Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-304

304. országos ülés február 6. 1884. Q ff álljuk!) A kisipar szenvedéseirt külön a vámterületben keresni panaceát, bocsássanak meg nekem, határozott önámítás. (Mozgás a szélső haloldalon.) Reménylem, nem lesz mód annak megpróbálására, reménylem, mondom, de ha lenne, ha ugy alakulnának a viszonyok és épen azért reménylem, hogy nem lesz reá mód, az ország iparosainak ép ugy mint gazdáinak szenvedése volna az eredmény. (Hosszantartó nyugtalanság a szélső baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! (Halljuk !) Eötvös igen t. képviselő ur figyelmeztetett arra, hogy jönni fognak az új kiegyezési kérdések; vájjon nem volna-e akkor rossz egy erős ellenzéki párt, mely akár ez legyen a kormány, mely most, akár más, az által adjon neki erőt, hogy hivatkozhassak reá, hogy bizony a dolgokat azon erős ellenzékkel szemben létesíteni nem lehet. Szilágyi Dezső t. képviselő ur kimondotta — tökéletesen egyetértek vele — hogy pótolhatlan ember nincs e világon. S higyje el, hogy maga inat első sorban helyezem a könnyen pótolhatók közé. De nem azért, mert könnyen pótolhatónak tartom magamat, hanem azért, mert azt hiszem, hogy nálam sokkal tehetségesebb embereket is pótolni tudnának. Csak ismétlem azt, a mit ő tegnap hozott fel, hogy akár gr. Szapárynál, akár többi társaimnál teljes nyugalommal látnám a haza sorsát. De engedjen meg, nem láthatnám igy — és ez nehezíti a helyzetet — azoknál, kiknek nagy tehetségeit, az enyéinmél sokkal nagyobbakat, elismerem, de a kiknél parlamenti lehetőségét a kormányzatnak ma még nem látom. S épen azért fordulok ismételve Eötvös t. képviselő úrhoz és a t. túloldalhoz, ha érzik azt, a miben igazuk van, hogy egy erős ellenzékre a pártélet egészséges fejlődésének szüksége van, ha ezt érzik, lássák át azt is, hogy ezen erős ellenzék azonban parlamenti szempontból csak ugy használhat, ha nem negálja a létezőt, hanem annak alapján akarja a haza javát előmozdítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon, nyugtalanság a szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső balon: A bihari fontok!) Először is a bihari pontok szélsőbali programra sohasem voltak; másodszor, ha már szóba hozták, mielőtt beszédemet befejezném, pedig be akartam már fejezni, szabad legyen pár szót szólanom a következetesség szempontjáról. (Halljuk!) Jogosult vagyok reá annálinkább, mert Eötvös t. képviselő ur is érintette tegnap, azt mondván, hogy persze akkor a ministerein ök is itt ült, azaz .ott, a hol ő. Erre két észrevételem van. Az egyik, hogy ott, a hol a képviselő ur ül, sohasem ültem, mert az akkor úgynevezett szélső párthoz sohasem tartoztam. De másodszor nem mondhatná, ha ott ültem volna is, hogy én is ott ültem, mert ő nem ült ott, hanem szemben ült velem akkor is, csakhogy ezen az oldalon. (Derültség a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni a képviselő KÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. XV. KÖTET. ur, ha nekem a következetesség szempontjából szemrehányást tesz Irányi Dániel képviselő ur, vagy menjünk tovább Csanády Sándor képviselő ur, (Nagy derültség) ehhez való jogosultságukat elismerem — nem ismerem el ennek lényegileg igazságát, mert azt tartom, hogy a consequentiának a személy szempontjából a közügy rovására túlvitele az: a megváltozott viszonyok közt is ugyanazt akarni, a mit valaha akartunk; (Élénk helyeslés a jobboldalon) de egyéni jogosultságukat elismerem. Azonban bocsánatot kérek, a képviselő ur részéről, ki hasonlókép engedte magát a jobbról meggyőzetni, igaz megfordított irányban, mert ostromolja most azon közjogi alapot, mely ellen a ki csak kritikát is gyakorolt akkor, még hazafiságát is kétségbe vonta, az ő részéről e jogosultságot el nem ismerem. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső balon.) Ezen intermezzo után rátérek arra, a miben félbeszakittattam, (Halljuk!) hogy higyjék el a t. képviselő urak, egész őszinteséggel mondom, hogy senkire sem sújtóbb egyénileg, hogy vele szemben oly ellenzék nincs, mely miiiden rázkódás nélkül a kormányzatot átveheti, mint magára a kormányra nézve. Higyjék el, itt jó barátaim tudják is, nem egyszer voltam már azon helyzetben, hogy óhajtottam volna e helyet itt hagyni és bizonynyal itt hagytam volna, ha láttam volna egy ellenzéket, bár kisebbségben, de elég nagy számban arra, hogy rázkódás nélkül és azon alapon állva átvehette a kormányzatot és azután, ha kell, új választás útján megalakítva a parlamenti többséget. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Es most t. képviselőház, ennek a történt provocatiók folytán egyszerű nyilvánításával befejezem beszédemet azon kéréssel, hogy javaslatomat elfogadni méltóztassék. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Hosszantartó mozgás balfelől.) Eötvös Károly: T. ház"! (Halljuk!) Ámbár a parlamentben meghonosult újabb szokás szerint a t. ministerelnök ur szavai után talán jogom volna személyes kérdésben is szót kérni, mindamellett ezt nem teszem. Nem szokásom s egyáltalán nem szeretem, ha mások teszik, ha csak nagy szükség nem indokolja; annál kevésbé tudnám azt magamnak megengedni. Én a következetességről nagyon sok ideje már nem beszélek e t. házban. (Derültség.) Ezelőtt 5—6 évvel igenis nekem is tetszett a t. ministerelnök urat gyakran emlékeztetni azokra a dolgokra, melyeket, mikor e helyen ült, ő hirdetett itt és hirdetett e falakon kivül; azonban meggyőződtem arról, hogy ez rám nézve is, meg a t. házra nézve is üres időtöltés, semmi más és annak haszna nincs. Hanem a t. ministerelnök urnak figyelmébe és emlékezetébe ajánlom azt a körülményt, hogy a mikor mi — én is és igen sokan ott és itt ülnek