Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-314
|g2 3 ' 4- »rszagos ülés 1 egyeseket szellemi kincsekkel gazdagon ellát, de annál szűkmarkúbban részeltetni anyagi kincsekben. Nem természetes-e tehát, hogy az ily szellemi kincsekkel ellátott égi küldöttek felhőkből nem élhetnek meg: szellemi munkásságuk anyagi gyümölcseiből való megélésre vannak utalva. Ennek elismerése eredményezte azt, hogy ma már minden államban törvény védelmezi a szellemi munkások munkásságának gyülmölcseit; Magyarországon kétszeresen szükség van e törvényre, az kétségtelen, mert nálunk a szellemi munkások anyagi jövedelme még megvédve is oly csekély, miszerint abból nem családjukat, de magukat is alig képesek fent ártani. A második kérdésre, hogy a napirenden levő törvényjavaslatban foglalt elvek olyanok-e, melyek képesek megvédeni a szellemi termékeket, nézetem az, hogy ez elvek és intézkedések e czélnak nagyban és egészben megfelelnek. Azonban elismerem, a mit Thaly t. képviselőtársam is megjegyzett, hogy a részletekhez még szó fér. így nevezetesen az időtartam tekintetében szó fér a javaslatba megállapított időhöz. Szó fér ahoz, vájjon megfelel-e Magyarország viszonyainak azon 30 év, mely ideig a törvényjavaslat az örökösök jogait megvédeni akarja. Hasonlóul szó fér az eljáráshoz, a kiszabott büntetésekhez. Ezek tekintetében nekem is majd lesz észrevételem és én is szintén a maga helyén bátor leszek eltérő nézetemet előadni. Most csak annyit említek, hogy törvényjavaslatunk, ha összehasonlittatik az európai e nemű törvényekkel, bátran kiállja bármely nemzet törvényével a versenyt. Sőt egy tekintetben még felül is múlja; abban a tekintetben nevezetesen, hogy ez egységes és nem kell a különböző években hozott törvényekből nagy fáradsággal összekeresni, mert az összes ide vonatkozó tárgyakat egy egészbe foglaltan tartalmazza. A mi a törvényjavaslat elveit illeti, lehetetlen, hogy azokat valaki ne helyeselje. A szerzőnek megadja az absolut jogot életében, örököseinek pedig a terv szerint 30 évre. Más részről elismeri a társadalom jogát, a mennyiben ez idő lefolyása után minden szellemi termék közvagyonná válik. És midőn törvényjavaslatunk a szerzői jogokat védi: ezt akként teszi, hogy sem a tudománynak, sem a művészetnek haladását meg nem köti, meg nem akadályozza. A szerzői jog túlzott védői azt állítják, hogy a jogvédelemnek ki kell terjedni nem csak az alakra, hanem a gondolatra és tárgyra is. Nem lehet ez állításnak képtelenségét be nem látni és nem lehet nem látni azon balga következményeket, melyek bekövetkeznének, ha a törvényhozás e szempontból hozna törvényt. Ez esetben a történelemnek csak egy történésze s a nagy emberek életének csak egy irója, a csatáknak csak egy festője lenne. Olyan dologról, olyan tárgyról, melyről már valaki irt, ez esetben többé nem ir- | inuér 21. JSS4. hatna senki. Tisztelettel kérdem, hová lennének akkor a költők, ha a szerelemről és a borról nem írhatnának. (Nagy derültség.) Hová lennének, ha a holdon el nem merenghetnének, mikor már e tárgyaktól olyan sokan irtak költeményeket. (Helyeslés.) Sem a gondolat, sem a tárgy nem lehet a jogvédelem tárgya, hanem csak azon alak, azon forma, a melyet az iró a maga gondolatainak kifejezésére használ. E törvényjavaslat szabadon hagyja a gondolatot és a tárgyat és csak azon alakot részesíti jogvédelemben, a melyet a szerző gondolatai kifejezésére használt. —A mint már jeleztem, a nézetek az időtartam, az eljárás és a büntetés tekintetében eltérők lehetnek, a minthogy ha megnézni méltóztatnak az összes európai törvényhozásokat, mindenik külföldi törvény eltérő egy-mástól e tekintetben, mert mindenik állam a maga érdekei szerint alkotta a saját törvényét. — Ugy hiszem, hogy Magyarországnak is saját viszonyaihoz mérten kell megalkotni a törvényt az időtartam tekintetében is, a mely alatt e jogot védelmezni kívánja. Én tehát, mivel e törvényt szükségesnek látom, mivel az az ész által helyeseknek ismert elveken alapul; mivel intézkedései hazánk viszonyainak a legtöbb esetben megfelelnek: általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés jóbbfélől.) Thaly Kálmán: Személyes kérdésben, illetőleg szavaim félreértett értelmének helyreigazítása végett kívánok néhány szót szólani. Ugyanis Körösi Sándor képviselő ur reám hivatkozva, azt állította, mintha én az igazságügyi költségvetéskor tartott beszédem alkalmával azt mondtam volna, hogy azért vagyunk azon helyzetben, hogy e törvényjavaslatot tárgyalhatjuk, mivel én akkor felszólaltam. Én kereken tagadom ezen állításának valódiságát és kérem őt, hogy nézze meg a gyorsírói jegyzeteket s ha valakiről valamit állít, állítsa a valót. Valótlant állított a képviselő ur akkor is, midőn azt mondja, hogy az akkori felszólalásomkor már a bizottság bevégezte a tárgyalásokat. Egyáltalában nem végezte be, csak folytatta azokat. Még a szakasz számát is megtudnám mondani, hogy meddig haladt s ismétlem újra, hogy a tárgyalást akkor még nem fejezte be. Egyébiránt azt hiszem, hogy oly világosan fejeztem ki magamat, hogy azt mindenki megérthette csak Körösi Sándor képviselő ur nem. Hoitsy Pál: Hozzájárulok az előttem szólt képviselő uraknak azon kijelentéseihez, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadják. Hozzájárulok pedig nem azért, mintha azt gondolnám, hogy ez a törvényjavaslat valami tökéletes, mintha Íróinknak nagy hasznára válnék, hanem teszem azért, mert hiszem és érzem, hogy az irói és művészi nemzedék megvár és mégis várhat annyit, hogy érdekében valamit tenni iparkod junk. Thaly Kálmán képviselő ur azt mondotta,
