Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-313

313. országos űlís február 20 18S4 533 itt szóban levő mindkét megyét Pozsony és Mosóny megyét ismerni, constatálom, hogy ugy Pozsony, mint Mosony megye kitűnően administrált megyék. Mindazonáltal egy úgynevezett vis major, egy magasabb hatalom akadályozza, hogy Pozsony megyének jó administratiója a Földes képviselő ur által Pozsony megyéhez visszatartani óhajtott szigetközre is kiterjesztessék. Ezen vis major a Duna. A Duna-szabályozásról folyt tárgyalások alkalmával a t. ház hallotta, hogy a régi időben a fő ág, a hajózható ág a mosonyi ág volt, akkor tehát természet szerint a szigetköz Pozsony megyéhez tartozott. Minthogy azonban mesterségesen egy csatorna építése által, mint egyéb okok folytán a Duna vize az akkor teljesen elhanyagolt mellékágat képező középágba ömlött, az óta a természet törvényei szerint a szigetköz Mosony megye tartozandóságát képezi, annálinkább, mert hiszen a t. háznak emlékezni kell azon hosszabb tárgyalások folytán, hogj^ mi állapotban van a Duna azon vidéken. Hogy t. i. folyton új zátonyokat, szigeteket képez, változtatja medrét ugy, hogy ott az évnek több hónapján át az átkelés lehetetlen, sőt a legnormalisabb időben is az átkelés felette nehéz. Földes képviselő ur azt mondta, hogy közigazgatási szempontból miért nem esatoltatnak Pozsonymegyéhez azon Győrmegye részét képező községek, melyek a Duna folyása folytán a pozsonyi részen vannak. Itt Pozsony- és Mosony megy érői van szó. Ha a t. képviselő ur vagy a győrmegyei képviselők, vagy a kormány javaslatot fog beadni Győrmegye rendezése iránt, akkor erről beszélhetünk. A mit érvül felhozott, hogy miért nem csatoltatik Ligetfa községe Mosony ni egy éh ez, erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a ki ismeri Pozsonyt, az tudja, hogy ezen község Pozsonynyal az úgynevezett Audöríl, egy hid által össze van kötve, tehát itt a viszonyok meglehetősen eltérők a többi községekétől. A Dunafolyam által e szigetköz oly helyzetben van, hogy alig van az országnak része, a mely ennyire el lenne hanyagolva, ez hasonlít azon szigethez, melyet Jókai a „senki szigete " neve alatt leirt. Bátor vagyok megjegyezni, hogy Pozsonymegye azt kívánja, hogy Sellye község Pozsonymegyéhez csatoltassék. E mellett egy igen fontos érv szól. Sellye község tősgyökeres magyar község volt és eltótosodott Nyitramegyében. Ehhez hasonló esetek sokszor fordultak elő, sajnos — Pozsonymegyében is megtörtént, hogy egyes községek a tót szolgák és talán a lelkészek által is eltótosodtak. Ha Sellye visszacsatoltatik Pozsonymegyéhez, legalább képesek leszünk ezen véreinket visszahódítani. Földes képviselő ur, valamint Mocsáry képviselő ur is azt mondták, hogy ezen határkiigazitások nem a tulaj donképeni közigazgatás szempontjából, hanem egyes agitatio szüleménye Én a sok példa között csak egyre vagyok bátor e tekintetben szorítkozni. Ismerek a szigetköz egyik községében egy gazdát, kinek nevét nem akarom megemlíteni, nehogy őt zaklatásoknak tegyem ki — az illető gazda 1881-ben, 1880-ban, sőt 1879-ben, 1878-ban és 77-ben sem fizette meg állami adóját Ezen 6 esztendőre az adót behajtották tőle 1882. jan. 14-én. Már meglehet, az egyes gazdáknak kedvez az, ha adóját be nem hajtják, de ha neki 6 esztendei adót egyszerre kell megfizetnie, az elég, hogy őt teljesen tönkre tegye. A közigazgatási szempontot illetőleg még egy igen szembeszökő adattal szolgálok. A szigetköz, ajárásbiróhoz és a telekkönyv miatt M.-Ovárra kénytelen menni; e tekintetben tehát nem áll Mocsáry t. képviselő ur érve, hogy a telekkönyvek áthelyezése sok munkát adna. Ha sorozás van, Duna-Szigetre kénytelen a szigetköz lakója menni. Kilitire, az itteni leg nagyobb községre nézve ismét máskép áll a dolog; ennek szolgabirája és sorozási központja Somorján van, árvaszéke, árvaszéki felügyelője és alispánja pedig az egész szigetnek Pozsonyban. — Megjegyzem mellékesen, hogy ha a Szigetköz lakói megyéjük székhelyére akarnak menni, egész Mosonymegyén keresztül, M.-Ováron keresztül kell menniök, de adójukat mégis Ovárra kell hordaniok. Ugy látszik tehát, az adóhivatal az, a mely hazánkban a legközelebbi és természetes utat igenis jól megtudja találni. (Derültség.) Végre a megye törvényszéke Győrött van. Éz t. ház, azt hiszem, oly kép, melyet tovább illustrálni nem szükséges. Ezen szanaszét fekvése a székhelyeknek röviden igazolja, hogy ez állapot tarthatatlan. Ha egy községnek a bírája csak néhány hatóságot megy is látogatni és elindul hétfőn, nem jő községébe vissza előbb, mint szombaton. Világos, hogy ezen itt felsorolt hivatalok egyike sem végez munkát, pedig ezen községek lakói a sürgős munkára nagyon is rá vannak utalva, mert áradásnak, ködnek vannak kitéve. Legyen szabad a t. ház figyelmít ez alkalommal felhívni arra, hogy a köd azon elemi csapások közé vétessék, melyek miatt az adó elengedtetik, vagy az adófizetésben könnyebbség adatik. A köd látogatja ezen elhagyottabb vidékeket, a melyet a képviselő urak kevésbbé ismernek és lehetetlenné teszi a búzatermelést a folyamvidékeken, a Csallóköz szomszédságában, sőt annak egy részében is, habár a föld jó. Arra nézve, a mit Mocsáry ur mondott, hogy a nép ezt nem akarja, hogy ezen csatolások mindig bizonyos agitatiók eredménye, megjegyzem, hogy Mosonmegyéből sem a t. házban, sem a ministeriumnál, sem Budapesten deputatiót nem láttam. Szorgalmasan otthon ülő népség ez, mely nem zaklat deputatiókkal senkit. Meg-