Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-314

154 314- országos ülés február 21. 1884 képviselőház kiadta a kérvényt a ministeriunmak, a mely ugyan már ekkor folytatta a tárgyalásokat hozzá egyenesen beadott kérvény folytán, de természetesen még inkább hivatottnak érezte magát azokat folytatni, midőn a képviselőházhoz beadott kérvény is hozzáutasittatott. Én tehát kérem e pontnak, mint olyannak, mely általában ugy az administratiónak, mint az ottani lakosságnak érdekében van, fentartását. (Helyeslés jóblfelol.) Széll György:«T. képviselőház! A közigazgatási bizottság szövegezése szerinti törvényjavaslat most már 10-ik pontja szerint fölemlített s 6550 kat, holdból álló kincstári két puszta Basarága és Szionda Csanádmegyének Battonya és Tornya mezővárosai határai közé annyira be van ékelve, hogy ezen két város a Szionda pusztán keresztül vonuló országút nélkül nem közlekedhetik egymással. A két puszta, különösen Szionda annyira be van ékelve Csanádmegyébe, hogy ha Battonya Tornyával akarj érintkezni, ez más törvényhatóságon át történhetik meg. Ezen anomália megszüntetése végett azon két puszta lakói már folyamodtak a képviselőházhoz 1881-ben, hogy Csanádmegyéhez csatoltassanak s kebleztessenek át. De t. ház, Aradmegyének most felolvasott kérvényében azon indok, mintha a két pusztának lakossága nem közlekedhetnék Csanádmegye székhelye Makóval, nem áll, nem pedig azon indokokból, mert jól tudjuk, hogy e két puszta lakossága az arad-csanádmegyei vasútvonal által Csanádmegye székhelye Makóval mindennap kétszer közlekedhetik. Mindezek következtében, ma azon rendkívüli helyzetbe jutottam, hogy kérjem a t. házat, hogy a közigazgatási bizottság által bemutatott törvényjavaslathoz képest Basarága és Szionda pusztákat Csanádmegyéhez átkebleztetni méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gaal Jenő (világosi): T. ház! A törvényjavaslat i l.pontját én a magam részéről hihagyatni kérem és pedig azon indokoknál fogva, melyek Aradmegyének felolvasott kérvényében foglaltatnak. Meggyőződtem ugyanis, hogy sem közlekedési anomália nincs abban, ha a szóban levő puszták, Aradmegyéhez tartoznak, sem közigazgatási érdek azok átcsatolását nem kívánja ; s azon puszták lakóinak érdekében is az áll, hogy Aradmegyénél maradjanak. Az igen t, ministerelnökur azt állította, hogy közigazgatási szempontból kívánatos e pusztáknak Csanádmegyébe átkeblezése azért, mert Battonya községében minden hatóságaikat együtt fogják találni. Ezzel szemben hivatkozom arra, hogy Battonyán sem törvényszék, sem megyei székhely nincs és hogy ezen puszták alig másfél órányira fekszenek Aradtól. Itt azután és Pécska városában csakugyan feltalálhatják valamennyi hatóságaikat. Habár azon puszták egy része Battonyához közelebb fekszik is, másik része azonban közvetlenül Ó-Pécska határa alatt terül el. Pécskán van a jószágigazgatóság, így tehát azok, a kik azzal, mint kincstári birtok, érintkezni akarnak, egyúttal az alsóbb hatóságokkal is érintkezhetnek. Ott van t. i. a szolgabiró-hivatal és a járásbíróság is. Ha pedig a megyével akarnak érintkezni, csak másfél órányira kell Aradra menniök, hol a törvényszék és a megye székhelye van. De tisztelt ház, ezen puszták lakosai tudomásom szerint sohasem folyamodtak, azért, hogy Csanádmegyéhez csatoltassanak és e tekintetben bátor vagyok Széll György t. képviselőtársam állítását helyreigazítani. Csanádmegye közönsége volt az, mely a kérvényt e tekintetben a képviselőházhoz benyújtotta. Ugyanazon időben Aradmegye is meghallgattatott, de már 1881-ben határozottan ellenezte az átkebelezést azon indokokból, melyekbői azt ma is ellenzi. Mert ha arról van szó, hogy ezen részek kikerekítése eszközöltessék, akkor a természetes,helyes kikerekítésnek nem ugy kell eszközöltetnie, hogy a topographiai viszonyok egészen figyelmen kivül hagyassanak, hogy oly vidékek, melyek egészen másfelé gravitálnak, forgalmi központjaiktól eltereltessenek; hanem oly vidékeket kell csoportosítani, melyek valamely adott gravitationális központ körül fekszenek. Arad város alig másfél órányira van ama vidéktől és ha Tornya községet egész határával átkebelezzük, akkor a^czél teljesen el van érve. Ez annál tanácsosabb, mert félek, hogy ha Csanádmegye ma ezen kérelemmel lép fel s annak teljesítése folytán megszüntettetik azon terület, mely a Maros es Csanádmegye közt fekszik: akkor később majd a pécskai járás nagy részének átcsatolását ugyanezen a jogczímen fogja követelni. Az illető lakosok érdeke szintén Aradmegyénél meghagyásukat kívánja. Ok részt vesznek Aradmegye közigazgatási és társadalmi életében, avval úgyszólván össze vannak forrva. Azok a kincstár legjobb bérlői közé tartoznak, 25—30 évet betöltött bérlők vannak azon a vidéken, kik Aradmegyében is számot tesznek. Ezek nemcsak nem kérik a Csanádmegyéhez való csatolást, hanem azt a leghatározottabban perhorrescálják. A múltkor tartott megyei gyűlésen is például kijelentették, hogy nem kivannak azon jótéteményekben részesülni, melyekkel Csanádmegye őket kecsegtetheti. A mi azt illeti, hogy anomália Battonyának Tornyával aradmegyei területen át való érintkezése,, azt nem ismerem el, (mert Aradmegye az illető töltött utat mindig jó karban tartja, ellenben a Tornyán átvezető út rendesen oly állapotban van, hogy a kérdéses puszták lakosai alig képesek az év legnagyobb részében bérleteikkel érintkezni. Tehát Tornya jól felfogott érdeke, a helyes közigazgatás és helyes kikerekítés szempontja-