Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-312

312. országos ülés f<sbrnár 18. 1884, 109 Csiky Kálmán: Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk!) T. ház! Nem én voltam az első ezen vita folyamában és ezután és más tárgyaknál is, nem én leszek az utolsó, a ki választókerületének jogosult érdeke tárgyában felszólal. Hogy a kívánalom jogosult, bebizonyítom azzal, a mire a képviselő ur nem válaszolt, hogy t. i. a megye közönsége több ízben sürgette azt, a mit mondtam és pedig a megye egész közönsége. Mikor tehát a képviselő ur azt mondotta, hogy ez a korteskedés oly neme — jól megjegyezvén ugyanaz, a mit tettek mások is és még tenni is fognak, — a melytől undorral fordul el, én kijelenthetem, hogy a képviselő ur nem ismeri a parlamentáris modort, mely itt helyén van (Helyeslés a jobboldalon) és nem ismeri a tartozó eollegialítás tekinteteit. (Helyeslés). Polónyi Géza: T. ház! Igyekezni fogok a kérdéshez, mely szerény véleményem szerint úgyis meglehetősen ki van merítve, telhetően röviden hozzá szólni. Mindenek előtt engedje meg a t. ház, hogy egy többé-kevésbé személyes részét egy dolognak elintézzem. Nevezetesen őszintén sajnáazt, hogy szombati felszólalásom alkalmával Sárközy t. képviselőtársamnak, nyíltan bevallom, jogosultan alkalmat adtam arra, hogy személyes kérdésben felszólaljon.Én, t.ház, a közbeszólásoknak nem vagyok ellensége, de másrészt bevallom, hogy ha az embernek közvetlen közelében sűrűn ismétlődnek a félbeszakítások, ez igen alkalmas arra, bogy az embernek eredeti eszmemenetét elterelje. így történt velem, hogy a múlt alkalommal, mikor Sárközy képviselőtársam beszédére megjegyzést tettein, a mondatot nem fejeztem be és igy támadt a félreértés. Mikor azt mondám, hogy az indokokat hiába keresem beszédében, hozzá akartam tenni, hogy ha már ily jeles képviselő sem volt képes indokokat feltalálni, ez azt mutatja, hogy indokok nem hozhatók fel; tehát nem személyes fogyatkozásaira véltem következtetést vonni, hanem arra, hogy a helyi viszonyok maguk olyanok, melyek minden gondos megfigyelés és szorgos kutatás daczára sem szolgáltattak neki indokot és igy nem az ő személyére, hanem a viszonyokra vonatkozólag akartam czélzást tenni és ezennel kij elentem, hogy Sárközy Aurél képviselő urat, a ki iránt eddig is feltétlen tisztelettel viseltettem, ma is tisztelem. Azt hiszem, tehát megmegnyugodhatik az iránt, hogy sérteni szándékom nem volt. (Helyeslés.) Magára a dolog lényegére nézve igen röviden leszek bátor nyilatkozni. Azt hiszem, azon kérdés, hogy Szolnokon a törvényszék felállittassék, vagy ne, már az általános vitánál lényegileg el lett döntve. A t

törvényj avaslat ugyanis gondoskodik a járásbíróságok szaporításáról és a Szolnokon felállítandó törvényszék járásbiróságokről. A tekintetében az intézkedést absolute senki sem támadta | meg és igy akkor, mikor az általános kérdésben a szavazás megtörtént, kétségtelen, hogy tulaj donkép a törvényszék kérdése lett a szavazás által eldöntve. De t. ház, felhozatott itt, hogy mily nagy mértékben vannak a kedélyek ezen helyi érdekek miatt felindulva. Én magam nem tagadom ezen tényt, sőt magam is eonstatálom; de viszont constatálom azt is t. ház, hogy ezen izgatottság a tetőfokát bizonyára elérte és magam ugy vagyok meggyőződve, hogy a kedélyek megnyugtatására az fog szolgálni, ha ez a kérdés mielőbb el fog döntetni. Madarász József: Igazságosan! Polónyi Géza: Igenis, ha igazságosan el fog döntetni. T. ház! Annak indokolásába, hogy Szolnokon valóban szükséges-e törvényszéket felállítani, vagy nem, már azért sem bocsátkozom, mert az általános vitánál részletesen előterjesztettem erre vonatkozó indokaimat, engedje meg azonban a t. ház, hogy csak röviden azt mondjam, hogy maga Karczag városa a mélyen t. képviselőházhoz benyújtott kérvényében világosan és szószerint azt mondja: „kétségtelen, hogy ugy a törvénykezés, mint a felek érdeke azt követeli, hogy a jászberényi törvényszék székhelye tétessék át Szolnokra, stb," szóval,maga Karczag is elismeri, hogy Szolnokon a törvényszék szükséges, csakhogy természetesen az ő egyéni álláspontjukból nem a karezp.gi, hanem a jászberényi törvényszék megszüntetését óhajtanák. Én, t. ház, ennél hatalmasabb és döntőbb eúlylyal biró argumentumot felhozni nem is akarok, azért áttérek röviden a második kérdésre, azon kérdésre, hogy ha a megye területén két törvényszék tartatnék fenn, hogy a kettő közül melyik tartassák fel. Azt hiszem t. ház, Szolnok városa részéről kötelességem kijelenteni, hogy Szolnok városa a legtávolabbról sem akart hozzájárulni ahhoz, hogy az érdeksurlódások tovább is fokoztassanak. Szolnok élénken óhajtja, hogy a megyében két törvényszék tartassék fenn. Én nem mint Szolnok város képviselője, hanem mint olyan, ki a helyi viszonyokat ismerem, kötelességemnek tartom, hogy azon kérdésre nézve, a mennyiben a törvényhozás bölcsessége ugy állapodnék meg, hogy két törvényszék tartassék fenn, melyik kívánatos, hogy fentartassék, őszintén kijelentem, hogy ez Jászberény. A két argumentum, melyet felhozni akarok, gróf Apponyi képviselő ur eléggé .kifejtette az indokokat, de méltóztassék felvetni a kérdést, hogy hány lélek érdekében áll pl. a karczägi törvényszék és hány ezer lélek érdekében áll a jászberényi törvényszék fentartása. JászNagy-Kún-Szolnok megye áll 270 ezer lélekből, — hogy kerekszámban beszéljek — 150 ezer lélek kérvénye igazolja itt a képviselőház előtt annak szükségét és folyamodik, hogy a törvényszék •