Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-311

311. orsz&goB ülés Herman Ottó: T. képviselőház! Azon benyomást kapja az ember csakugyan, mely engem visszavezet egy gyermekkori emlékhez, (Halljuk!) hogy egy pajkos gyermek észreveszi, hogy a szomszédok békében laknak, talál az ntczán egy rossz tárgyat, bedobja az egyik udvarába, hadd vesszenek össze rajta. Van sokszor azon gyermeknek egy mellékczélja is, és ez az, hogy nrig a szomszédok összevesznek ő belopódzik hátul a kertbe és megrakja a zsebét almával. (Derültség.) Hát t. képviselőház, én ezen törvényjavaslatban ezt látom és látom már az almaszedőket a ház minden oldalán. (Derültség.) Hogy ez volna t. ház, a magyar igazságszolgáltatásnak alapelve vagy óhajtása, azt határozottan tagadom. T. ház! Nem csak Magyarországon, hanem bármely ezivilizált országban nem képzelhető város, a mely egy kebelében lévő törvényszéket egyáltalában könnyen kieresszen; (Az igaz!) egy törvényszék mindig oly factor egy municipium számára, mely azt emeli. Tehát nem képzelhető sohasem, hogy akár Ivarczag vonuljon vissza Szolnok elől, akár Szolnok Karczag elől, akár Jászberény mindkettő elől. Hanem az igazságügyi kormányzatnak csakugyan bekövetkezik azon kötelessége, hogy ha valósággal szervezni akar, akkor állítson fel egy elvet, mint azt Dárday t. barátom ki is mondja, noha kimutatásába azon elvnek nem bocsátkozom, de állítsa fel az elvet akkép, hogy az az ország valóságos érdeke. Es t. képviselőház, hiába viszi Éles képviselő ur a jászokat egy oly positióba, hogy 80 ezer jászt itt könyörgő helyzetben mutat be a képviselőháznál, a mi azon jászoknak egyáltalában nem is természete (Derültség) és én őket ily helyzetben látni nem is akarom (Helyeslés balfelöl) és hiába is vezettetnek ide a statistikai adatok, mert az tény, hogy egy ily partialis, semmit gyökeresen meg nem oldó, országos szempontok alá nem tartozó törvényszéki elhelyezés egy egész nagy magyar vidék társadalmát hadilábra állítja. (Helyeslés balfélöl.) A t. igazságügyminister urnak az semmi, hogy a magyar vidékek hogy élnek egymással? Azt semmibe se veszi, hogy ha három magyar város versenyre száll és ellenségeskedik egymás közt? (Tetszés balfelöl.) Én ugy látom a dolgot, hogyha egyszer valósággal a gyökeres rendezés elővétetik és keresztüívitetik, én nem képzelek magyar várost, a mely meg nem hajolnék az országos érdekek előtt és fájó szivvel bár, de lemond a helyi érdekről. Helyi érdekkel azt capacitálni sohasem lehet, de országos érdekkel igenis. S a mikor aztán] egyes helyi törvényszékek megtartása érdekében a képviselők felemelkednek, vagy pedig az illető helyek .törvényszéket kérnek ily partialis érdek alapján: mivé fajulnak a ház vitái és mi hallatszik a képviselők szájából? Talán az objectivitás? Talán a magyar igazságügy áltafebruár Ifi. 1884 93 ] lános nagy érdeke? Nem! Teljesen a legalsóbb í fokon iáró helvi érdek és semmi több. Én, t. ház, ep azért, mert meg vagyok győződve, hogy a t. igazságügyminister urnak most már államférfiúi reputatiója forog szóban, ép az igazságügy terén a rendezés dolgában ő neki, a ki elég hosszú időn kererztül foglalja el azt a díszes helyet, a melyen van, kötelessége, hogy egyszer valahára az általános szervezést keresztül vigye s mindaddig, nrig a szervezés keresztülvive nincs — ha csak a legóriásibb kényszerítő és a nemzetet fenyegető dolgok nem állnak elő — ne bolygassa meg a magyar vidékek nyugalmát ; (Élénk helyeslés balfelól) ne kényszerítse rá a törvényhozást arra, hogy napokig ily vitát folytasson. (Zajos helyeslés balfelöl.) Én, t.ház, ép azért, mert ebben a törvényszék kijelölésében semmiféle országos érdeket nem látok; miután én nem látom abban a magyar igazságszolgáltatás érdekét megóva, s annak jövő szervezetét, akár elvileg, akár bármikép megállapítva ; miután nekem van érzékem az iránt, mit tesz az, egy országnak igazságszolgáltatását szervezni, és rendezni, hogy ez nemcsak forgalmi dolog, hanem mindenesetre az igazságszolgáltatás dolga, és legelső sorban minden mást háttérbe szorítva,*a legfőbb helyen áll: részemről a közbéke helyreállítása érdekében, annak érdekében, hogy a magyarságban azon dolog be ne következzék, a mely az egyes vidékeket egymással szembeállítsa, teljes meggyőződésemből csatlakozom Sárközy Aurél képviselő ur határozati javaslatához, a mely azt indítványozza, hogy a törvényjavaslat vétessék le a napirendről. (Élénk helyeslés 'balfelöl.) Polónyi Géza: T. ház! Éles Henrik és Sárközy Aurél t. képviselő urak hivatkoztak szavaik félremagyarázására; Sárközy Aurél t. képviselő ur pedig azt is említette, hogy személyesen támadtam meg. Engedje meg a t. ház, hogy erre nézve röviden azt nyilvánítsam, hogy Éles Henrik képviselő ur szavait a naplóból olvastam fel, ha ott hűtlenül vezettettek be, nem én kérhetek tőle bocsánatot, hanem a gyorsírók. (Közbeszólás: A következtetésekben volt a félremagyarázás!) A mi Sárközy Aurél t. képviselő urat illeti, nekem legtávolabbról sem lehetett szándékom személyét érinteni. Egyébiránt a t. képviselő ur adós maradt annak kijelentésével, hogy hát mely tekintetben támadtam meg személyét. De végül Hermán Ottó t. képviselő urnak is van egy rövid megjegyzésem. Először azt mondja, hogy itt javaslatok hozatnak be, melyek az alacsony helyi érdek színvonalán mozognak és másodszor rósz néven vette nékem azt, hogy én a kerületem nevében a t. igazságügyministernek és a kormánynak köszönetet mondtam ezen törvényjavaslatért. Hát t. ház, csak 3—4 nappal ezelőtt hallót-