Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-312

U 4 312. országos ülés feTbmár ÍS. 18S4, lat szerint megszüntetendő és a Szolnokon felállí­tandó törvényszék, hanem általában a Pest megye területén lévő törvényszékekkel, melyek, ha kivé­telesek és nagyobb figyelmet érdemelnek is, de tényleg felállanak. Azt hiszem, a minister urnak épen ezen nyi­latkozata szolgáltat nekünk bizonyítékot arra, hogy a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavas­lat nem üti meg azon mértéket, mely ily — nem mondom, mert hiszen a minister ur határozottan ellene mondott, kortes fogás képen behozott — szemben elfoglalandó; de mindenesetre oly figyel­met érdemel, melyet akkor, midőn, bár ha ideig­lenesen 5 évre kilátásba helyezett végleges rende­zésre való tekintettel, itt mint kísérletet meg aka­runk tenni, legalább azon elvet, a melyet a köz­igazgatás és igazságszolgáltatás közti összponto­sító rendszert akarunk meg honosítani, lehetőleg figyelembe kell venni. Áttérek t. ház, most már a többek által meg­vitatott megszüntetendő törvényszéknek kérdésére, jelesen a karczagi törvényszék kérdésére, melynek érdekében az előttem szólott Mocsáry Lajos t. kép­viselőtársam tüzetesen kifejtette azon indokokat, a melyeknél fogva fen tartan dó, mig a jászberényi törvényszék megtartása az igazságügyi bizottság által, minden bővebb indokolás nélkül javasolta­tik. Annál indokoltabb tehát a karczagi törvény­szék fentartása, mely mellet mind az igazságszolgál­tatás érdeke, mind az anyagi kellékek, mind pedig a törvényszék berendezésénél a legnagyobb áldo­zatkészséggel történt adakozások szólnak. Figye­lembe veendő továbbá, hogy midőn ismételt re­ductio alkalmával, Karczagon a törvényszék mind­annyiszor meghagyatott, azon biztos kilátással, hogy Karczag megye székhelye leend, azon reményben tette Karczag azon áldozatkész be­ruházásokat a törvényszék és a börtönhelyiségek felállítására, hogy ugy történelmi jogánál, mint a jelenkor szükségleténél fogva arra a törvényszékre számot tarthat. Eltekintve saját nemzeti fejlődésé­től, eltekintve a különleges bírósági viszonyoktól és az igazságügy kezelésétől, melyek a Nagy­Kúnság ezen törvényszéke előtt csak az ottani viszonyokkal a közelebbről ismerősök által végez­tethetnek el jól, már az eddigi több mint 10 évi gyakorlati fejlődés, már maga a józan politikánál fogva nem teszi ezen törvényszéknek eltörlését megengedhetőnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sőt ellenkezőleg, ha hazafi és nemzeti szempontból szolgálatot akarunk tenni, legszigorúbb köteles­ségünk ezen törvényszéket, ha nem is a múlt iránti kegyeletből, hanem a kor követelte szükségnél fogva fentartani. (Helyeslés a szélső haloldalon.) A mi a jászberényi törvényszéket illeti, e te­kintetben több felszólalás történt; én részemről erre nézve csatlakozom Mocsáry t. képviselőtár­sam nyilatkozatához, kijelentve azt, hogy ha neta­lán mégis a szolnoki törvényszék minden áron keresztülvitele tekintetében csak is a jászberényi lenne fentartandó, akkor is és főleg azon másik esetben, hogy ha a karczagi kétfelé osztatnék, akkor is a jászberényi egyik lenne a legkisebb törvényszékek között, mely törvényszék a végleges szervezés előtt ideiglenesen fentartható, ugy de a jelen körülmények között, az igazságügyi bizottság által kifejtett kevésbé elfogadható érve­lésre tekintettel nézetem szerint a végleges szer­vezéskor fentartható nem lenne. E tekintetben nagyon fontos, a mit az igaz­ságügyminister ur beszéde vége felé kifejezett: „Sajnálom ugyan — azt mondja — hogy Jász­berény és Karczag érdekeit és múltját nem respec­tálhatom, meg kell hogy hajoljanak ezen intézke­dés előtt, valamint mások más intézkedések alkal­mával meg kellett, hogy hajoljanak." Azt hiszem, hogy sokkal helyesebben tehette volna akár ön­maga, akár elődje, hogy ezelőtt 12 évvel, mi­kor a bíróságok reductiója ismételve bekövetkezett, akkor szólottak volna igy; de most miután a bíró­ság be van rendezve minden kellő szükségletére nézve, azt mondani, hogy sajnálja: ez gyenge vi­gasztalás az igazságügyminister ur részéről oly község és népesség irányában, a mely mindig tö­rekedett a magyar igazságszolgáltatás előmozdítá­sára. (Helyeslés szélső balfélől.) Ezen kívül azt hiszem, hogy az igazságügy­minister ur sem ignorálhatja azt, a mi itt ismé­telve felemlíttetett és a mit az iratok is bebizonyí­tanak, hogy mind Karczagon, mind Jászberény­ben a megfelelő törvényszéki és börtönhelyiségek megvannak, mig ellenben Szolnokon ezeket újból kell felállítani, ámbár a minister ur azt mondja, hogy tíz évre házbérmentesen felajánltatott a he­lyiség, de csak a törvényszék számára. Börtönről nincs szó, ezeket bizonynyal a szokásos nagy ál­lami kiadásokkal kell majd felállítani. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy pedig ezt öt évre fogja-e megtenni a kormány, tekintettel a végleges bíró­sági szervezésre, vagy ideiglenesen fog-e a börtön helyiségekről gondoskodni, az igazság­ügyminister ur bölcs belátására bizom. Annyit azonban bátor vagyok megjegyezni, hogy azon esetre, ha Szolnokon csakugyan felállíttatnék a törvényszék, akár önnállóan, akár pedig a tény­leges állapot fentartásával, börtönök hiányában be fognak következni oly eshetőségek, mint pl. Er­délyben a csík-szeredai törvényszéknél, mely a megyeszékhelyére tétetett át,nemiévén börtönök, az elővizsgálati foglyokat egy oda fél órára vagy még távolabbra eső helység fogházába szokták bekísérni. Hogy ez miféle anomáliákra, visszaélé­sekre, a vizsgálat minő meghiúsítására, szökésekre stb.-re vezet, arról nem kell bővebben szólamU Miután mindkét megszüntetendő törvényszék, különösen Karczag érdekében oly hatalmas érvek

Next

/
Thumbnails
Contents