Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-289

s& i 289. országos fllés január 17. 1884.1 lyeslem, de talán ugyanazon réven és alapokon lehetne talán ezen 5,000 frtot, ha nem is ma, de a jövőre felemelni legalább annyira, hogy a vidéki magyar színészet bizonyos városokba, a melyekbe a magyar nemzetiség szempontjából szükséges, bé­li ozattassék, illetőleg fentartassék, más városok­ban pedig egyszersmind ösztöndíjul szolgáljon a jó igazgatónak, a jó társaságnak arra nézve, hogy a társaságot kellő módon fentarthassa, a mire vi­déki városok nem képesek. Hisz ott van Franeziországpéldája, mely szin­tén csak ily országos segély által birta oda vinni a színészetet, hogy ma domináns álláspontot fog­lal el. Én látom, hogy a fővárosi színészetre sokat áldozunk és ezt, pártolója lévén a színészetnek, nem kifogásolom. De méltóztassék megengedni, a budget legynagyobb részét a vidéki közönség fizet­vén, szintén igényt tarthat arra, hogy jó társaságai legyenek (Vgy van! a szélsőbalon) és azon társa­ságok nem képesek egy komolyabb stylű darabot előadni, mert folytonosan vándorolván, természe­tesen a nyári saison alatt nem szerzik meg azt, a mi télen egy jó társaság fentartására szükséges. Én nem teszek indítványt, de ajánlom a minis­ter ur figyelmébe és kérem, hogy a vidéki színé­szet segélyezésére nézve ne szűkölködjék és ha lehet, a jövő időben egy nagyobb dotatiót állítson be a budgetbe. Rakovszky István előadó: T. képviselő ház! Csak röviden arra vagyok bátor kérni a t. há­zat, hogy egyáltalában a költségvetés emelésébe így incidentaliter ne méltóztassék bocsátkozni.Magára a dolog érdemére nézve pedig szintén nem osztozom az előttem szólt t. képviselő ur véleményében mert azt hiszem, szétfogácsolná az erőket és sokkal kevesebb hasznot tehetnénk a színészetnek, mintha összpontosittatik, a mit arra szánunk. Pázmándy Dénes: Hol van összpon­tosítva? Rakovszky István előadó: Összpontosít tátik ezen tételnél, a szinészegyesület existen­tiáját tevén lehetővé és összponsittatnak a tekin­tetben, a mire maga a képviselő ur is méltózta­tott hivatkozni, hogy t. i. a fővárosi szín­házakra nagy áldozatok hozatnak Azt hiszem. t. ház, hogy a vidéki színházaknak és a vidéknek is előnyire válik, ha az ország központjában egy oly mfíintézet létezik, a mely hivatásának megfe­lelni képes s a mely ép ez által a vidékre is ki­terjeszti áldásos hatását. Minden vidéki színházat azonban ily magas niveaura emelni, erre nem volna képes az ország. Kérem a t. házat, méltóztassék az 5,000 frtos tételt megszavazni. Pázmándy Dénes: T. ház! A t. előadó ur engem félreérteni méltóztatott. Én nem támad am meg a szinészegyesület segélyezését, csak ennek I | folyam anyaként óhajtottam, hogy az egyesület oly helyzetbe tétessék, hogy a rendes igazgatót és jó társaságot megjutalmazhassa. De különben is mások a vidéki színházak igényei és a fővárosié. Tisza Kálmán ministerelnök: Csak pár szóval vagyok bátor refiectálni s mintegy rá­mutatni arra, a mi már itt többször elmondatott, hogy a vidéki színészetnek formális dotatiója, az államköltségvetésből, merem mondani, lehetetlen. Az, hogy ezen egyesület oly helyzetbe tétetett, hogy rendezheti a viszonyokat, bizonnyal anyagi­lag is előnyére válik a jobb társulatoknak, mert szabályoztatván az egész ügy, lehetetlenné teszi azt, a mi ezelőtí gyakran megtörtént, hogy jó tár­sulatok a pártolásra nem is érdemes, igazán csak a színész és művésznevet bitorlók által a maguk megérdemlett megélhetési módját megvonják. Különben is méltóztassék megengedni, ha az országgyűlés bármikor bele akarna menni abba, eltekintve azon itt más or felhozott szempontok­tól, hogy a vidéki egyes városokban a színházakat pártolás alá vegye — habár elismerem, hogy egé­szen mások lehetnek egy vidéki színház igényei és más a fővárosié, de a minimuma annak, hogy valamit tettünk legyen, egy pár százezer forint; s nincs az a városi színház a mely, ha egyszer dotál­tatni kezd, husz-harminczezer forint dotatión alul megállana. Azért, mert dotálni és befolyást nem gyakorolni a művészeti színvonalra,a darabok minő­ségére, azt hiszem, helytelen volna, mert talán oly irány mozdíttatnék elő a dotatióval, a mely nem előmozdítandó; arra pedig befolyást gyakorolni és a kereseti módot elzárni, az annyit tesz, mint a do­tatió nagyságát szükségkép nevelni. Egyre talán lehet majd gondolni és ez az, hogy nem volna e helyén az egész országban egy vagy két oly inté­zetet fentartani, a mely a színi képezde és a nem­zeti színház színpadja közt egy átmeneti iskolát képezvén, a jobb erőket megmentse attól, a mi gyakran megtörténik, hogy egyes vidéki rossz szokást vesznek fel magukra az által, hogy legkü­lönbözőbb helyen és társaságokban játszanak. Erről lehet egyelőre még csak gondolkodni, de azon túl menni egyátalán semmi viszonyok közt nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Maga az 5,000 frtos tétel meg nem támadtatván, azt megszavazottnak jelentem ki. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): „Be­tegápolási költségek 556,693 írt." Elnök: Megszavaztatik, Zsilinszky Mihály jegyző: (olvassa): „Himlőoltási költségek 51,450 frt." Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző {olvassa): 6.ro­vat. Járványok és más rendkívüli okoknál fogva felmerülhető költségek: 5,000 frt. Elnök: Megszavaztatik.

Next

/
Thumbnails
Contents