Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-304

s 304. országos ölig fjbraár fi. 1884. urak igen zokon vették azt, hogy én a múltkori vita alkalmával — csak a felszólalókat érthetem — a függetlenségi párt pronnntiamentoját bírálat alá vettem. (Derültség jóbbfélől.) Első sorban, t, ház, nem tagadhatják, hogy mikor felszólaltam, már Hermán Ottó képviselő ur annak a pártnyilatkozatnak ékes magyarázatát, kibővítését megadta. Nem én hoztam tehát a dolgot először szóba, hanem ő. De ezt nem tekintve, én nem teszek kifogást, mikor a mint ezen vita alatt is történt, bírálat tárgyává tesznek nyilatkozatokat, melyeket a párt kebelében mondottam; már pedig ez igazán intern dolga mindenik pártnak. (ügy van! a jobboldalon.) És mégis és épen a t. képviselő urak azokon a padokon, a kik pedig nem egy példáját adták annak, hogy a saját conferentiájokban történtek felett vitatkoznak itt (Igaz! ügy van!) — nekem rossz néven veszik, hogy egy pártnyilatkozatot, mely az országnak van szánva, mely teljesen nyilvános, bírálat tárgyává tenni merészeltem. (Ügy van! Igaz! a jobboldalon. Nyugtalanság a szélső balon.) Ezen pártprogramm kapcsában Győry Elek t. képviselő ur felszólalása következtében főleg egy kérdésre kell reflectálnom. (Halljuk!) A képviselő ur azt mondta, hogy nem áll az, a mit ezen programmot illetőleg az ipar kérdésére nézve mondtam. Azt monda, hogy a képesítés megkövetelése az nem czéhrendszer s megrótta, úgy hiszem még imparlamentarismusnak is találta, hogy nem ugyan — a mint beszédéből érteni lehetne — az iparügyre, hanem az általuk említett intézkedésre és a czéhrendszerre vonatkozólag azt mondottam, hogy a nyakravaló más lesz ugyan, de a kutya ugyanaz. A mi ezt a kifejezést illeti, én nem hiszem, hogy vele valamiben sértettem volna a parlamenti illemet; ezt hazánk egyik leggenialisabb férfia mondotta hasonlatul még nagyobb dolgokra nyíltan a ház kebelében, a nélkül, hogy benne valaki imparlamentarismust látott volna, (ügy van! jóbbfélől.) De kérem a képviselő urakat, próbáljanak meg egyforma mértékkel mérni, (ügy van! a jobbGidaion.) Nekünk innen valami nem tetszetősét mond;) ni az ellenzéki pártok pro grammjáról nem szabad és — a mint még visszatérek rá — igen nagy hibaként állíttatott tegnap oda erre vonatkozólag tett nyilatkozatom. De ugyanakkor, a mikor ezeket halljuk, halljuk, hogy a többség néha — ott van ugyan ez a szócska, tegnap nem hallottam, ma azonban megnéztem — néha kereken vezethető párt. Nagyon kíméletes, nagyon szép nyilatkozat ez? Hallottuk, hogy kibékült a kormány mindenféle elemekkel és most együtt vannak, mint a Noé bárkaijában levő lények. Nagyon kíméletes, nagyon parlamentaris, ezen elemeket a Noé bárkájában volt lényekhez hasonlítani? De ez szabad, ez tetszik, hanem ha a kormány vagy a kormánypárt részéről mondatik a legcsekélyebb, ez visszaélés és isten tudja miféle megsértése a parlamenti illemnek, (ügy van! Igaz! jőbbfelől.Mozgás balfelől) De visszatérve az ipar kérdésére: keveset kívánok erről szólani; keveset pedig azért, mert azt hiszem, hogy az ez iránti javaslat nemsokára a ház asztalán lesz. De tartozom a félreértések kikerülése végett azzal, hogy először megmondjam azt, hogy én is azok közé számítom magamat, a kik annyit belátnak, hogy első ipartörvényünk jó irányban bár, de túlment azon, a mit viszonyaink megengednek. Épen ezért bizonyos módosításokat, a melyekhez még némely feltételek mellett a kényszertársulást is elfogadhatónak tartom, szükségeseknek vélek. Azonban egészen más az a képesítés kérdése oly értelemben, a mint azt általánosan venni szokták, mikor a képesítést megadni maguk az illető iparosok voltak és szándékoltatnak sok részről hivatva lenni, mert ez más alakban ugyan, de igazán nem volna egyéb, mint a ezéhrendszer. (Ügy vfín ! jobbfelöl. Ette* mondás a szélső balfelől.) Azt hiszem, lesz alkalom ezekről bővebben szólani és akkor a képviselő uraknak is lesz al kalmük bővebben kifejteni, miképen értik a képesítést. Én ezen szót, a mely nyilatkozatukban egészen egyszerűen, magyarázat nélkül állott, kénytelen voltam azon értelemben venni, a melyet annak az iparügyekben történő fölszólalásokban minduntalan hallok tulajdonítani. Szilágyi Dezső képviselő ur beszédeiben nagyon szeret az ellentétekkel foglalkozni. Felolvasta nyilatkozataimat és büszkén mutatott rá, hogy íme itt van az ellentét. Én pedig azóta nem olvastam el azokat s ha bár meg vagyok is győződve róla, hogy nem szándékosan válogatta ő ki a passusokat, mégis azt mondom, hogy nincs bennök ellentét. Mit mond az a passus, a melyet felolvasott? (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja, hogy a főrendiházban én kijelentettem, hogy ezen törvényjavaslattól nem függ az általánosan kötelező polgári házasság behozatala, és ha van annak hatása, ez csak az, hogy ha elfogadtatik, akkor a legégetőbb szükségen segítve van s igy az általános megoldás elmaradhat addig, a míg viszonyaink reája vonatkozólag megérnek; holott ha ez a javaslat el nem fogadtatik, az égető szükségen nem lévén segítve, utoljára nyakunkrajő, mielőtt viszonyaink reá vonatkozólag megértek volna. Ez az értelme a főrendiházban tett nyilatkozatomnak, melyet ő felolvasott, hozzátéve azt is, nehogy felejtsek valamit — hogy ha pedig nincs az országnak érdekében, ha csalódnak azok, kik azt hiszik, hogy az a jövő kérdése, akkor természetesen elmarad. És mit mondtam itt e ház kebelében ? Első alkalommal Pulszky képviselő urnak — a múltkor is hivatkoztam rá, kénytelen vagyok most is reá hivatkozni, minthogy ismét szóba hozatott a dolog, —