Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-314

160 314. országos ülés február 21 1S84. ezeket és e nagy két szempont jó szándékú össze- ] egyeztetésének megkísérlését e törvényjavaslatban elismerem; ki kell emelnem azt is, hogy ez nem mindenütt sikerült s e törvényjavaslat ugy a mint előttünk fekszik számos hiányban szenved. Azonban ezen hiányok nem olyanok, hogy ezeket a részletes tárgyalásnál kijavítani ne lehetne, a minthogy jelzem is, hogy lesz szerencsém több módosítványt benyújtani a részletes tárgyalásnál. Különösen hangsúlyozandónak tartom a 19. paragrafust. Most csak röviden említem, majd a részleteknél lesz alkalmam bővebben indokolni. Az ezen szakaszban foglalt határozmányokkal, különösen a végponttal ugy állunk, hogy mig egyik kezünket védelemre nyújtjuk ki a magyar iró irányában, másik kezünkkel megvonjuk a védelmet. Egyikkel ajándékozunk, másikkal visszavesszük azt, a mit adtunk, ha t. i. igy marad a mint van. Egy szóval, én részemről a büntetések, de különösen a kártérítések kimérési fokozatát nem találom elég szigorúnak és szabatosnak az elorzott, a bitorlóit szerzői tulaj donjogra nézve. Ez végig vonul az egész törvényjavaslaton, de az illető, különösen a 19. paragrafus módosítása által a bajon segíteni lehet. Á mi a törvényjavaslat szerkezetét illeti, a előadó ur hangsúlyozta, hogy az nem csak az irói, hanem a művészi jogokra és némely sajátlagos szakokra, mint a fényképészet tulajdonjogának szabályozására is kiterjed. Ez igen helyesen történik. Jól tudom, hogy Németországban ez három törvény által szabályoztatik, mert először alkották meg az irói, azután a művészi, utoljára a fényképészeti jogot szabályozó törvényt. Midőn nálunk még az irói, mint legfelsőbb szakra vonatkozó törvény sem hozatott meg előbb: nézetem szerint helyesen cselekedett a bizottság, midőn a hármat összefoglalva ugy a mint előttünk fekszik, beterjesztette a javaslatot ámbár; megvallom, hogy imitt, amott különösen valami szilárd logikai rend ezen három különböző ág összefoglalása következtében nem vonul át a javaslaton, nincs oly szerkezeti egység benne, mint ha csakis az irói jogról szólna. De ezen szerkezeti hibától mégis eltekintek a jó szándékért és a törvényjavaslat teljesebb voltaért; mert magam is szükségesnek tartom a két másik ágra kiterjesztést is és szerkezeti szempontból is helyesnek tartom, ha egy törvényjavaslatba codineálunk, mint ha három kis törvényt alkotnánk. De egy van, a mit nem helyeselhetek szerkezetileg és különösen irályilag ezen törvényjavaslatban és ez az, hogy a mint nekem látszik az egyes szakaszokból, ezen törvényjavaslatnak t. szerkesztői és még talán a bizottság is nagyon a német minta után indult elannyira, hogy, mint számos igazságügyi törvényjavaslatunknál, ugy szólván szó szerinffordittattak a szakaszok német! bői és pedig átkozott roszul magyarra. Megvallom, nem tartom correctnek, ha egy 45 — 50 millióból álló nemzet és egy 7 millióból — csak a magyar nyelvtíeket értem — álló nemzet irodalmi viszonyai egy ehablon szerint szabályoztatnak; a menynyiben czélszerűbb lenne kisebb létszámú alkotmányos nemzetnek hasonló törvényeit venni alapul pl. a svéd, dán, portugál, holland, a magyarhoz körübelül számszerűleg hasonló mennyiségben levő s művelt irodalommal biró nemzetek irói, vagy ha ilyen létezik, hasonló törvényjavaslatát venni mintául és nem kizárólag a németet, mert ezen utóbb említett nemzetek számszerű aránya is sokkal közelebb áll a miénkhez, mint a nagy német nemzeté. Ezen elvi meggyőződésem azonban nem zárja ki, hogy a német törvény, mint egyike a jobbaknak, használtassák mintául ezen törvényjavaslatnál, de ne kizárólagos mintául. A mi az irályt illeti, nem oly nagy dolog, de kellemetlen mégis, hogy a ház teljes ülésében irálymódosításokat adogasson be sűrűn az ember, de ezen törvényjavaslatnál ettől sem leszünk megkímélve; annyira hemzseg a magyartalanságtól, hogy az én érzékem legalább nem birja megemészteni. Különösen az irói és művészi jogot szabályozó törvényjavaslatnál mégis fontos, hogy jó szöveggel bírjon. Hangsúlyozom pedig, t. ház, a mennyira emlékszem, az erdészeti törvényjavaslaton kívül, melylyel a mostani t. közlekedésügyi, akkor földmivelési minister ur örvendeztette meg a házat, nem fordult elő oly rosszul szövegezett törvényjavaslat irályi tekintetben, mint épen ez. Azért az elől jelzett okoknál fogva általánosságban annak tartalmáért én elfogadom e javaslatot, de előre is jelzem, hogy szakaszonként igen gyakran leszek kénytelen kérni a t. ház elnézését arra nézve, hogy részint érdemleges tartalmi, részint irályi módosításokat is nyújtsak be. Ezeket akartam szavazatom indokolásául megjegyezni. (Helyeslés a szélsőbalfelől.) Elnök: T. ház! A főrendiháztól üzenet érkezvén, kérem a t. házat, hogy a tanácskozás megszakításával az üzenetet átvenni méltóztassék. 1. Nyáry Jenő, a főrendiház jegyzője. Nagyméltóságú elnök ur! T. képviselőház! Tisztelettel jelentem, hogy a főrendek tegnap és ma tartott érdemleges ülésökben az 1884. évi allamköltségvetésről, a „Némely elemi és polgári iskolák építésére szükséges költségek fedezéséről", a „Braziliával a közönséges bűntettesek kiadatása tárgyában kötött állami szerződés beczikkelyezéséről", „az 1884. évben kiállítandó újoncz és póttartaléki jutalékok megajánlása," „az 1879-ik XX. t.-cz. hatályának megszűnése után Szeged sz. kir. városban sükségelt átmeneti intézkedésekről", „a szegedi honvédlaktanya építésére az 1882: XXX. t.-czik4el engedélyezett költség fede-