Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-314

|58 3I4- országos ülés február 21. 1884 Már most kérdem a t. képviselőháztól, hogy méltóztatik-e Lükő Géza képviselő ur módosítványát elfogadni, mely szerint a „közigazgatási" szó után beillesztendő „igazságszolgáltatási és hadkiegészítési." (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, a kik Lükő Géza képviselő ur módosítványát elfogadják, felállani. {Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Gr. Pejacsevich Tódor jegyző (olvassa a 4., 5., 6., 7. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Tibád Antal előadó: T. ház! Viszló, Rakacza és Debrete községek, Szt.-Jakab községgel együtt kérvényt nyújtottak be az iránt, hogy ők is Abauj-Tornamegyéhez bekebeleztessenek. Miután ezen ügy az előleges közigazgatási tárgyalás stádiumán még keresztül nem esett, a közigazgatási bizottság egy határozati javaslatot terjesztett elő a jelentés végén, mely következőleg hangzik, és melynek elfogadását kérem : „Viszló, Rakacza és Debrete községeknek kérvénye a folyamatban levő előzetes tárgyalások befejezése s az ennek eredményéhez képest foganatosítandó további lépések megtétele végett a ministerelnök, mint belügyministernek kiadatnak". {Helyeslés.) Elnök: Ugy látom, kimondhatom, hogy a j közigazgatási bizottság által előterjesztett határozati javaslat elfogadtatott. E szerint a törvényjavaslat részleteiben is megszavazva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend második tárgya, az igazságügyi bizottság 494. sz. alatti jelentése az írói és művészi jogról szóló törvényjavaslat tárgyában. Ha a jelentést felolvasottnak méltóztatik venni, (Helyeslés) az általános vitát megnyitom, melyben az első szó az előadó urat illeti. Teleszky István előadó: T. ház! Midőn a napirendre tűzött törvényjavaslat tárgyában helyettes előadói tisztemből folyólag szót emelek, mindenekelőtt őszinte sajnálkozásomat kell kifejeznem — és azt hiszem, hogy a t. ház osztozik e sajnálatban — hogy a törvényjavaslat rendes előadója betegség által van akadályozva, előadói tisztének teljesítésében. Én helyettes előadói tisztemből folyólag legméltóbban vélek eljárni akkor, ha tekintettel és hivatkozással azon kimerítő általános és részletes indokolásra, a melynek kíséretében az igazság ügyitizottság a kérdéses törvényjavaslatot at. ház elé terjesztette, lehető rövidséggel fogom jelezni azon álláspontot, a melyből az igazságügyi bizottság ezen törvényjavaslatnak tárgyalása alkalmával kiindult. A szellemi műnek jogvédelem alá helyezése, a mű alkotójának személyiségére, egyedi munkálkodására és arra vezethető vissza, hogy a szellemi mű alkotója megkövetelheti, hogy alkotása a törvényhozás védelmében részesülj ön.Megkövetélheti, mert, ha a törvényhozás védelemben részesíti a kézimunkát, az ipari munka alkotóját: nem tagadhatja meg a megfelelő védelmet azoktól sem, a kik szellemi munkálatot teljesítenek. A szellemi mű rendszerint! rendeltetése abban áll, hogy a közhasználat, közforgalom tárgyává tétessék. Az alakba öntött gondolatot a szerző nem azért alkotja, hogy azt csupán önmaga használja, hanem hogy használja azt a nagy közönség, hogy hasson általában a közönségre. Az egyszer közzétett és megjelent művet olvashatja, használhatja mindenki, további kutatás és fejlesztés tárgyává tehetik azt, mert a mint a könyvnyomda jeles feltalálójának emlékoszlopán olvasható: „Nunc quid quid veteres sapiunt sapiuntque reeentes Non sibi sed populis omnibus id sapiunt." A szellemi mű alkotója fáradozott, munkálkodott „sudavit et alsit", annálfogva megérdemelheti, hogy a közhasználatra szolgáló műnek, az ő saját munkájának gyümölcsét első sorban ő, és bizonyos korlátok között jogutódai élvezzék. De tekintettel a szellemi mű azon rendeltetésére, hogy a közforgalom, a közhasználatra van szánva, a szellemi mű alkotóját megillető jogi védelem csupán abból állhat, hogy a szellemi mű tulajdonosának a közzététel, többszörösítés, forgalombahozás, utánképzés és nyilvános előadás tekintetében bizonyos időtartamra kizárólagos jog biztosittassék; biztosíttassák a végből, hogy ő ezáltal a szellemi műben rejlő vagyon értékét a maga részére értékesíthesse és szellemi munkájának hasznát maga és részben utódai számára biztosítsa. A szerző ezen jogosultsága szellemi tulajdonnak csak sajátlagos értelemben mondható; mert a tulajdon azon atributumai, melyek ahoz fűződnek, a jogi bírlalás, jogi hatalomban tartás itt egyáltalában fenn nem foroghat. Az, a ki egy közzétett munkának vagy egy többszörösített rajznak egy példányát megszerzi, épen ez által azon példány jogos tulajdonává válik. Ezen egyéni tulajdonnal szemben áll a szerző azon joga, hogy a többszörözés, forgalombahozás, utánképzés és nyilvános előadásra ezen egyéni példány fel nem használható. Az egyéni tulajdon megszorítását a tulajdonos eltűrni köteles azon czélból, hogy a mű alkotója a munka gyümölcsét élvezhesse. Ezek azon kiindulási pontok, a melyek általában vezérelték az európai törvényhozásokat e kérdésben. Ezen álláspontot foglalja el a kormány javaslata, ezen álláspontot tette és teszi magáévá az igazságügyi bizottság akkor, midőn a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlja.