Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-312
108 312. országos ülés, február 18. 1884. képviselt város jogos érdekét eshetőleg leszavazásnak kitenni nem akarom; hanem beérem a Dárday Sándor t. képviselőtársam által beterjesztett, általam is aláirt és a képviselőház által máielfogadott határozati javaslat azon erkölcsi biztosítékával, a mely szerint a végleges rendezés alkalmával a törvényszéki székhelyek a közigazgatási székhelyekkel lehetőleg mindenütt összponsítandók. Megnyugtat ez engem a jövőre nézve t. ház, mert oly lehetőség, hogy Háromszékmegye határain belül a királyi törvényszék másutt mint Sepsi-Szt.-Györgyön legyen elhelyezendő, meggyőződésem szerint nem állhat be. {Helyeslés a jobboldalon.) Ugron Ákos: Ha Sepsi-Szt.-György városának előttem szólt képviselője, Csiky Kálmán képviselő ur, mintegy erőszakkal, nem tekintve a háznak nyomott hangulatát, elő nem hozta volna, hogy Kézdivásárhely városából, melynek én vagyok szerencsés képviselője lenni, a törvényszék Sepsi-Szt.-Györgyre tétessék, — se tekintetben indítványától talán csak a legutóbbi perczben állt el — nem szólaltam volna fel. T. ház ! Midőn arról van szó, hogy Karczagon, Szolnokon vagy Jászberényben helyeztessék-e el a törvényszék, mintegy erőszakkal előhozni azt, hogy Sepsi-Szent-Györgyre helyeztessék át a törvényszék, a korteskedésnek most a választások előtt oly neme, melytől én undorral fordulok el. (Helyeslés a szélső 'baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) S én daczára Hegedüs Sándor képviselő ur intéseinek, kötelességemnek tartom, midőn KézdiVásárhely és az ott lakók érdeke igy megtámadtatik, mint e város képviselője, egész indignatióval felszólalni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kötelességemnek tartom azért is, nehogy, mint Hermán t. képviselőtársam magát kifejezte, a t. képviselő ur azalatt, mig Karczag, Szolnok és Jászberény fölött az érdekeltek — hogy ugy fejezzem ki magamat — czivódnak, megrakodjék azon almákkal és a képviselő ur a maga kerületében ugy tálalja fel, mint saját munkásságának eredményét. De különben t. képviselő ur, ha Sepsi-SzentGyörgy polgárainak érdekében akar felszólalni, ime itt van a ház előtt az ipartörvényjavaslat, itt van a szeszadótörvényjavaslat, ezek Sepsi-Szent0 György iparosait és különösen a szesziparosokat közvetlenül érdeklik. Majd meglátom, hogy a képviselő ur azzal a buzgósággal és erélylyel fog-e majd akkor felszólalni és azon iparosok és gyárosok érdekeinek megfelelőleg fog-e szavazni, midőn majd e törvényjavaslatok lesznek tárgyalás alatt? Hogy mennyire helyesek a felsorolt adatok és mennyire felelnek meg az igazságnak, azt hiszem, itt hosszasabban nem kell fejtegetnem. Elősorolja a t. képviselő ur a közintézeteket. Kézdivásárhelyen van gynmasium, van azonkívül polgári felső iskolája, több jótékonysági intézetek, van két pénzintézete, van tizennégy szeszgyára, 4 nagyobb és több sörgyára, honvédsége s azonkívül oly nagyszámú iparosa, hogy Sepsi-SzentGyörgy iparosai annak fele számát sem teszik meg. De én ezen részletekre átmenni nem akarok, csak röviden jelzem álláspontomat, melyet elfoglalok ezen és minden hasonló törvényjavaslattal szemben. Most, midőn a megyéknek központja tényleg még megállapítva nincs; most, midőn még sok megye területe kérdéses: rögtönösen eldönteni, hogy hol legyen a törvényszékek székhelye, korainak találom. Kern rég olvastuk, hogy új megyét akarnak alakítani Szeged központtal; de nem rég olvastuk azt is, hogy Gömörnek központja ma sincs eldöntve. De kérdem azt, hogy mi történik akkor, ha azon elvet fogadjuk el, hogy ott legyen a törvényszék, a hol a megyeközpontja van. Hisz akkor a törvényszékek számát szaporítani kell, mert Nagy-Küküllőben, Fogarasban, Árvában, Ugocsában nincs törvényszék. Azért reducáltuk a törvényszékeket, hogy ismét szaporítsuk? Nekem e tekintetben az az elvem, hogy a törvénykezésben a stabilitás elve tartandó szem előtt. Én nem helyeseltem azt, hogy a bíróságok függetlensége az áthelyeztetésük által a múltban megtámadtatott; de nem helyeslem azt sem, hogy a törvényszékek korteskedésből vagy nem korteskedésből egyik helyről a másikra helyeztessenek át. Visszatérek a Szent-György mellett felhozott érvek czáfolására, Szent-György a megye végén fekszik, csaknem a határán, Kezdi-Vásárhely pedig benn fekszik a megyében. Szent-Györgyön, hol annyi hivatal van elhelyezve, mely város mindig a kormányok dédelgetett gyermeke volt — a hivatalnokok számára ma nincs is elég lakás. És ha mindezeket nem tekintjük is, már magában az, hogy Kezdi Vásárhelyen a törvényszéknek ingyenhelyiségei vannak, számos iparosa és kereskedője van, a kik békében, munkásságuk és tevékenységükkel a délkeleti és román határszéli kereskedést és ipart uralják és a kik 1848-ban a legnagyobb buzgalommal valamennyien a haza mellett fegyvert ragadtak, a kik 1848-ban fegyvereket készítettek és ágyukat öntöttek, (Éljenzés a szélső balon) ezen iparosokat s lelkes hazafiakat egyszerűen korteskedésből, csak azéit, hogy egy kerületet biztosítsunk, megfosztani a törvényszéktől, indokoltnak nem fogom tartani soha. Ezekben kifejtettem, hogy azon beszéd, melyet a képviselő ur tartott, mily czélzattal tartatott és én nem hiszem, hogy a t. ház könnyelműen, a nélkül, hogy az adatokról tudomást venne, a kérdésben valaha határozni fogna, a kedélyeket maga ellen felzúdítaná. Nem fogadom el a 2. paragraphust. (Helyeslés bálfélöí.)
