Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-289
289. országos ülés január 17. 18S4J 68 Mert a terrénum Répáson egész községek vannak — teszem, Kóla községet — holott a képviselő ur által érintett egyéb változások csak puszta földekre vonatkoznak. — így teszem, gróf Széchenyi, Jankovich pusztái elmetszetnek. Ez bizonyosan szintén baj és szabályozni is kell, de hogy községek, a melyek hozzánk tartoznak, de facto horvát hatalom alatt vannak, ez nagyobb kérdés, (Ugy van! Ugy van!) Én csak ennyiben voltam bátor helyreigazítani az előttem szólott t. képviselő ur szavait. (Helyeslés.) Elnök: Megyei közigazgatási árva- és gyámhatósági kiadásokra 4.515,000forintot méltóztatik megszavazni. Berzeviczy Albert jegyző (olvassa): Főispánok és a budapesti főpolgármer fizetései. Rendes kiadások XV. fejezet. 5. czím. Főispánok és a budapesti főpolgármester fizetései: 251,500 forint. Lázár Ádám: T. ház! Nem szándékozom maga a tétel ellen felszólalni, annál kevésbbé a költségtöbblet ellen, mely a főispánok mellé rendelt titkárok fizetésében mutatkozik. Hanem két nevezetes körülményre vagyok bátor a t. belügyminister figyelmét felhívni. Különösen tekintettel a tegnapi vitára, melyben több képviselő, különösen Irányi részéről felhozatott, a ministerelnök urnak az önkormányzat iránt már többek által kétségbe vont, de általa mégis kilátásba helyezett érzéke. Ezen két nevezetes körülmény elseje a jelenleg fennálló önkormányzat keretében a főispáni intézmény, a főispáni mindenhatóság, a mely ez időszerűit már több évi gyakorlatra tekintettel bebizonyította azt, hogy akár a megyei önkormányzat keretében a túlságos állami functiók igénybe vételén kívül, akár a tisztújításoknál, mint legközelebb is történt — tisztelet a kevés kivételeknek — részint az önkény, részint a szeszély és önkény, részint a pártfogás, pártoskodás az irányadó •— különösen a tisztviselői állásokra történő kijelöléseknél, mint ezt tegnap Irányi t. képviselő ur concrét esettel is illustrálta, a nélkül azonban, hogy a t. belügyminister ur válaszra méltatta volna. Miután ugy látom, hogy azt helyesli, kénytelen vagyok ez irányban becses figyelmét egyfelől ezen incompatibilis helyzetre felhívni, annál inkább, mert méltóztatik tudni, hogy a fennálló törvények szerint a kijelölő bizottság túlnyomó részét a főispán uralja ; akármiként történjenek, a kijelölés a közvélemény által ajánlt egyének, a főispán az általa kinevezett 3 taggal együtt, szemben a választott kijelölő tagokkal, a legbecsületesebb, a legérdemesebb egyéneket képes elütni és kijelölésbe nem tenni és ez által a választók joga annyira korlátoztatik, hogy akkor, mikor képes, becsületes egyént akarnak választani, a főispáni önkény által ezen joguktól elüttetnek. Második megjegyzésem és ezt kiválóbb figyelembe ajánlom, vonatkozik a virillis intézmény, a legtöbb adót fizetők rendszerére. Méltóztatik tudni, hogy az eddigi gyakorlat szomorúan igazolta, miszerint ezen intézmény keretébe többnyire a véletlen, a sors szeszélye folytán jutnak be azok, a kik becsületes vagy nem becsületes utón vagyonhoz jutnak, tisztelet itt a kivételeknek, mert nem akarok sérteni senkit. Azonban a mindennapi tapasztalás azt is bizonyítja, hogy azok, a kik mind képességük, mind miveltségi fölényük mellett teljes jogosultsággal bírhatnának arra, hogy bejuthassanak ezen képviselő-testületbe, azok nem juthatnak be, mert nem képesek azon anyagi vagyont kimutatni a melynél fogva bejuthatnának és ennélfogva az ilyenek sokszor minden megyei közügytől közönyösen visszavonulni és az önkormányzat ellenőrzését kénytelenek oly egyénekre hagyni, a kik uzsora, vagy más hasonló müveletek folytán a vagyonosság oly fokára jutnak, hogy annál fogva, mint virilisek bejutnak és döntő súlyt gyakorolnak a megye gyűléseken. Ez tfírhetlen állapot és ereszben csak azon kívánságom volna, hogy a t. belügyminister ur méltóztassék az eddigi tapasztalatokra figyelemmel ezen ügyet beható tanulmányozás alá venni, mert nem hiszem, hogy nem győződött volna meg eddig, vagy ha figyelmére méltatja ne győződnék meg, hogy a virilis intézményre nézve egy gyökeres átváltoztatásáig az önkormányzati rendszernek, értem a szó teljes értelmében szabadelvű átváltoztatásáig legalább annyi volna kívánatos, hogy mint itt a fővárosban van a legt ibb adót fizetők a meghatározott számú képviselőket maguk közül választják, hogy ne a sors döntsön, hogy kik bírnak erre jogosultsággal. Ezen dolgok, azt hiszem, nagyobb és megfontoltabb figyelembe vételt érdemelnek a t. belügyminister részéről, a ki büszkén hivatkozik arra, hogy az önkormányzatot lehetőleg, a mint csak annak sikeresebb működése kívánja, mindig késznek nyilatkozik előmozdítani, nem fog késni tanulmányozni mind a főispáni kijelölési önkény, mind pedig a virilis intézménynek ilynemű átalakítását kezdeményezni. Egyébiránt elfogadom a költséget. Tisza Kálmán ministerelnök és belügyminister í T. ház! Szükségesnek tartom egy pár szóval az előttem szólott képviselő urnak válaszolni és meg is ragadom az alkalmat, miután ő felemlítette, hogy a főispánokra tegnap tett észrevételekre pár szóval nyilatkozzam, a mit tegnap nem készakarva hagytam el, de megfeledkeztem róla. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy hallottam tegnap a főispánokról itt-ott azt a vádat — Erdélyről volt szó — hogy szövetkeztek a románokkal oly czélra, hogy azokat választassák meg, a kiket megválasztatni akarnak és pl. felhozatott egy megyéből, a melynek lakossága,ha jól tudom, 9 / w-ed része román, mint ezen szövetkezetnek jele,
