Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-313
13 § 313. országos ülés fefornár 20 1884. dul, a Nyítramegyében fekvő sellyei állomásra kénytelen utazni; s végre ezen községeknek egész határai a Vág jobbpartján lévén, Nyitramegye csakugyan megszabadulna a Vág jobbpartján való teendőktől; az árviz elleni védekezés egészen Pozsonymegye felelőssége alatt állana, tehát egyszersmind az, a mi a törvényben indokolásul fel van hozva, ezen községekre teljesen reájuk illik. És még sem vette fel ezeket a t. minister nr törvényjavaslatába, miért? mert Nyitramegye az átengedésbe még feltételesen sem egyezett bele. De hát lássuk a törvényi avaslatban foglalt községekre vonatkozólag mennyire lehet az indokolást elfogadni. Igaz, hogy ezen községek jelenleg a Duna középső nagy ágának jobbpartján fekszenek, de határaik átérnek a Duna balpartjára. Őseink a dunamenti községek határait igen bölcs előrelátással mind ugy mérték ki, hogy ezen határok mindkét parti községekből megkeskenyedve, átmennek a másik partra. Eddig Pozsonymegyében Pozsonytól Somorjáig, tehát körülbelül 27* mértföldnyire váltakoztak a két megyében fekvő községek határai a két parton, ha a 7 községet átkebelezik, 15 mértföldre fog kiterjedni ezenviszás helyzet igen csekély megszakítással; a Dunaszabályozás, a vontató út, a dunai malmok, az árvízvédelem egyöntetű és egy kormányzati közeggel való elintéztetése helyett két megye hosszas tárgyalásai, rivalitásai fogják a jó administratiót nehezeb? en elérhetővé tenni. De ezen kivül Poátkeblezés által nemcsak már az imént elmondottak szerint nem szabadul meg az Duna jobbpartján való működéstől, hanem azért sem, mert Vaj ka, Keszölcsér, Doborga-Tejfalu Duna balparti községek lakosságának nagyrésze már a Duna jobbparti határra telepedett át, tehát a 7 községen kivül még 4 fiókközség Somorja, G-uthor jobbparti telepesei, végre Ligetfalu nagy község még mindig a Duna jobb partján maradnak és róluk Pozsonymegyének gondoskodnia kell; ha tehát már 7 különböző telep, részben népes községről kell gondoskodnia, akkor 14 községről épen oly erővel gondoskodhatik Pozsonymegye. A kérdéses községek százados együttlét és különösen határaiknak már ecsetelt formatiója miatt Pozsony megye Csallóközihez tartoznak, minden érdekük, rokonságuk, a Duna szaggatásai és öntéseiből keletkező miseriáik és érdekeik ide vonzák, Pozsony megyétől semmi áron elszakadni nem akarnak, tehát az az indok sem vehető komolyan, hogy érdekük inkább Mosony megyéhez köti. — Megpróbálták ők már Bach kegyelméből a Mosony megyéhez csatoltatás örömeit és épen azért nem kérnek többé belőle. — De ha arról van szó, hogy mely községek hova gravitálnak, melyik székhelyhez feküsznek közelebb, akkor Mosony megyének felső községei mind Pozsony megyéhez csatolandók, hisz Pozsony székhely közvetlen közelében vannak, ezzel 3 Mosony megyei község határos; akkor Mosony megye als6 része Győrhöz csatolandó, mert oda gravitál, ott van törvényszéke, egy része pedig Sopronhoz, melybe beékelve van. T. ház! Még egyet vagyok bátor megemlíteni. A Dunaszabályozásnak előbb vagy utóbb meg kell történnie és pedig nem is sok időnk marad a gondolkozásra, mert nyakunkba szakad az ár. Ezen szabályozás esetleg egészen más alakzatot ad a Dunának; megtörténhetik, hogy miként egykor volt, a hajózható nagy ág ismét Mosony alá szorul s akkor ezen most átkebleztetni akart 7 község a nagy Duna jobbpartjáról a balpartra kerül vissza; s akkor igazán indokolva újra visszakebelezendő lesz. Igaz, hogy a t. közlekedési minister ur Simonyi Iván barátomnak a közlekedési tárcza tárgyalásakor mondott beszédére reflectálva, azt állította, hogy némely szakértők a mosonyi- dunaág elzárását javasolják. — Ámde mi ott a Duna partján az eddigi tapasztalatokból arról szereztünk meggyőződést hogy a t. minister ur szakértőinek véleményei legtöbbnyire csütörtököt mondanak a Dunánál s az ellenkezője a helyes annak, a mit állítanak. — Már 1866-ban kerestünk oly hajózási csatornát vagy utat, melyen az egészen elfajzott öreg Dunát megkerülve a terheket szállítni, esetleg a lánczot lefektetni lehetne. Már akkor láttuk, hogy a nagy Duna majdnem regulázhatlan, az érsekújvári dunaág egészen eliszaposodott s egyedül a mosonyi ág lenne kisebb költséggel hajózhatóvá tehető. — Én meg vagyok győződve, hogy komoly vállalkozók ezen nézetet is fontolóra veendik s ha elfogadják, a mostani kikerekítés non sens-é válik. A recompensatió kérdéséről nem is szólva tehát, azt hiszem, kimutattam, hogy ezen átkeblezés nincs indokolva és ma még legalább is idő előtti. Semmi ok sem sürgeti foganatosítását: sem közkormányzati, sem községi érdek nem kívánja, tehát ma nyugodt lelkiismerettel levehető a napirendről. Bátor vagyok a t. háznak következő módosítványt elfogadásra ajánlani: „A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat 1. §-ának 1. pontja kihagyandó s annak megfelelőn a többi pontok új számozást nyernek. [Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa) .• Az 1. §. első pontja hagyassák ki és ennek folytán a többi pontok új számozást nyerjenek. Simonyi Iván: T. ház! A Földes t. képviselő ur által elmondottak némely részeinek refutálására kívánok csak szorítkozni. Mindenek előtt bátor vagyok és szükségesnek tartom rö1 viden constatálni, hogy miután szerencsém van az
