Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-312

312. országos ülés február 18. 1884 113 Lázár Ádám: T. ház ! Megvallom, a vitának ily előrehaladott stádiumában szerénytelenségnek látszik felszólalni, {Igaz! TJgy van! balfelöl) azonban az eddig előterjesztett különböző módosításokra való tekintettel egy közvetítő módosítványt szándékozom előterjeszteni. (Eallpik!) Mielőtt azonban ezt megtehetném, szabad legyen, tekintettel arra, hogy részemről sem az igazságügyminister ur által beterjesztett előbbi törvényjavaslat, sem az igazságügyi bizottság által beadott véleményes jelentést nem pártolhatom és azokat a szőnyegen levő kérdés megoldására nézve eléggé indokoltnak sem államkormányzati, sem igazságügy politikai szempontból ezélszerűnek nem találom — lehető tárgyilagossággal ez irányban nézetemet elmondani. Már a törvényjavaslat 1. §-ának elfogadása alkalmával kimondatott az, hogy a bíróságok végleges szervezése tekintetéből az igazságügyministernek öt évi időhaladék adatott. Azt hiszem, hogy addig, mig a minister eredeti javaslatában ilyesmire nem számított, mert még azt sem tette belé, hogy a végleges szervezést mielőbb be fogja terjeszteni, ez által némileg megkötöttnek látszik, hogy legfeljebb 5 év alatt előterjeszti a t. háznak ezen munkálatnak végleges tervezetét. Hogy ha már a t. igazságügyminister urat ugy az előttünk fekvő indokolás szerint, mind pedig tegnapelőtti beszédjében tett kifejezése szerint — az eddigi végleges szervezésben gátolta az új büntetőtörvénykönyv és az új polgári perrendtartás behozatala folytán figyelemmel kisért mozzanatok összegyűjtése és ezek miatt még máig sem volt képes a végleges szervezés iránt előterjeztést tenni, előttem úgy rémlik, hogy ezen öt évi időhaladék alatt — a mint szintén jelezni méltóztatott az indokolásban— a hangsúlyozott közvetlenség és szóbeliség rendszerére megalkotandó új polgári törvénykezési rendtartás, valamint a még mindig várandó bűnfenyítő eljárás, óhajtásom szerint pedig az esküdtszéki intézkedésekkel kapcsolatban, előbbutóbb, de mindenesetre ezen 5 év alatt behozatván, kétségtelenül újból fel fog merülni az igazságügyminister ur előtt azon válságos helyzet: hogy ha az 5 év alatt, vagy épen az 5 év utolsó évében történnének ezen nagy reformok, hogy ezeknek következtében gyakorlati életrevalóságát újból fog kelleni bevárni és csak akkor fog intézkedhetni a végleges szervezés iránt, ha a törvényjavaslat már be lesz terjesztve. Hogy pedig ez mikor következik be, azt kihiszem, nagyon szelid kifejezéssel élek, midőn azt ad graecas calendas elhahalasztottnak tekintem. Azt hiszem t. ház, hogy az 1. §-ban erre nézve adott 5 évi időhaladék nem egyéb, mint a végleges szervezetnek bizonytalan időre való elodázása. A mi már most a szőnyegen levő 2. §-t illeti, itt, a mint azt már az épen közvetlenül előttem KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XV. KÖTET. szólott Horánszky Nándor t. képviselőtársam TÖviden felemlítette, a birói függetlenség fontos kérdését — részemről bátor vagyok a t. házat és az igazságügyminister urat figyelmeztetni, hogy már az igazságügyi táreza budgetjének tárgyalásánál ez iránt felszólaltam és mikor hangsúlyoztam azt, hogy a birói függetlenség és elmozdíthatatlanság felfüggesztése iránt hozott törvény nem szűnt meg, az igazságügyminister ur leghatározottabban kijelentette, hogy az megszűnt. Jelenleg mi történt? Nem fog a Damokles kardja lebegni a megszüntetendő törvényszék felett egyfelől ? Másfelől pedig az államkincstár ezeknek nyugdíj ezekkel való más elbánás következtében egy aránytalan terhet vesz magára, Azonfölül pedig a bírósági személyzetnek működése, a jó, gyors és olcsó igazságszolgáltatás megint oly messze távol löketik el, hogy a magyar igazságszolgáltatás érdekében a jelen viszonyok közt a képviselőház ily ideiglenes rendelkezést el nem fogadhat. T. ház! Miután az igazságügyminister ur eddigi kijelentései szerint, miket részint szóval, részint pedig indokolásában kifejtett, a bíróságok végleges szervezésének kérdését, többek közt a kilátásba helyezett igazságügyi reformokon kivüla közigazgatás szabályozásától s annak végleges rendezésétől feltételezte, erre nézve pedig ismételten hangsúlyozta, hogy ezen irányban, ha történt is sok az ország különböző területeinek rendezése iránt, de még minden nem történt meg; következőleg végleges rendezésről közigazgatási tekintetben szó sem lehetvén, az azzal kapcsolatos öszpontosító rendszer, mely szerint a bíróságok székhelyei a megyék székhelyein állítassanak fel, még ez idő szerint a kivihetetlenségek sorába tartozik. Hogy ezen kérdést az igazságügyminister ur miként fogja megoldani, legvilágosabban bizonyítja a szombati ülés alkalmával Dárday tisztelt képviselőtársam által beadott javaslat felett tett nyilatkozata „midőn ugyanis azt mondotta a minister ur, hogy Dárday határozati javaslatát bizonyos értelemben elfogadja, t. i. abban ez értelemben, hogy abból ne lehessen azt következtetni, hogy minden megyének szükségkép meg kell lenni a maga törvényszékének, vagy egy megyének ne lehessen több törvényszéke s ha ezen elv fogadtatik el, mindig lesznek bizonyos körülmények, melyek közt az elvet keresztül vinni talán nem lehet. A minister urnak ezen nyilatkozatából, miután Dárday képviselő ur határozati javaslatát a ház többsége elfogadta, következik az, hogy önmaga is belátja, hogy nem lehet mindenütt és minden körülmények közt összpontosítani a törvényszékek székhelyeit a megyék székhelyeivel; valamint ki világlik az, hogy nem lehetetlen a körülményekhez képest, hogy ugyanazon megye székhelyén több törvényszék legyen, a mint az jelenleg is meg van nem csak a kérdés alatti törvényjavas15