Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-314

314. országos ülés február 21. 1884. jgg nak költségei, az építési költségek kamatai és a fentartási költségek fedeztetnek. Tehát azok közé sem tartozik, melyek szorosan véve a megyét illetik s melyekről az 1876. törvény szól. Mindezek folytán azt hiszem, hogy semmi bővebb intézkedésnek e perczben nincs helye. De bizton reménylem, hogy közeledni fognak az érdekeltek, mert nem egyébről van szó, mint helyi érdekek tisztába hozataláról. A mennyiben egyiknek vagy másiknak van joga, vegye hasznát, én szívesen fogom a törvényes határokig pártfogolni, de azt egyik se kívánja, hogy a másiknak jogosultsága mellőztessék. Remélve, hogy az ügy tisztába fog [hozatni, kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jóbbfelől.) Kállay János: Hogy a t. túloldal a t. minister ur válaszát, még mielőtt az interpelláló képviselőt kihallgatná, helyeselte, az engem nem lepett meg, mert az megszokott dolog, hanem valóban meglepett a t. minister ur válasza, mert őszintén megvallom, én sokkal jobb véleményben voltam igazságszeretete és törvénytisztelete felől, mintsem hogy ily válaszra el lettem volna készülve, mert ez nem egyéb, mint Nyíregyházának követelésére nézve vérszemet adni és a megyét kizsákmányolni Nyíregyháza javára. Igazságot kértem a megye részére a ministertől, törvényes eljárást, nem pedig törvénytelen kedvezést Nyíregyháza javára. Első kérdésemre azt mondja a minister ur, hogy a kir. kisebb haszonvételekhez tartozik. Igaza van a minister urnak, mert a révvám regale, az italmérési, a malomtartási és a húsmérési jog a kisebb királyi haszonvételek közé tartozik és a fejedelmi adományozás tárgyát képezi. Ezt mondja Verbőczy is a II. rész 9. czímének 2. §-bau és 12. czímének 7. §-ban. Azonban elfelejtette a minister ur, hogy mindig oda van téve: „mások jogának megsértése nélkül." A magyar törvény e jogokat mindig figyelemben tartotta. A tulajdonjog szentségét ugy a régibb, mint az újabb törvények megóvták. Ott van az 1715-iki a fegyverjog adományozásáról szóló törvény, a melyben szintén oda van téve, hogy mások jogainak épségben tartásával. Az 1848: III. t.-cz. 32. §-a pedig a ministerek feleletre vonásáról szól, hogyha az egyéni szabadságot vagy a tulajdonjog szentségét megsértik. Itt pedig megsérti a minister Szabolesmegyének tulajdonjogát, mert azon az országúton, melyet a megye épített, vámszedési jogot engedélyez Nyíregyházának. Engedjen meg a minister ur, de én tökéletesen helyesen tettem a kérdést, a mint bebizonyítottam, hogy melyik törvényre alapítja ezen jogát, A második kérdésre azt mondja a minister ur, hogy az 1876: V. t.-cz. 34. §-a. Én is erre hivatkoztam, mert. a vámszedési jogot az 1876: V. t.-cz. KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XV. KÖTET | 34. §-a szerint csakis a törvényhatóság indokolt felterjesztésére adhatja meg a minister. Tett a törvényhatóság indokolt felterjesztést? Nem. A minister ur azt mondja, hogy ő Felsége kiadott rendelete folytán megbízta a magyar kormányt, hogy ilyen jogokat adományozhat. B. Kemény Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: Nem adományozhat, csak engedélyezhet. Kállay János: Tehát nem adományozhat, hanem engedélyezhet. A hatalom mindig hatalom és ez ellen szólni nem lehet. Hivatkozik a minister ur arra is, hogy a „közösség" szóra nem ad semmit; de mi a megyében nagy súlyt fektetünk erre és azért kívántuk mi a megyegyűlésen, hogy az vizsgálatot rendeljen el az iránt, hogy a „közösen épített" szó ki által csempésztetett be, mert Nyíregyháza mint vállalkozó szerepelt, kinek a megye ezen vállalatért 33,650 frtot fizetett. Ezen kivül a megye két kőhíd kiépítésére fizetett 1500 frtot, az útkaparókat, útfelügyelőket szintén a megye tartja fenn és 1876. ótaez a megyének 46,275 frt 44 krjába került. És most a minister ur erre akar vámszedési jogot adni Nyíregyházának. A közösséget azon alapon akarj a becsempészni Nyíregyháza, a melynek igen tisztelt képviselője itt mellettem ül, (Derültség) mert Nyíregyháza egy csatornát építtetett a csapadékok és ilyen tisztátalanságok levezetésére a saját kényelmére. Ugyan mit mondana a t. minister ur ahhoz, ha birtoka mellett valaki egy csatornát húzatna, saját vizének lecsapolására és akkor ráfognák, hogy közös tulajdon a t. minister ur birtoka azért, mert ott csatornája van. Elnézné ezt a t. minister ur? Ép olyan Nyíregyházának közössége Szabolesmegyével abban az építkezésben, hogy egy öles csatornát hu- * zatott és aztán rámondja, hogy a kőút közös. A szerződésre nézve annyit mondhatok, hogy annak egy másolata nálam van, a mely szerződés köttetett egyrészt Nyíregyháza városa mint vállalkozó, másrészt Szabolcsmegye megbízottjai közt. Ha már annyira ment be a közösségbe Nyíregyháza városa, miután a szerződésben benne volt az is, hogy a megye kőbányájából adják a követ ingyen Nyíregyházának, akkor a t. minister ur rá mondhatja, hogy a kőbánya is közös a megyével, mert onnan hordta a követ az útra, a melyet mint vállalkozó épített. Ezen okoknál fogva t. ház, én bízom abban, hogy a t. túloldal is az igazságot, a törvényt és a tulajdonjog szentségét tiszteletben fogj a tartani: a választ tudomásul nem veszem és kérem, méltóztassék annak tárgyalását napirendre kitűzni. fi9