Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-311

311. országos ülés február IS. 1884. 99 általános rendezés következik be, mely alkalommal talán általános elvek mondatnak ki, akkor még t. ház lehet plausihilis indokot mondani arra nézve, hogy Karczagot vagy valamely más székhelyet nem illet meg a törvényszék és azt más székhelyen kell felállítani; de most ez alkalommal minden indok nélkül kiszakítni ezen egy törvényszéket, mikor annak területe Jász-Nagy-Kún-Szolnok megyének sokkal nagyobb részét képezi, mert a területéhez tartozó Tiszántúli része a megyének 77 p mértföld kiterjedésű és mintegy 170,000 lakossal bir és a mellett a kisebb törvényszéket megtartani 22 • mértfölddel s körülbelöl 90,000 lakossal: nem nevezhető egyébnek, mint egy nagy képtelenségnek. Az maga, mely szerint az igazságügyi bizottság 2 törvényszék fentartásának szükségét a megye területén elismeri, de nem tudja magát tisztán elhatározni, hogy mikép oldja meg ezen kérdést, mert indokolása határozottan Szolnok ellen szól, mutatja t. ház, hogy teljesen igaza van Karczagnak, midőn érdekeit védelmezi s a törvényhozásnak igazságérzetére és méltányosságára appelíál és kéri jelenben a törvényszéki székhelyekre nézve a mai állapot fentartását. Mindezen indokok alapján ismételve kérem ü t. házat, méltassék ezen indokokat megfontolni; ne méltóztassék itt mást szem előtt tartani, egyedül csupán az igazságot és méltányosságot és méltóztassék indítványomat elfogadni, mely igy szól: „a 2. §. hagyassék ki." {Helyeslés balfelöl.) Fenyvesy Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! {Halljuk!) Sajátságos helyzetben vagyok ma, mert a Dárday Sándor és Hermán Ottó képviselő urak által elmondottak az én teljes rokonszenvemet birják. Magam is meggyőződtem e két napi vita alatt arról, hogy a t. ház kebelében egy még pedig nem alap nélkül kedvezőtlen hangulat fejlődött ki a helyi érdekeknek előtérbe nyomulása és azoknak olyatén szereplése ellen, a mely a parlament figyelmét az országos szempontok méltatásától elvonja. Ha ezt t. ház, előrebocsátom, ezzel már kifejezést véltem adni annak, hogy ámbár az én felszólalásom a dolog természeténél fogva, helyekre fog vonatkozni — mert hiszen a törvényjavaslat, mely a ház asztalán fekszik, egyes helyekről és nem általános elvi momentumokról szól és igy mi kénytelenek vagyunk a discussiót azon a téren elfogadni, a melyen az nekünk felajánltatott, habár mondom a dolog természeténél fogva felszólalásom egyes helyekre fog vonatkozni, helyi érdekeket fog érinteni és védelmezni, hitem és öntudatom az, hogy azon indokok, melyeket álláspontom támogatására felhozok, nem lesznek helyi érdekű természetűek, hanem remélem, hogy azokat a t. ház elvi és országos természettíeknek fogja elismerni, ámbár nem tartom azt sem a kötelesség megsértésének bármely itt ülő képviselőre nézve, ha az általa képviselt területnek, habár csak localis érdekében itt felszólal ; egy feltétel alatt: ha az országnak általános szempontból felfogott érdekével összeütközésben nincs. (Helyeslés. Vgy van!) De én, t. ház, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy feltéve, hogy Jászberény varosával, a melynek érdekében első sorban felszólalok, semmi néven nevezendő összeköttetésben nem volnék, feltéve, hogy valamely attól legtávolabb eső választó - kerületnek volnék képviselője, a dolgot egészen objective tekintetvén, nem juthatnék más eredményre, mint a mely eredmény ma felhozandó érveimből is ki fog derülni, t. i. arra, hogy a jászberényi törvényszéknek eltörlését semmi országos érdek nem kívánja, fentartását igenis országos és általános érdekek ajánlják. (Helyeslések, ügy van!) Igy is elsősorban csatlakozom a Sárközy Aurél t. képviselőtársam által beadott indítványhoz, mely szerint a 2. §. egyáltalán hagyassék ki; mert én tökéletesen igaznak tartom azt és ezt a jelen vitának példája is igazolja, hogy ily partialis rendelkezésekkel, melyek egy oly elvi momentumot, a mely előtt mindenkinek meghajolni kellene, nem is tartalmaznak magukban, mondom, hogy ily partialis rendelkezésekkel, minő indokolatlan izgalmak idéztetnek elő az ország különböző vidékein, de itt a házban is. (Helyeslés balfelöl.) Tehát első sorban támogatom a t. képviselőtársam indítványát, hogy a 2. §. hagyassék ki és kérném a t. elnök urat, hogy méltóztassék azt első sorban szavazásra feltenni, miután a dolog természete azt kívánja, hogy először is az tudassék meg, hogy kiván-e egyáltalán a ház valami intézkedést tenni a törvényszékek tekintetében és csak azután döntessék el, hogy minő legyen az intézkedés, a melyet tenni kivan. Másodsorban, ha a Sárközy Aurél képviselő ur indítványa elesnék, csatlakozom az igazságügyi bizottság véleményéhez, még pedig a következő indokokból. A kérdés, mely előttünk fekszik nem az, hogy a törvényjavaslatban megnevezett helyeken jelesen Jászberényben állittassék-e fel egy uj törvényszék vagy nem, a mely esetben ezélszertíségi indokokkal kellene bebizonyítani azt, hogy törvényszéknek felállítása ott csakugyan szükséges, hanem a kérdés az, hogy létező törvényszékek szüntettessenek-e meg ; és ebben az esetben azon elv szerint, mely azt mondja: „factum asserenti incumbit probatio, be kell igazolni azt, hogy melyik érdek az, a mely ezen törvényszéknek a megszüntetését kívánja. Már pedig t. ház, legalább a jászberényi törvényszékre nézve kénytelen vagyok kimondani, hogy ez a bebizonyítás nemcsak nem sikerült, de tulaj donképen meg sem kiséretetett. Mert azon érv, az egyedüli, mely a ministeri indokolásban Í3*