Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-289

2S9. országos ülés január 17. 1884. • 65 Van más mód, ezen segíteni és ez az, hogy ki kell bővíteni, még pedig jelentékenyen, a megyei bizottsági tagok számát. Ha ez megtörténik, akkor azon néhány megválasztott jegyző el fog vegyülni és nem fog oly nagy szerepet játszani a bizottságban. Ezeket voltam bátor előadni és most áttérek arra, a mi tulaj donképeni felszólalásom tárgyát képezi. Bátor vagyok a t. minister ur figyelmét felhívni egy szédelgésre, mely a szemgyógyászat körül elkövettetik. Valami dr. Salamon Berlinből ajánlja a maga szembalzsamát, mint olyat, mely mindenféle idült és a legrégibb szembajokat, sőt a szürke hályogot is meggyógyítja, minden fájdalom nélkül és könnyen. Brocheurok jelennek meg mindenféle hazai nyelven és ezek el vannak terjesztve a nép között, a nép legszegényebb rétegeiben is. Ezen dr. Salamonnak ügynökei is vannak, a, kik mindent elkövetnek, hogy az embereket ez utón befonják, nekik természetesen percentjük van és a közvetítés utján is zsarolják a legszegényebb népet. Tudok példát, hogy agy a legszegényebb osztályhoz tartozó asszony, azért, hogy a himlő folytán megvakult gyermekét kigyógyítsa, alig volt visszatartóztatható, hogy azon nagy áldozatot, melylyel ezen balzsam megszerzése jár, meghozza. Ugyanis egy egész adag 5 frt, fél adag 3 frt, negyed adag 2 frt. Mindezeknél fogva, a miket előadni bátor voltam, azt hiszem, hogy ezen dolgon valósággal rajta van a szédelgésnek, a csalásnak jeliege és különösen aggályos az, hogy akadnak a vidéken ügynökök, a kik nem átalják résztvenni a szédelgésben és a szegény népet kizsarolni. Azt hiszem, hogy a belügyminister ur valósággal jót tenne a legszegényebb osztályoknak, ha rendeletet bocsátana ki s figyelmeztetne azon csalásra és ha nyomára jönnek az ügynököknek, azok ellen mint bűntársak ellen a kellő lépéseket megtenné. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Bátor vagyok ezen ügyet a t. belügyminister ur figyelmébe ajánlani. Valószínű, hogy még vannak a gyógyászat terén egyéb ilyen kuruzslók is, a kiknek szemmel tartása szintén kívánatos. (Helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök, mint belügyminister: T. ház! Lehetetlen, hogy minden eíKövexett szédelgésről tudomásom legyen, ezt lehetőnek, ugy hiszem, a képviselő urak sem tartják. l)e arról biztosítom a t. képviselő urat, hogy ha tudomásomra hozatnak ilyen szédelgések, első sorban megvizsgálván szakértők által, hogy a szer oly természetű-e, hogy azt lehet árulni, ahhoz képest megtörténnek a kellő intézkedések. Arra kérem az igen t. képviselő urat, hogy miután már itt szóba hozta ezen ügyet, legyen szíves megengedni, hogy azon kezénél levő brocheure czímét feljegyezzem, hogy azután nem itt, hanem ott, a hol egyedül lehetséges, a belügyministeri bureanban in- í KÉPVH. SAPLÓ. 18ö 1 — 84. XIV. KÖTET. tézkedhessem. (Helyeslés. Mocsáry Lajos átadja a szóban levő röpiratot.) Elnök: Maga a tétel meg nem támadtatván, az előirányzott 1,800 frt megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa).- Általános közigazgatási kiadások és bevételek. Rendes kiadások XV. fejezet, 7. czím. Rendes bevételek V. fejezet, 3. czím. Kiadások. Nemzeti színház állami segélyezésére 82,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): A nemzeti színházi alapok jövedelméből a színház szükségletére 27,300 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): A magyar szinész-egyesület segélyezésére 5,000 frt. Pázmándy Dénes: Pár évvel azelőtt én voltam szerencsés indítványt előterjeszteni a vidéki színészet segélyezése iránt. A belügyminister ur megígérte, hogy meg fogja tenni, a mi lehetséges, belátván ezen ügy fontosságát. Tavalytól kezdve csakugyan 5,000 frt beállittatott ezen czélra; a segély bármi kevés legyen is, annak jó hatását máris lehet észlelni a vidéki színészet ügyében, a mennyiben sikerült szervezni ezen ügyet, itt a központban felállíttatott egy hatóság, mely úgyszólván az ellenőrzést gyakorolja a színészet felett és azt hiszem, hogy mindenki tapasztalhatta a vidéken, hogy már sokkal komolyabb elemek vannak a színészeten és az igazgatók meg vannak kötve, ugy szólván, a közönségre nézve, mert egy rendőrség alatt, úgyszólván, egypolicialis vezetés alatt állanak. Azonban t. ház, itt a központi szinészegyesüiet, mely természetesen csak parancsol ezeknek az igazgatóknak és színészeknek, mindenféle terheket ró rájuk, de materialis előnyt nekik nem ad, a kiadásukat szaporítja, de a bevételeket nem szaporíthatja. Ez az egyoldalú eljárás nem elégséges és én visszamegyek azon több év alatt hangoztatott eszmémre, hogy a magyar vidéki színészetre nézve okvetlenül kell egy bizonyos segélyt arra megszavazni, hogy a jó igazgatót, a jó társulatot csakugyan kitüntethessék és az, hogy concurrentia álljon be a vidéki társaságok közt arra nézve, hogy ne csak mindig kénytelenek legyenek máról holnapra élni és oly darabokat előadni, a melyekre nézve itt már felszólalások történtek. Hangoztatom ismételten azt is, hogy vannak egyes városok, melyekre nézve nemzetiségünk követeli, hogy ott a magyar színészet fentartassék, illetőleg behozzassék. Hiszen a legnagyobb városok és a színészet tekintetében leghálásabb közönség, Pozsony, Temesvár, itt a magyar színészet nem tud megtelepedni materialis bajok miatt, erre nézve a minister ur figyelmét ismételten felhívom. Hiszen csak az imént méltóztatott egy segélyt kieszközölni a várszínház részére. Ezt nagyon he