Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-289
289. országos nlés jaunár 17. 1884. Q\ Somssich Pál: T. ház! Nem először történik, hogy ezen határvillongási vagy szabályozási kérdésben én is felszólalok, mert különösen megyémet, szülőföldemet, Somogymegyét érdekli. A kik régibb mappákat birnak, Somogymegye déli részén azt fogják bennök olvasni: „terrénum Repas inter Hungáriám et Croatiam eontroversum". Somogyraegye követei az 1811. és 1825-iki országgyűléseken mindig követelték e területnek Magyarországba való reineorporatióját. Ez ügy a gravainenek közt is előfordul; az országgyűlés magáévá is tette Somogy vármegye követei előadása folytán. A válasz rá mindig az volt, hogy miután ezek határőrvidéki községek, addig, a inig a határőrvidékre nézve végleges intézkedés nem történik, e kérdésnek is elintézetlenül, függőben kell maradnia. Most t. ház, megszűnt a Várasd-Szent-György kerületi ezred és ezen terrénum Répás — 3—4 község — mindazonáltal még Horvátországhoz tartozik. Kérdem tehát a t. belügyminister urat, nem kerülte-e ki figyelmét ez az ügy, melyet én már többször és legutóbb ez ülésszak elején is szóba hoztam. Egyik jobboldali jurista képviselőtársam, Körösi Sándor ur, még azt mondotta rá, hogy határszéli kérdésben nincs praescriptio, mert én azt gondoltam, hogy a horvátok e joggal akarnak élni. Kérdem tehát ismételve, nem kerülte-e el a ministerur figyelmét ez az ügy, mert ha netalán elkerülte volna, még volna idő elintézésére, a mennyiben csak egy pár éve hogy megszűnt, hogy provineializáltatott a határőrvidék. Nekem, mint Somogy megye ama kerülete képviselőjének, a hová ezen terület tartozik, ha netalán kielégítő választ nem nyernék, kötelességem lesz ez irányban indítványt tenni. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök, mint belügyminister: (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Mindenek előtt azt kívánom megjegyezni, mint elvi álláspontot, minthogy Thaly Kálmán képviselő ur ezen részét is érintette a dolognak, hogy nézetem szerint a határjárási vagy határisrazítási kérdések kétfélék. Esryik sorba esik az, midőn a határjelek néhol megrongáltatván, kölcsönös megegyezéssel a két állam határos hatóságai a határt bejárják, a régi határjeleket megújítják, vagyis a hol kétség az iránt, hogy hol volt a határ, nincs, azt csakis újra jelezni kell, minthogy a jelek elpusztultak. Az ily kérdések, ugy hiszem, a törvényhozás elé nem tartoznak. De igenis, azt nagyon jól tudom magam is, hogy ha vitás területekről és azoknak esetleg kicserélésé • ről van szó, ez csak törvényi) ozásileg eszközölhető alkotmányunk szerint. A mi már e kérdéseket egyenként illeti, a Vulkán-szorosnál történtekre nézve bővebben nem nyilatkozhatom, mert ez ügy most nemzetközi tárgyalások alapját képezi. De a mint a képviselő ur is jelezte, épen azért, mert ismételve foi dúltak elő a volt Erdélynek Romániává] határos vidékein kihágások, a mennyiben hol románok jöttek át és ezért panaszt emeltek a mi hatóságaink, hol okkal vagy ok nélkül a mi határszéli lakosaink föllépte miatt panaszkodtak a román hatóságok: megindittatott az egész határnak a bejárása, a kétséges pontok megjelölése épen ugy mint a kétségteleneké és csak azt sajnálom, hogy épen a liunyadmegyei határon bekövetkezvén a havazás és a rossz idő, a határjárá i munka teljesen befejezve még nincs. De a mint az idő engedi, a munka folytattatni fog és be fog fejeztetni és akkor bizonyosan nem fog a kormány késni, ha és a mennyiben az tűnnék ki, hogy a régibb okmányok bizonytalansága folytán a magyar felfogásoktól eltérő határok megállapítása válik szükségessé ugy mint éleztem: terület átengedése, viszszavétele, vagy compensatió, ez iránt javaslattal a törvényhozás elé lépni, mert ez már egyesegyedül a törvényhozás hozzájárulásával történhetik. A mi a Drávát illeti, a mint én tudom, a Dráva nem oly határfolyó, hogy medrének változtatása az ország határát változtatná. Vannak ugyanis magj^ar községek a Dráván túl és vannak ugy tudom, horvát községek a Dráván innen. Az tehát, hogy a Dráva elmos bizonyos földterületet, az ország határára befolyással nem lehet. A t. képviselő ur felemlítette a soproni kilencz község dolgát és ezt kapcsolatba hozta a sichelburgi kerület kérdésével. Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, minthogy félreértésre vezethetne a t. képviselő urnak azon kifejezése, hogy ezek az absolut korszak alatt csatoltattak Ausztriához, hogy absolut korszak alatt az 1848-tól 1867-ig terjedő időt szoktuk érteni, e csatolás pedig pár századdal ezelőtt történt és folytonos sürgetések daczára 1848-ig megmaradt eme statusquo. Lehet-e, kell-e, még ebben valamit tenni, ma megmondani, őszintén megvallom, nem tudom; de egyre vagyok bátor figyelmeztetni a t. képviselő urat s ez az, hogy Sichelburgról, a melylyel kapcsolatba hozta e községek ügyét, még ne méltóztassék oly határozottan kimondani, hogy positive áll az, hogy Krajnához tartozik, mert ezen kérdés is még tárgyalás alatt van s egyáltalában nem eldöntött dolog, vájjon Kraj'nához tartozik-e vagy sem. Ezen kérdés eldöntésének tehát itteni nyilatkozatokkal praejudicálni nem helyes. A mi a répási kérdést illeti, én nem a legközelebbi időben — megvallom — de régebben foglalkoztam ez ügygyei és tudomásom van róla és igazat adok abban az előttem ez irányban szólott t. képviselő urnak, hogy most van az ideje, hogy e kérdés komoly tanulmány alapján kézbe vétessék; s arra nézve, hogy ezt kezdeményezem, Ígéretet is tehetek a t. képviselő urnak. (Helyeslés.)
