügyi ministernek a melyet egyesekhez vagy intézetekhez közügyben és közérdekben intézett. Teszem a múlt évben a lyceumok és akadémiák ügyében. Az ily leveleket a nélkül, hogy a czímzett beleegyeznék ne volna szabad közétenni ? Hány embernek áll érdekében, hogy bizonyos nyilatkozatok, melyek ő hozzá intéztettek, közzé ne tétessenek és pedig a közérdek szempontja is kívánatossá teheti, hogy azok közhírré tétessenek. Már most kérdezni fogja-e az illetőket, megengedik-e? Talán azoknak érdekei ellen van, hogy közététessenek, habár becsületbeli dologról nincs is szó. Ha ennyire akarjuk körülírni, nagyon megszorítjuk a nyilvánítás jogát és bizonyos tekintetben a sajtószabadságot. (Helyeslés.) Én tehát nem ellenzem, hogy a kérdés minden principialis utasítás nélkül küldessék vissza a bizottsághoz oly czél-