Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-311

100 311. országos ülés fefcrnár 16. 1884 foglaltatik, hogy t. i. a jászberényi törvényszék ugy területére, mint népességére nézve — sőt népességére nézve tán nem is a fiumei törvényszéken kivül az országban a legkisebb törvényszék, ezen érv igy magában véve peremtorice nem döntő. Mert nem vagyunk Éjszak-Amerikának valamely újabban felállítandó coloniájában, a hol lehet a mapját elővenni és a rajzónnal és vonalozóval egyenlő négyszeget berajzolni és a területi beosztást igazságszolgáltatás és közigazgatás tekintetében a szerint létesíteni. Hanem vagyunk évszázados történeti múlttal biró nemzet, melyben a tisztán geometriai és symetrieus beosztással szemben legalább is egyenlő jogosultsággal birnak a történelmi és cultnrális viszonyok igényei. Tehát azon érv, hogy a jászberényi törvényszék a legkisebb a fiumeit kivéve, semmi súlylyal nem bir és teljesen megdől ha vele szembe állítjuk azon momentumot, mely valamely törvényszék létezése jogosultságára nézve sokkal fontosabb, t. i. hogy milyen munkaköre, van a törvényszéknek, a mi az általa elintézett ügy darab ok évi számában nyer kifejezést. Ha ezt tekintjük, akkor ugy találjuk, hogy az országban van tizenegy törvényszék, melynek ügyforgalma részint kisebb, részint körülbelül egyenlő nagyságú a jászberényivel. Ezek a következők: a fiumei, a csíkszeredai, a kézdivásárhelyi, tordai, aranyos-maróthi, beszterczebányai, ipolysági, lugosi, zala-egerszegi, székely-udvarhelyi és karansebesi törvényszékek. Ezek közül ötben az ügyforgalom kisebb, mint a jászberényinél, a többi hatnál körülbelül ugyanazon niveaun áll. Nem kívánom untatni a t. házat a számok részletes felsorolásával ; ezek a statistikai évkönyvben mindenki által megtekinthetők. . De hiszen ez nem is meglepő. Valamely törvényszék működésének szükségessége nem annyira az absolut népességi és kiterjedés! számoktól, hanem sokkal inkább a relatív népességtől, a lakosság süríí voltától és egyéb oly viszonyoktól függ, melyek a jogi súrlódások gyakoriságát előidézik. Már pedig ha veszszük azt, hogy a jászság területén, azon 22 mértföldnyi területen, 80,000 lélek lakik, tehát egy • mértföldre 4,000 főnyi lakos jut, a mi hazánkban a legsűrűbb és európai szempontból is sűrű népességi arányok közé tartozik, ha veszszük, hogy a jászság terüleletén tulaj dönképeni magyar értelemben vett nagy birtokos nincs, hanem a földbirtok mód felett fel van aprózva s ennélfogva birtokjogi keresetek igen gyakoriak: már magában meg van adva egy kis vidék képe, melynek gazdasági és culturalis viszonyai indokolják azt, hogy helyhez kötött törvénykezése legyen egyedül az igazságszolgáltatási politika követelményeinek szempontjából és igy már a priori világos volna, hogy ily körülmények közt egy helyi törvényszék szükséges, a mit a posteriori bizonyítanak azon adatok, melyeket felolvas- | tam és melyek a tételnek próbáját szolgáltatják. Hiszen a több mint kétszer annyi lakóra kiterjedő karczagi törvényszék ügyforgalma az egyik évben egyenlő, 1882-ben pedig kisebb volt, a mennyiben a jászberényi törvényszék 6338, a karczagi pedig körülbelül 5000 ügydarabot intézett el. Ezek tisztelt ház adatok, a melyek igazolják azon tételt, hogy a területi és népességi absolut számok az igazságügyi politika szempontjából nem képezhetnek érvet a mellett, hogy egy törvényszék valahol létezzék, vagy ne létezzék. (Igaz! Ugy van!) E szerint azon egyetlen érv, a mely a ministeri indokolásban felhozatik, csekély véleményem szerint a maga értékére reducáltatván, kérdem, hogy melyik állami érdek az, a mely a jászberényi törvényszék megszüntetését követeli? Én nem vagyok képes ily érdeket találni; mert ismétlem, hogy nem arról van szó, hogy hová tétessék egy új törvényszék, hanem arról, hogy előidéztessék-e azon fluctuatio a vagyoni viszonyokban — mert, hogy ilyen előfordul, kétséget sem szenved — a mely egy törvényszék megszüntetésével össze van kötve ? Ezt t. ház, csak indokolva szabad tenni; és minő indok található a kormány jelen javaslata mellett? Azok előtt, a kik a tárgygyal komolyabban és behatóbban nem foglalkoznak, talán az az arithmetikai tétel lebeg, hogy kettő több, mint egy, hogy egy törvényszék mindenesetre olcsóbb, mint kettő és hogy e szerint financiális szempontból kívánatos két törvényszéknek egyre reducálása. De Éles Henrik t. barátomnak az általános vita körében tett felszólalásával kimutattatott, hogy a jászberényi törvényszék megszüntetése financiális előnyt nem csak nem nyújt, hanem az országnak újabb pénzügyi megterheltetésével jár; engedje a t. ház, hogy a főadatokat ismételjem: Jászberény város tulajdonátképező, a megyei kerületi székházban nemcsak a törvényszék van elhelyezve, de a járásbíróság és telekkönyv is, a melynek lakbére legalábbis 1,600 frt. Ezenkívül elhelyezhető abban az adóhivatal is, a mely jelenleg 700 forint lakbért fizet. Ez kitesz 2,300 forintot. Ezeken kivül szükségessé válnék egy 2—3 száz rab elhelyezésére alkalmas börtön építése, melyet most szintén a város ingyen ád és a melynek tőkéjét, ha kétszázezer forintra teszem, nagyon szerényen számítok és a melynek, ha kamatját 10,000 írtra teszem, megint nagyon szerényen számítok. (Igás! Ugy van!) Ennélfogva 12—-13 ezer forinttal többköltség okoztatnék az államnak a jászberényi törvényszék eltörlése által, a melylyel szemben azon megtakarítás, melyet a személyzet leszállítása eredményezne, főleg ha a nyugdíjakat is hozzáveszszük, a melyeknek megadása szükséges leendne, teljesen elenyészik. A financiális szempontok tehát egyenesen eltiltják azt, hogy ezen törvényszék beszüntettessék és hogy annak helyébe a létező anyagnak