Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-315
SIS. országos filé* február 23. ISS4. f 7 j törvényjavaslat már a holnapi ülésben tárgyalás alá vétessék, hogy mielőbb törvénynyé válhassak. (Helyeslés.) Országh Sándor, a pénzügyi bizottság előadója: Van szerencsém bemutatni a pénzügyi bizottság jelentését a 499. sz. törvényjavaslatra vonatkozólag, mely az 1870: X. t.-cz. 4. §-ának d) és e) pontjában megjelölt intézetek és vállalatok községi pótadójának rendeltetéséről szól. Kérem, méltóztassék a jelentést kinyomatni és aziránt intézkedni, hogy az az osztályok mellőzésével napirendre tűzessék, Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és ha a t. ház beleegyezni méltóztatik az osztályok mellőzésével annak idején napirendre fog tűzetni. Több lejelentés nem lévén, következik a napirend; A némely megyék határának egyes községek és puszták átcsatolása által való kiigazításáról és ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t házat, méltóztatik-e a némely megyék határainak egyes községek és puszták átcsatolásával való kiigazításáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslatot harmadszori felolvasásban megszavazni ? (Igenis!) A ház megszavazza és alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett szokott módon a főrendi házzal közöltetni rendeli. Következik a szerzői jogról szóló törvényíj avaslat részletes tárgyalásának folytatása, még v pedig a 2. §. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 2. §4). Eötvös Károly: T. ház! Ez a kifejezés „szerző jog" és annak definitiója ebben a szakaszban fordul elő először. Volna egy módosítványom, a melyet e második szakaszba beszövegezhetőnek tartanék, de ahhoz, hogy az ide szövegeztessék, én különösen nem ragaszkodom. Módosítványom pedig vonatkozik a szerzői jognak egy sajátságos irodalmi műre leendő meghatározására: ez a missilis magánlevél, melyet én küldött magánlevélnek fordítanék magyarra. A küldött magán levél sorsa gyakran változik; ennek tulajdonjoga irántanyil vánosságra hozatalnál és a közzétételnél ma még a nagy közönségben is téves fogalmak állnak fenn s a küldött magán levelek közzétételével és irodalmi nyilvánosságra hozatalával nagyon sok visszaélés történik nálunk és más országokban is. Nézetem szerint, meg a helyes jog fogalmai szerint, de meg a dolog természete szerint is azt gondolom, a küldött magánlevélnél a szerzői jog vagy nyilvánosságra hozatal kérdésében a tulajdonjog nem illeti kizárólag sem azt, a ki a levelet irta és átküldötte, sem pedig azt, kihez a levél czímezve volt, hanem mindkettőnek joga megoszolva azon kéziratban levő irodalmi műben benn foglaltatik és az én nézetem szerint valamely küldött magánlevelet sem a czímzett, sem a küldő beleegyezésével nyilvánosságra hozni, felhasználni azt akár üzletre, akár az egyén compromittálására, akár politikai czélokra felhasználni nem volna szabad semmi esetre sem. Nálunk t. ház, tudok esetet még pedig két egymástól egész különböző irányban felmerült esetet, melyben visszaélés követtetett el küldött magánlevelek közzétételével és irodalmi felhasználásával. Még élnek például hazánk lijabbkori történetének alakjai közül néhányan itthon és a külföldön, kik a 30-as és 40 es években fontos közdolgok iránt egymással érintkezésben voltak, közbe jővén a' szomorú 48—49dki korszak, ilyen magánlevelek eonfiscáltattak, magánházak feldulatván, ilyen magánlevelek illetéktelen kezekbe is jutottak és az utóbbi pár tiz év alatt ily levelek némely kiadó, némely vállalkozó által sokszor még az életben levő történeti férfiúnak beleegyezése nélkül, sőt megkérdezése nélkül gyűjteményes kiadásban kiadattak, részint pedig bizonyos egyéneknek politikai compromittálására felhasználtattak. Az ilyen eljárás nézetem szerint a tisztesség és közerkölcsiségbe ütközik, de ütközik a jogérzetbe is ; az ilyen eljárás ellen aziróiés művészi jogról szóló törvényben mentséget, óvadékot kell keresnünk. Tudok eseteket Pl. a b. Wesselényi Miklós levelei az ő törvényes és egyenes örököseinek beleegyezése, sőt megkérdezése nélkül felhasználtattak; tudok esetet, hogy pl. Kossuth Lajos bujdosó hazánkfiának levelei, a ki pedig most is él — {Egy hang a szélső baloldalon: száműzött!) Én ugy mondom bujdosó hazánkfiának a levelei az ő beleegyezése nélkül, sokszor tiltakozása ellenére, egyes hírlapok által, sőt gyűjteményes kiadásokban is közzététettek és kiadattak; sokszor kiadattak bizonyos politikai ezélok elérésére, bizo nyos hangulat keltésére. Sőt sokszor kiadattak még azért is, hogy maga az iró ellen is felhasználtassanak a küldő és czímzett beleegyezése nélkül; ilyen dolgot tűrni nem lehet. Nézetem szerint nem csak az Írónak beleegyezése szükséges ehhez, hanem természetesen annak beleegyezése is, a kihez a levél intézve volt és a szerzői jog csak ugy gyakorolható az ilyen levelek kiadásánál és nyilvánosságra hozatalánál, ha annak gyakorlásában ugy a küldő, mint a czímzett együttesen beleegyezne. Ezen jogot kitérj esztendőnek vélem az örökösekre ds az elévülés azon időtartamára, mely egyebként ebben a törvényjavaslatban ajánlva van. A küldött magánleveleknek más természetű visszaéléses felhasználása is lehet. A büntető törvénykönyv 23. fejezete — mint itt az indokolásban [ is meg van említve— a levéltitok sérthetlenségéről