Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-289

64 **•• országos ülés január 17, 1884. hogy ott 50 — 60 román voks arra adatott, a kit a főispán megválasztatni akart. No már bocsánatot kérek, hogy ilyen megyében akár egyiknek, akár másiknak román szavazatokkal kell választatni, ez talán kétséget még sem szenved. De hozzá teszem, nem is tartom lehetőnek, hogy a nem magyar ajkúak a megyei életben mellőztessenek; hiszen egészen más, a törvénynyel ellenkező engedményeket, ígéreteket tenni — ez igenis egy nem szabados szövetkezés — meg ismét más mindenkit, bármely nemzetiséghez tartozik, saját jogaiban respectálni (Helyeslés jobbfelöl) s ezen jogok élvezetét" tőle megvonni nem akarni. (Ugy van! jobb felöl.) Azon megyét illetőleg pedig, melyre a képviselő ur leginkább hivatkozik, mint a hol, ha jól értettem, tömérdek nem magyar tisztviselő választatott, először is azt sem tudom, hol van megírva, hogy a ki nem magyar ember, tisztviselővé ne választassák, de másfelől azt tudom történetesen, hogy épen azon megyében az új választáskor ugyanannyi román tisztviselő választatott, mint a múlt hat évben; tehát ez irányban is semminemu változás nem történt. A mi az általános vádat, melyet a képviselő ur is felemlített, illeti, a főispánok nem szorultak ugyan az én védelmemre, de egy körülményt meg kell hogy említsek és ez az, hogy ha történtek is visszaélések, a miről nem tudok, azok oly általánosak, mint a képviselő ur mondja, nem lehetnek, mert 60 s egynehány, gondolom 63 vármegyében hajtatott végre a tisztújítás s eddig tudtomra 5 vagy 6 panasznál több nem érkezett. Hogy azon panaszok alaposak-e vagy nem, azt most megmondani én nem tudom, mert természetesen előbb végére kell járnom a történteknek; de hogy csak ennyi panasz érkezett, ez mutatja, hogy oly általánosan a hatalommal való visszaélések, mini a képviselő ur állította, semmi esetre nem történtek. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) A második észrevételére vonatkozólag igen röviden csak ezt jegyzem meg: A virilis intézményt elvileg nem védem és igen jól emlékezem, egyike voltam azoknak, a kik ellene szavaztak. De bocsásson meg, épen a tapasztalat, mint ezt már évekkel ez előtt egyszer itt megmondtam, arra a meggyőződésre vitt, hogy a mi számos nemzetiségből vegyesen álló hazánkban a virilis intézményt megbolygatni és bántani most legalább még a magyar állam elleni hiba volna. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: T. ház! A főispánok és a budapesti polgármester fizetései czímén 251,500 frt megszavazta, tik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Egészségügyi Tanács. Rendes kiadás. XV. fejezet, 6. ezím. Kiadás 1,800 frt. Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Egy, az egészségügyi kezelés körébe tartozó dologra kívánom a t. minister urnak becses figyelmét irányozni. Mielőtt azonban ezt tenném, méltóztassék megengedni, hogy két beszédre vonatkozólag, melyek tegnap mondattak, rövid megjegyzést tegyek; hiszen a budgetvita természete nálunk a szokás által úgyis olyanná vált, hogy lehet annál beszélni de omnibus rebus és én ezen két dolog végett külön felszólalásra a t. ház figyelmét igénybe venni nem akartam. (Halljuk!) Megjegyzést kell tennem Simonyi Iván t. képviselőtársam beszédére, melyben csekély személyemmel, illetőleg a múltkor mondott beszédemmel hosszasan foglalkozott, ugy hogy talán feltűnt némelyeknek és talán megrovás alá is estem, hogy arra nem reflectáltam. Nem tettem ezt azért, mert a képviselő ur oly modorban foglalkozott tárgyával, hogy én azt épen azért, mert tisztán pártügyeket hozott a ház elé, helytelennek tartom (Helyeslés) és igy a magam részéről sem tegnap e kérdésbe bele nem mentem, sem a jövőre bele menni nem fogok az ily vitába. (Helyeslés.) De ha már megemlítettem, örömmel veszem tudomásul midőn a képviselő ur azt mondja, hogy daczára annak, hogy az antisemita-párthoz csatlakozott, ma is vallja azon elveket, melyeket megválasztatása alkalmával programmjában kifejtett. 8 én ebben kételkedni egyáltalában nem akarok, de legyen szabad megjegyeznem, hogy igenis lehetnek és pedig sokan, a kik fognak kételkedni őszinteségében, azon hallomásnak és pedig mindaddig, mig a képviselő ur nem fog megszűnni tenni azt, a mi egészen írj dolog a pártok történetében és ekkoráig valóban hallatlan volt, midőn a helyett, hogy politikai ellenfeleivel foglalkoznék, egész előszeretettel igyekszik saját pártjának, melyhez mint mondja, ma is tartozik, ártani, annak ügyeit meghnrczolni, nevezetesen az által, hogy idehozza a parlament elé. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Másik megjegyzésem vonatkozik arra, a mi szintén minapi beszédem kapcsán felhozatott, a falusi jegyzőkre. Az mondatott ezen oldalán a háznak, hogy helytelen dolog az, hogy a jegyzők megyebizottsági tagok lehetnek és ekként befolyást gyakorolhatnak azokra, a kiknek feladata reájuk felügyelni és a megyei tisztviselők választása alkalmával választási jogot gyakorolnak. Bocsánatot kérek, én abban, hogy a jegyzők ily nagy szerepet játszanak a megyei bizottságban, oly nagy bajt nem látok és a segítség azon módját, hogy a jegyzői állás incompatibilissé tétessék a bizottsági tagsággal, el nem fogadhatnám, mert a községi jegyzők mindenesetre elég jelentékeny emberek arra nézve, hogy e bizottságban is befolyásuk lehessen. Nem tartanám továbbá helyesnek, hogy a választók joga korlátoltassékaz által, hogy kimondatnék, hogy jegyzőket megválasztani nem lehet.