Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-304
! < 304 országos ti!is február 6. 1884. A t. képviselő ur ismételve felhozta azt a bizonyos settenkedést. (Derültség.) Azt mondja a képviselő ur, hogy hiszen nem tehettek másként, mert kimondták azt, hogy miután a törvényjavaslat nem az övék, visszaküldeni ugy sem akarják; de miután nem tudták, hogy én majd mit proponálok, nem tudhatták, hogy mi lesz az ő nézetük. Hát t. képviselőház, első sorban téved a képviselő ur, (Halljuk!) mert azt, hogy én mit akarok proponálni, ha nem is az első értekezletkor, de a második értekezletkor tudták, mivel azon nap reggelén, a mikor este a második értekezletet tartották, minden hírlapban benn volt (Mozgás a baloldalon) és pedig épen ezen eonferentia volt az, a melyről saját, a hozzájuk legközelebb álló lapjunkban meg volt mondva, hogy elhatározták, hogy a megállapodást közölni nem fogják. Szilágyi Dezső: Nem akkor volt. Tisza Kálmán ministerelnök: A lapban akkor volt. Egyébiránt t. képviselőház, ez mindegy, mert a képviselő urnak tökéletesen igaza van abban, hogy minden pártnak teljes joga van hozzá, megmondani, vagy meg nem mondani előre a miben megállapodott; sőt még abban is igaza van, hogy talán helyesebb is volna pártértekezletekről nem közölni olyan hosszú napló féléket, a mint gyakran megtörténik. (Helyeslés jobbfelől.) Azért, mondom, én erre súlyt nem fektetek; de ismét kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy ebben is van egy kis ellenmondás, vagy egy kis gyengeség. Egyfelől tegnap azt mondta és az általa felhozott esetekre nézve, tökéletesen igaza volt, hogy nem áll, mintha mindig csak támadásra készülnének, mert voltak esetek, midőn a kormány propositioit előzetes megbeszélés, némely módosítások alapján támogatták. Igaz, de ha ez volt egyes esetekben, néha mégis csak az czéloztatik, megvárni, mit tesz a kormány, hogy azután lehessen az ellenkezőben megállapodni. (Élénk tetszés jobbfelől.) Ezt elismerte a tegnapi nyilatkozatában, mikor azt mondta, hogy nem határozhatták meg, mit fognak tenni mert nem tudták, hogy a kormány mit fog tenni. (Derültség jobbfelől.) Már ha valakinek egy dologra nézve meg van az egyéni megállapodott nézete, ki tudja azt mondani, nem várja be, hogy mit fog proponálni Tisza Kálmán, hogy azután annak neki mehessen. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Eötvös igen t. képviselő ur, említette, hogy minden megtámadással szemben, mely a kormánypárttól, mérsékelt ellenzéktől, antisemitismustól jön, ők magasan fogják lobogtatni azt a zászlót, mely 1713-ban lehanyatlott, de 1848-ban ismét kézbevétetett és ők azt ellankadni hagyni nem fogják. Nekem van erre egy megjegyzésem. Az 1713-ban félretett, vagy az 1849-ben lehanyatlott zászló ki volt tűzve akkor, mikor az országnak törvényhozása által meghozott alkotmánya éstörvényei meg nem tartattak. Nehéz e helyről ily tárgyban szólani, de nem tagadom meg azt ezen helyről sem, hogy ily esetekben csakis a lehető következmények megfontolása a kötelesség, de máskép az elvi jogosultságot megtagadni nem tudom. Azonban egészen más, lobogtatni ezt a zászlót akkor, midőn senki sem mondhatja, hogy az országnak saját törvényhozása által alkotott alkotmánya, törvényei, a legscrupulozusabban meg nem tartatnának. (Élénk hosszantartó helyeslés a jobboldalon.) És higyjék el uraim nekem, sokkal czélszerübb, hasznosabb az adott törvényes alapon közreműködni az egészséges pártalakulásra, mint nem létező indok nélkül oly zászlót lobogtatni, mely e pártok egészséges parlamenti alakulását megnehezíti, talán lehetetlenné teszi. (Helyeslés a jobbldalon.) S engedjék meg nekem, Eötvös t. képviselő ur rossz néven veszi, hogy én azon programm bírálatánál beata simplicitásról szóltam és azt mondtam, hogy mindenki ki veszi magának abból, a mi neki tetszik, azt hívén, hogy a többinek ámítására van az egyéb benne. Itt t. képviselőház, első sorban megint ott vagyok, hogy azt kérdezem az uraktól, hogy csak ilyenekkel szokták önök a kormánypártot vádolni? Nézzék meg beszédjeiket, sokkal erősebb, sokkal keményebb, a hazafiságot kétségbe vonó, sőt néha talán még ennél is továbbmenő vádakat emelnek ellenünk. (Ugy van! a jobboldalon.) De elismerem és higyje el a képviselő ur, ha időm és módom volna készített, vagy csak minden részletében átgondolt beszédeket tartani, azt mondtam volna, hogy vagy magukat ámítják, vagy ámítatni akarnak. De ennek a mondására jogosultnak érzem magamat ilyen programmal szemben épen úgy, mint igen sokkal szemben, a mit itt minduntalan hangoztatnak. Mert bocsássanak meg, hadd mondjam ki azon nézetemet, hogy a ki azt híreszteli: legyen külön hadügy, legyen külön diplomatia, mert ha ez meglesz, akkor az állam-kiadások kisebbek lesznek, akkor az adókat lefogjuk szállíthatni, az magát ámítja, ha ámítani nem akar. (Igaz! ügy van! a jobboldalon. Nyugtalanság a szélső baloldalon. Bálijuk! Halljuk.) És ha valaki azt mondja, t. képviselőház — nem vonom kétségbe a bona fidest — hogy a kisiparos sorsán fog segíteni külön vámterülettel, bizony ez is nagyon ámítja magamagát. És miért ? Igen egyszerűen, a külön vámterület nagy mértékben elősegítheti — vájjon az áldozat, a melybe kerül, megéri-e, az más kérdés — a gyáriparnak, a nagyiparnak fejlődését; de a ki az ipartörténetét csak kevéssé is ismeri, nagyon jól tudja, hogy a kisipart mindig a gyáripar nyomta és az ezzel való verseny okozta szenvedéseit. Minél közelebb hozzuk hozzá a nagyipart, annál élesebb lesz súj tolása. (Helyeslés a [ jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon Halljuk!
