Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-314

814. országos ülés febraár 21, 18*4. J59 A törvényjavaslat terjedelmét illetőleg kiterjeszkedik az nemcsak az irodalmi művekre, a hol a védelem megadás a többszörösítés ésutáhképzés ellen épen ugy megadatik, mint a fordítás ellenében is, hanem kiterjeszkedik a zeneművekre, szinmtívekre, zeneművekre zenés színművekre, képzőművészeti alkotásokra, földrajzi, mértani, építészeti műszaki ábrákra, sőt kiterjed bizonyos szűkebb terjedelemben és rövidebb védelmi időtartam alatt még a fényképekre is. Kiemelendőknek tartom továbbá, hogy a törvényjavaslat csupán a belföldi, a magyar állampolgároknak művét védi, védi belföldön és külföldön egyaránt; holott ezen védelmet épen ugy, mint más európai törvényhozások teszik, nem adja meg a külföldi műveknek. A külföldi műveknek védelmezése nem e törvénynek, hanem esetleg az annak alapján, illetőleg a mellett alkotandó nemzetközi szerződéseknek képezi tárgyát és feladatát; és az ilyem szerződések alkalomszerű és czélszerű megkötése által kell a kölcsönösség, a viszonosság és az érdekek kellő méltatásával a védelmet esetleg a külföldi műveknek is megadni. A védelmi idő tekintetében a törvényjavaslat igyekszik azon álláspontot elfoglalni, hogy egyezteti egyfelől a szerzőnek és jogutódjainak egyéni érdekét azon közérdekkel, hogy bizonyos határidő eltelte után a szellemi művek az egyediség békójából teljesen kiszabadítva minden irányban kihasználható közművekké váljanak. Intézkedik a törvényjavaslat a védelem hatályossá tétele tárgyában akként, hogy a szerzői jog megsértését büntetéssel és elkobzással sújtja, s ezen felül kártérítési kötelezettséget állapít meg. Megfelelő szabályokat állít fel az elévülés, eljárás, a beiktatás iránt; czélszerű átmeneti intézkedéseket tartalmaz a mostani irók irói műveinek még egy ideig való megvédése tárgyában. Ezek azon fő szempontok, melyeken e törvényjavaslat alapszik és melyekalapján én mint az igazságügyi bizottság előadója azt a t. háznak elfogadásra ajánlani vagyok bátor. {Helyeslés a jobboldalon*.) Ajánlom a végből, hogy a szellemi mű ugy anyagi értékében, mint erkölcsi súlyában fokoztassék; ajánlom a végből, hogy a törvényjavaslat elfogadása által megtestesüljön azon ige, concrét alakot nyerjen azon elvi kijelentés, melyet már az országbírói értekezlet tett akkor, midőn kimondotta, hogy az ész szüleményei oly tulajdont képeznek, mely a törvény oltalma alatt áll; ajánlom végre a törvényjavaslat elfogadását azért, hogy ez által törvényhozásunk megmutassa, hogy e téren is a cultur nemzetek közt méltó helyet foglalj el. {Helyeslés) Kérem a javaslat elfogadását. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Méltóztatnak a t. ház tagjai közül némelyek emlékezni, hogy az igazságügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával felszólítottam volt a t. igazságügynünister urat és az igazságügyi bizottságot és kértem, hogy az akkor már benyújtva volt és bizottsági tárgyalás alatt volt törvényjavaslatról a jelentés ugy terjesztessék elő a háznak; hogy az még a jelenlegi ülésszak alatt törvényerőre emelkedhessek. Ezen óhajtásomat akkor tüzetesebben indokoltam, egyes écclatans példákkal is bebizonyítani igyekezvén, hogy hazánkban a szerzői és művészi tulajdonjog minő rettenetes visszaéléseknek volt eddigelé kitéve. Épen azért, minthogy az állapotokat festettem én ezen törvényjavaslat sürgős szükségét hangsúlyoztam: most nincs szükség tüzetesebben indokolnom, sem ismételnem az ott már előadott okokat és állapotokat. Nem is azért szólalok fel, hanem csak azért, hogy indokolhassam szavazatomat, melylyel a törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául nem csak elfogadom, sőt a felett, hogy felszólalásom után aránylag oly gyorsan van alkalmunk azt tárgyalni — bár annak semmi súlyt nem tulajdonítok — örömömet fejezem ki; mert azt hiszem, az összes magyar irói és művészi körök örömmel fogják üdvözölni ezen törvényt, mely ennek folytán legközelebb életbe lép, sőt mint már egyes jelenségek mutatják, a külföld irói és művészi körei is, melyek eddig Magyarország iránt a szel • lemi tulajdont illető állapotok tekintetében nem igen jó véleménynyel voltak, örömmel fogják tudomásul venni ezen törvényt. A törvényjavaslat szerkesztői, illetőleg a tisztelt bizottság azon indokokon kivül, melyeket a t. előadó ur igen ékes felszólalásában hangsúlyozott, szerintem főleg két feladat megoldásán fáradoztak, a mint legalább a törvényjavaslat irányzata és azon szellem, mely azon végig vonul, mutatja. Ok összeegyeztetni iparkodnak a szerzői tulajdonjog fogalmát a közművelődési szempontok igényeivel; mert a mint egyrészről tagadhatlanul a szerzők tulajdon jogát védeni kell, addig nem vitathatjuk el, hogy különösen a mi hazai viszonyaink közt a közművelődési szempontokra is tekintettel kell lenni. Én részemről utalva arra, hogy Magyarország irói más nemzetek íróihoz képest, melyek mint például a franczia, a német, az olasz nemzet sok milliókból állván, a maguk íróit képesek anyagilag is az ő nagybecsű szellemi munkálkodásoknak megfelelő elismerésben részesíteni, egészen más helyzetben vannak. Az irói pálya nálunk rozsásnak nem mondható. Méltányos tehát, hogy nálunk mig egyrészről a nemzet mivelődési szempontjaira való tekintettel a közérdeket tartjuk szem előtt: másrészt az irót is azon jutalomban részesítsük, hogy tulajdonjogát legalább azon határon belől, mely itt szerintem helyesen hangsúlyoztatik, a 30 év különböző számításaival megvédjük. Azonban midőn