Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-313
144 3Í3- országos ülés február 20. 1884. pénzügyministerhez, valamint az egészre nézve külön a közlekedési ministerhez, mert a dolog ekként áll, hogy ha egy társulat rosszul van szervezve, hogy ha annak birtokosaira ngy is nagy teher háramlik tekintettel azon kötelezettségekre, melyekkel a védelem jár, akkor mind két minister egyetértve kell, hogy egy más szervezetről gondoskodjék. Mert t. képviselőház, tekintettel a helyzetre magára, a hol imminenter fenyegetve van ezen érdekeltség, melyről a minister ur is elismeri, hogy túlságosan van megterhelve, hogy azt a terhet nem viselheti, engem ezen imminens veszedelem, mely a pénzügyi közegek eljárása miatt fenyegette, birt arra, hogy már most az orvosszert számára megkeressem. Azon helyzetben vagyok t. ház, hogy kimutathatom azt, hogy a pénzügyi manipulatio, nem véve tekintetbe absolute semmit, csupán csak azon összeget, melyet azok fizetni tartoznak, nem véve tekintetbe a lehetőséget, a birtokosokat annyira könyörtelenül megterhelte és a végrehajtást oly könyörtelenül kiírta, a mint ezt egy müveit államban egyáltalában semmiféle adónál nemcsak megtűrni, de megérteni sem lehet. Mert a birtok-ívek kimutatása szerint, akár 7, akár 16, akár 46 holdas birtokot veszek, egyik épen olyan, mint a másik, a dolog lényege az, hogy a kimutatott tiszta jövedelem felmegy a védelmi költségekre, egyáltalában a társulati költségekre; és az egyes birtokos az Ő földjének tiszta jövedelmén felül kell még hogy reá pótoljon, még pedig ezen esettekben ngy sem áll a dolog, hogy ezen bekönyvelt dolgokba az adó is be legyen számítva, hanem csupán a tiszta jövedelem. Hogy csak egy praegnáns példát hozzak fel. A 267 sz. birtokív tanúsága szerint 7 hold és 536 tized tiszta jövedelme hivatalosan 52 frt 10 kr. — kivettetett reá a kölcsön után 300 frt 39 kr; 1882. és 1883-ban a zálogolás 101 frt 10 krra emelkedett; — a 63-dik birtokív szerint 16 hold és 375 tized tiszta jövedelme 163 frtra van téve s egyedül a 350,000 forintos kölcsön után — van azóta más is — 942 frt 90 4 / 10 kr. volt a kirovás, hozzá évi kamat 56 frt 57'/« kr; 1883-ban kezelési költség volt 161 frt 75 kr. lerovás az eljárással együtt 165 forint 4 kr., tehát nagyobb összeg annál, mint a mekkora a hivatalosan kimutatott tiszta jövedelem. Megjegyzem, hogy itt még az adóteher is hátra van. És igy megy ez t. ház, s e szerint világos, hogy ezen helyzet tökéletesen tarthatlan. Ha már most a minister nekem csak annyit mond, hogy nem fog mindent felhajtani, én ezzel a magam részéről nem értehem be, erre nem csak én, hanem mindenki, joggal azt kérdezheti, hogy miért történik ez, mert arra is kell gondolni, hogy ha a sövényházi érdekeltség más testülethez fog soroltatni, ezen területnek költségeit is ő fogja viselni és a régi terheket is átveszi. így a helyzet teljességgel tarthatatlan. Maga a minister ur által el van ismerve, hogy ezen emberek helyzete túlságosan súlyos és hogy a pénzügyminister, a ki tudvalevőleg nem igen szokott engedni, maga is nem igen előnyösnek mondj a azon érdekeltség helyzetét; tehát ez újból is bizonyítja, hogy a helyzet tarthatatlan. De miután nem mondatik nekem, és illetőleg azoknak, kiknek érdekében interpellátiót adtam be, hogy a pénzügyminister milyen mértékben akar kíméletet gyakorolni: lehetetlen a választ tudomásul vennem s kérem annak napirendre leendő kitűzését. (Helyeslés a szélső baloldalon.) B. Kemény Gábor közmunka- és köz lekedési minister: Nem tudom, t. ház, talán nem jól fejeztem ki magamat, hanem a képviselő ur engem félreértett. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, a mértékről én megmondottam, hogy az nem lesz több, mint a mi egyfelől méltányos és másfelől a menynyit az illető ártéri érdekeltek hordani képesek. Ha újabban is nem történtek volna intézkedések a pénzügyministerium részéről, arra kellene kérnem t. képviselőtársamat, hogy közölje azon adatokat, a melyekből talán kitűnnék, hogy valami hiba, tévedés vagy visszaélés történt; de erre azért nem kérem, mert a legújabb időben megállapodás éretett el a pénzügyminister és közlekedési minister között, mely szerint kimondatott, hogy nem hajtatik be több, mint a mi méltányos és nem több, mint a mit az illetők hordani képesek. Még egyebet is mondottam s ez vonatkozik azon tanácskozásokra, mik közelebb a tiszaszabályozási törvényt illetőleg a hírlapokban is említve voltak és nyilvánosan folytattattak a tiszaszabályozási központi társulat által. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni. A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani (Megtörténik.) A ház többsége tudomásul veszi. Csanády Sándor ;T. ház! A házszabályok harozottan kimondják, hogy határozathozatalra 100 tag jelenléte szükséges, minthogy azonban százan nem vagyunk, kérem, méltóztassék a tanácskozást a holnapi ülésre áttenni. Elnök: A képviselő urak minden perczben majd kimennek, majd visszajönnek a terembe s igy nem tudni, hányan vannak, mert a szám folyton változik. De mindenesetre kérem a képviselő urat, hogy akkor méltóztassék felszólalását megtenni, ha szavazás történik. Csanády Sándor: Nem a múltra nézve, hanem a jövőre mondottam. Elnök: Különben azt nem is lehet tudni, vájjon szükséges lesz-e határozni a háznak, mert lehetséges, hogy egyhangú beleegyezéssel fog a válasz tudomásul vétele megtörténni.
