Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-314

168 314 országos ülés február 21. 1884. 1870-ben egy legfelsőbb elhatározásával a magyar kormányra ruházta. Most nem adatnak oly vámok, a melyek örökösödés tárgyát képezik, vagy a melyeknek jövedelme egyébre volna fordítandó, mint azon tárgynak fentartására, a melytől a vám szedetik, vagy azon tárgy előállítási költségei törlesztési hányadának fedezésére. Tehát egészen mások most a vámszedési engedélyek, mint azon vámok, a melyek azelőtt adományozás tárgyát képezték. Ezenkívül van más neme a vámoknak, a melyekre nézve azjl876: V. t.-cz. 34. §-sza intézkedett. Ez ugyanis azt mondja, hogy: „pótadót és különböző nemeit a vámoknak, vásárpénznek, illetéknek, vagy akár külön adónemeket is a kormány az illető törvényhatóság előterjesztése nyomán egyes városoknak, községeknek engedélyezhet bizonyos meghatározott időre". Ez történt is; ugy egyesek részére, mint községek részére, mindkét neme a vámszedési jogosultságnak igen sokszor adatott meg. Pl. most legközelebbről volt alkalmam néhány — tehát nem is egy — békésmegyei községnek bizonyos vámszedési illetéket engedélyezni saját útjaiknak jó karban tartása czéljából. Tehát ha azt kérdezi a t. képviselő ur, micsoda törvény, micsoda jogforrás nyomán adtam a vámengedélyt? Azt felelem rá, hogy a mennyiben a minister ő Felsége által felhatalmaztatott, bizonyos, nagyon szűk korlátok közt, nem adományozta a vámszedési jogot, mely állandó tulajdon vagy örökösödés tárgyát képezi, de bizonyos tárgynak fentartására vagy költségeinek fedezésére, a mennyiben ő Felségétől a koronától erre felhatalmazást nyert. A mennyiben pedig községnek, városnak adattak volna ily vámok vagy pótadók, illetékek szedésére, ez az 1876: V. t.-cz. 34. §-a alapján történt. Kétnemű vám van; mindkettőnek engedélyezése gyakorlatban van és nem hogy panaszkodnának azért, hogy ilynemű engedélyek adatnak, de sőt többször kértek és kérnek, mintsem én azt a magam felfogása szerint megadni helyesnek tartanám. Azt kérdi továbbá a képviselő ur: hajlandó-e a minister a rendeletet, mely az 1876: V. t.-cz. 34. §-ába ütközik, hatályon kivül helyezni ? T. ház! Itt egy concrét tény sincs, itt a képviselő ur a szándékot, a ministeriuni felfogását critizálja, helytelennek tartja, hogy oly ügyben hozott határozatot a ministerium, a melyben a megye egy párszor már ingadozott és amelyben már vagy igy, vagy ugy határozott a többségek véletlen alakulása szerint. A ministerium felhívta az illetőket, hogy fontolják meg újabban az ügyet, tárgyalják azt s az elhatározást terjesszék a ministerium elé. Azt hiszem tehát, hogy a rendelet visszavonására semmi ok nincs és legkevésbé sincs szándékom, hogy magának az interpellátiónak kifejezését használjam, sem a törvényt megszegni, sem a megyei | törvényen csorbát ütni, sem a hatósági autonómiába belenyúlni s a tulajdon vagyon szentségét sérteni. Legkevésbé. Szándékozom mindenkinek a magáét megadni, ugy a mint helyes, habár kénytelen vagyok kimondani azt, hogy én olvastam az 1876: V. t.-czikk 34. §-át, de abból nem olvastam ki azt, hogy ha netalán helytelennek tartja valamely vám engedélyezését valamely törvényhatóság, az eo ipso lehetetlenné válik. A kormány meghallgatásával és figyelembevételével annak, a mit a törvényhatóság óhajt, de egészen a maga véleménye szerint intézkedik. Itt tehát jogsérelemről semmit sem tudok és a rendelet visszavonásának okát nem látom át. Harmadszor, kérdi a képviselő ur, szándékozom-e vizsgálatot elrendelni az iránt, hogy a „közösen épített" szó ki által lett becsempészve? Hát én nem tudom, hogy ki által használtatott ez a kifejezés és hol fordul elő. Itt van a rendelet, ebben a „közösen épített" szó nem fordul elő, a képviselő ur sem mondja, hogy ebben a rendeletbe, vagy másba csempésztetett-e bele s hogy hol használtatott, hol történt ezzel visszaélés. Ennek következtében nem érzem magam indíttatva ezt illetőleg rendelkezni. Nem tulajdonítok az egész kérdésnek nagy jelentőséget, minthogy mondom, merőben új határozathozatalára van utasítva a megye. Nem tudom, méltóztatnak-e kívánni, hogy felolvassam a rendeletet? (Nem!) Negyedszer, kérdi at. képviselő ur: Hajlandó-e „elrendelni a felküldését azon szerződésnek, mely az 1876. évi február 8-án tartott közgyűlésnek 7. szám alatti határozatával Bónis Barnabás azon időbeli alispán és Molnár, megyei alügyész mint Szabolcs vármegye megbízottja, másrészről Nyiregyházaváros, mint vállalkozónakKrasznay Gábor, Bodnár István, Blahunka József és Kralovánszky Mór között köttetett". Megvallom t. ház, hogy ezen szerződés felküldését ezúttal nem tartom szükségesnek, már volt szerencsém többször ismételni, hogy ez ügyben új határozathozatalra, új tárgyalásra van utasítva a megye. Be fogom várni, mily eredményre jutnak s ha netalán a megye és Nyíregyháza kitudnak egyezni, szívesen fogom üdvözölni. Ha pedig nem tudnak, akkor törvényben gyökerező jogomnál fogva intézkedni fogok. Nincs más mód. Akkor lesz ideje mindazon jogi kérdéseket megvizsgálni, melyek alapján a kellő intézkedéseket megtenni szükséges lenne. Annyival inkább tartom azt, hogy jogom van e tekintetben intézkedni, mert habár Nyíregyházának, mint községnek adatik meg a vámszedési jog, de nem arra, hogy jövedelmét gyarapítsa, mert az 1876 : V. törvényczikk 34. §-a tisztán és határozottan a községi jövedelmek szaporítására adja meg a vámoknak és illetékeknek szedési jogát. Itt tulaj donképen nem egyébről van szó, mint olynemtí vámengedélyj ről, melynek jövedelméből magának az illető tárgy-