Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-304

304. orszägos ülés február 6. 1884. y midőn ő attól félt, hogy ezen törvényjavaslat által, vagy az által, hogy összeköttetik a házassági és családi joggal, a dolog nemcsak elhalasztatik, hanem elmarad: mit mondtam? Azt mondtam, hogy ha azoknak van igazuk, kik azt hiszik, hogy ez a nemzetnek életszükséglete lesz, akkor nem fog elmaradni ; ha ellenben csalódunk, akkor el fog maradni, de akkor arra való, hogy elmaradjon. Hogy már most az ellentétes nézetek kifejezése itt miben van, azt én felfogni nem tudom, (Ugy van! jobbfelöL) A képviselő nr azt mondja ugyan, hogy abban rejlik az ellentét, mert ott nem emlegettem a családi jogot, nem emlegettem, hogy a családjog alkalmából az összes házassági kérdések codificatiója előjön. Nem említettem, mert nem jött szóba a dolognak azon része. De hát csak ugy óvhatja meg magát egy minister az ellen, hogy ellentétes nyilatkozatokkal ne vádoltassák, ha mindazt, a mit egyik házban, egy vita keretében, mely sok tárgyat felölel, elmondott: a nélkül, hogy a másik házban valaki szóba hozta volna, ott is elmondja? (Elénk helyeslés jobbfelől.) Már engedelmet kérek erre az unalmas szerepre nem vállalkozom. (Tetszés jobb/elöl.) Ellentétbe jöttem volna igenis, ha azt mondtam volna, hogy a családjoggal kapcsolatosan sem kell ezen kérdéseket megoldani; de ezt nem mondtam és épen mert nem mondtam, meg vagyok győződve, hogy a főrendiház tagjai, kik azt gondolom, olvasták, vagy figyelemmel kisérték ugyanazon javaslatnak ebben a házban lefolyt tárgyalását, igen jól tudták és jól tudják, hogy e tekintetben mihez tartsák magukat. (Tetszés és helyeslés jobbfelől.) De hát a képviselő ur az ellentéteket szereti bizonyítgatni — elismerem, fényes tehetséggel, nagy ügyességgel — arra azonban nem fordít mindig elég gondot, hogy maga magával ugyanazon egy beszédben is ellentétbe ne jöjjön. (Derültség a jobboldalon.) így például tegnap a képviselő ur előbb elmondja, hogy miután ezen törvényjavaslat a főrendiházban megbukott, én kiejtettem kezemből a szabadelvűség zászlaját és azt tovább nem vihetem. Beszédje vége felé, hogy hibáztassa azokat, kik ezen törvényjavaslat elvetése következtében reactiót, conservatismust emlegetnek — azt mondj a, hogy e felettatörvényjavaslat felett és a házassági kérdés felett lehet különböző üézet, de ez még nem ellenkezik a szabadelvííséggel, ez még nem reactió, ez még nem eonservatismus. Tehát én elvesztettem a jogosultságot, hogy a szabadelvííség zászlaját vigyem azért, mert nem tudtam a főrendiházban keresztül vinni egy törvényjavaslatot, mely fölött pedig a legkülönbözőbb vélemény lehet a nélkül, hogy valaki azért reactionarius, vagy csak conservativ is lenne. (Élénk hélyeslé* jóbbfdM.) Szilágyi igen t. képviselő ur felhozta az indigena mágnások behivásának ügyét is. Csak egy szempontból kívánok hozzá szólni, mert lényegileg, elvileg nyilatkoztam róla, sőt ez irányban oly szerencsés voltam, hogy a t. képviselő ur helyeslésével is találkoztam az indigenákra vonatkozój nyilatkozatom lényegére nézve. De egy más szempontból hozta azt fel a képviselő ur, hivatkozva Lichtenstein herczeg nyilatkozatára. Én szükségesnek tartom, hogy e dologban egészen tisztában legyünk és megmondom egészen őszintén, hogy állunk. {Ralijuk! Halljuk!) Igen — nem általam — de herczeg Lichtenstein felszólittatott a mint nem is lehet nyilatkozata után ez iránt kétség, hjgy miután akkor az volt a hír, hogy a családjához tartozó három tag le fog jönni, jöjjön le ő is és ugyanazon családból szavazzon a másik párttal. Ez igaz, de nekem legalább nemcsak előleges tudomásom erről nem volt, de utólagos tudomásom sincs másra nézve. Arról pedig biztosíthatom a képviselő urat és a t. házat, hogy mikor megtudtam, hogy néhányan hajlandók volnának lejönni, nem magam, mert szorosabb viszonyban nincs szerencsém egyikkel is állani, de azok által, a kikkel szorosabb viszonyban vannak, én egyenesen arra kértem — megköszönve szives szándékukat — hogy tartsák magokat vissza a szavazástól. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én ezen álláspontot foglalom el, ezen iránybanjhatottam ezen kérdésben. (Helyeslés a jobboldalon.) % Én még azt is akarom eonstatálni, hogy a lépést ez irányban előbb tettem, mint Liehtenstein herczeg nyilatkozata megjelent, tehát nem a kosárkapás után. A képviselő ur azonban azt mondja, hogy bezzeg az ő részükről máskép jártak el és hivatkozott gr. Apponyinak e tárgyban a „PestiNaplódban abban az időben megjelent czikkére. Egyáltalában nincs szándékom ezen czikk ellen szólani, melynek meglehet — régen olvastam — egyes apró részletei eltérhetnek az én nézetemtől, de határozottan elismerem, hogy mint nézetemnek megfelelő, helyes szép czikket élvezettel olvastam. De azt az egyet kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ez már akkor történt, mikor — bizonnyal nem gr. Apponyi, hanem mások által, a kik a törvényjavaslatot el nem fogadták, a legnagyobb mérvű ostrom a meghívás iránt megtörtént és minden hírlap nem 8—9, hanem. 15—16 ilyen tagnak lejövetelét híresztelte. Igen szép, igen helyes volt tehát a t. képviselő ur föllépése, teljes elismerésemmel adózom neki érte, ha helyezne reá súlyt: — de ugy odaállítani a dolgot, hogy ott — t. i. nálunk — csak akkor nem tetszett mikor kosarat kaptunk, ellenben nekik nem tetszett még mielőtt a meghívás megtörtént, a dolog valóságának meg nem felel. (Helyeslés jobbfelöl.)