Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-311

Q4 311. országú ülés tam itt a házban beszólni Hermán Ottó t. képviselőtársamat, a midőn Szeged városának talán ép oly természetű helyi érdekeire 300,000 frtot ajándékozott oda a kormány, mint ezt Éles Henrik t. képviselőtársam kiszámította és talán ő sem vétkezett volna, ha a törvényhozásnak és magának a kormányzatnak Szeged nevében akkor köszönetet szavazott volna. Ezt akartam csak megjegyezni. Elnök: T. ház! Szólásra többé senki sincs feljegyezve. Hogy ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját és Dárday képviselő urat, ha jogával élni kivan. Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! A jelen vita eddigi folyama azt mutatja, hogy mily nehéz és mily súlyos kérdés az, mely a törvényszékek vagy a bíróságoknak áthelyezésében foglaltatik és mily .nehéz megoldású az ak r részben, akár egészben. A jelen törvényjavaslat, mely a kérdésnek részben való megoldását czélozza, úgyszólván két oldalról támadtatott meg. Először megtámadtatott azok részéről, a kik egyáltalában nem akarnak változást, másodszor azok részéről, a kik e törvényjavaslatot általánosságban elfogadják, de annak második szakaszára nézve a törvényjavaslatban foglalttól más intézkedést hoznak javaslatba. Az 1875: XXXVI. t-ez. a bíróságok ideiglenes szervezésére nézve 3 esztendőt rendelt. Ezen három esztendő alatt az ideiglenes szervezés befejeztetett. Azóta változtatásokat a törvényhozáson kivül tenni nem lehet. Ugyanez a törvény azt rendelte, hogy az igazságügyminister 3 hó murra nyújtson statistikai adatokat, a melyeknek alapján a törvényhozás a végleges rendezést megfogja állapítani. Tehát ez a törvény nem rendelte azt, hogy 3 esztendő alatt történjék a végleges rendezés. Három esztendő alatt történjék az ideiglenes szervezés, azután nyújtson be a minister statistikai adatokat és a törvényhozás fentartotta magának, hogy azoknak alapján fog intézkedni. A három esztendő lefolyt 1878. Julius 1-én. Mikor én tehát ezt a tárczát másodszor átvettem, az ideiglenes szervezésre kimért idő már lefolyt, Elődöm az ideiglenes szervezést tökéletesen befejezte és azóta helyre állottak mindazon garantiák, a melyek azon idő alatt a birák nyugdíjazására és áthelyezésére nézve fel voltak függesztve. Elkövetkezett volna a végleges szervezés azon statistikai adatok alapján, a melyek benyujtattak. Ezeket már én nyújtottam be. De t. ház, 1878-ban történt ez és a törvényhozás akkor és a következő években oly műveket alkotott, melyek a benyújtott statistikai adatoknak a végleges szervezésre való czélszertíségét és felhasználását majdnem lehetetlenné tették. Hiszen ismert dolgokat inondok.hogy 1879-ben a rendőri törvény, 1880-ban febrnár 16. 1884. az életbeléptetési törvény és ezzel együtt a járásbíróságokhoz utasított vétségek és kihágások szabályozására vonatkozó felhatalmazás, melynek alapján új eljárási szabályozás lépett életbe az imént szervezett járásbíróságokban. Ezek együttvéve az eddig gyűjtött adatokat nem tették alkalmasokká a végleges szervezésre. De hozzájárultak ehhez a háznak nagyfontosságú határozatai; a bűnvádi eljárásnak a szóbeliség és közvetlenség alapján kidogozva, egy polgári perrendtartás ugyanezen alapon munkába véve, a kir. táblák decentralisatiója a törvényhozás ezen háza által elvül kitűzve, mindezek oly intézkedések, melyek a végleges szervezést lépésről lépésre czélszerűtlennek tüntették fel. De mikor előmunkálatok folytak a végleges szervezésre, mikor az adatok mindenünnen beszereztettek, a belügyministeriummal egyetértve, a politikai hatóságok is meghallgattattak; az adatok azt bizonyították, hogy több járásbíróság területe oly nagy, oly ezélszerűtlen, hogy azon segíteni feltétlenül szükséges. Felszólaltak e tárgyban a házban többször a képviselők, felszólaltak többször az illető törvényhatóságok és így a járásbíróságok szaporításának kérdése, legalább a beszerzett adatok nyomán elodázhatlanul szükségessé vált. Hozzájárult az, hogy a határőrvidéken tekintettel a volt katonai viszonyokra, a járásbíróságok akkori száma fentartatott. Az ügyforgalom azonban ott olyan, hogy ugyanazon számban fentartani e bíróságokat nem mutatkozott ezélszerűnek. Mig tehát egyrészt a járásbíróságok túlterheltetése az ország egyes pontjain számos helyen új járásbíróságok felállítását tette szükségessé, addig a határőrvidéken a nagyobb szám redukálása nem csak lehetségesnek, de czélszerűnek tűnt fel. Tehát várni addig, mig a végleges szervezés elfogadtatik, legalább az alapelvek megállapítása után, annyit tett volna, mint sürgős baj orvoslását évekig elodázni. A szaporítás szüksége ennélfogva sürgetővé vált, a mit a t. felszólalók közül sem vont kétségbe senki, kivéve azokat, a kik semmit sem akarnak — és a járásbíróságok szaporítása elfogadhatónak ajánltatott. Fenmarad még a törvényszékek kérdése. Ismételve kijelentem, hogy ez egyike a legfontosabb kérdéseknek és ennélfogva a végleges szervezésnél minden viszony kellően tekintetbe veendő és mérlegelendő. De midőn a jelen törvénykezési állapotokat eontempláltam, azt tapasztaltam, hogy vannak törvényhatóságok, melyeknek önálló törvényszékük nincs; vannak megyék, melyek többen ugyanegy törvényszék területéhez tartoznak és vannak megyék, melyekben több törvényszék van; másfelől pedig vannak megyék, melyekben a törvényszék nincs a közigazgatás székhelyén, ámde egyetlen megye sincs olyan, a melynek noha két törvényszéke van, ezeknek egyike