Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-288

54 28S. országos Blés január 16. 1S84. beszéddel — az általános vita rövidsége miatt a hosszas beszéd, melyben az egyes ministeriumok költségvetését akartam bírálat alá venni, rajtam maradt. Talán most ezen tárezára vonatkozó nézeteimet mindezek daczára bátor lettem volna a ház kegyes engedelmével bővebben előadni, de megvallom, mély fájdalommal illetett engem ma ama, hogy ugy mondjam, torzsalkodás, melynek itt a ház kebelében tanúi valánk. Azért nem folytatom ezt t. ház, hanem a hosszas beszédtartás helyett bátorkodom a mélyen t. belügyminister ur figyelmét felhívni, mint Vargics képviselő ur is tette és a mint e padokról is hangoztatva lett, hogy örömmel tapasztaltatott a legújabb választások alkalmával, hogy alkalmas, képzett, közhaszonra működött tisztviselők többnyire megmaradtak hivatalukban, de méltóztassanak elhinni, az ezen tisztviselő urak alatt elmaradt Rügyek elintézése is ugy maradt. Különösen a tavalyi felszólalás folytán, a melyen a t. belügyminister ur itt nyilvánította, hogy mennyire szivén hordozza ő az árvák ügyeit és az akkor felmerült panaszok következtében kért bennünket, hogy hozzuk nyilvánosságra a visszaéléseket és ő kötelességének fogja tartani eljárni, mert szivén hordja az árvák ügyeit. Ezekre kiterjeszkedni nem akarok, csak bátor vagyok a t. minister ur figyelmét felhívni ezekre, mert ha előbbi állítása szerint vannak községek, a hol nem egy vagy két évi számadások vannak vizsgálatlanul, de bátorkodom a tapasztalatok után kimondani, hogy vannak árvaszámadások is, a melyek nem egy-két, de 10—12 év óta számvizsgálat nélkül maradtak. Az árvaügyre hivom fel a t. kormány figyelmét és erre nézve concrét esetet is tudok felhozni, hogy az árva, bár törvényes korú és egyetlen örökös és bár az atyjáról rámaradt birtok után a terheket kénytelen volt eddig is már viselni és kifizetni, az atyjáról rámaradt birtokot három esztendő alatt sem birja a maga nevére átíratni minden utánjárás daczára és daczára annak, hogy már a belügyministeriumhoz is kérvényt intézett. Ezekre vagyok tehát bátor a mélyen t. belügyminister ur figyelmét felhívni. De ha már felszólaltam, miután többszörösen is érintve volt, de különösen Ugron Ákos t. képviselőtársam vádolta itt a társadalom egy osztályát, a mely tudomásom szerint itt e házban képviselve nincs, engedje meg a t. ház, hogy ezeknek védelmére néhány szót emelhessek, habár azt a t. belügyminister ur megtette is, értve a körjegyzőket és bátor leszek egy pár szóval az ő állását rectificálni, nevezetesen azt, hogy általánosságban vádolta őket. Elismerem t. ház, hogy mint minden osztályban, ugy a jegyzői osztályban is lehetnek olyanok, kik visszaélnek hivatalos hatalmukkal, befo1 yásuk&t oly czélokra fordítják, melyek nemcsak a politikai, hanem a társadalmi élet követelményeinek sem felelnek meg, de akkor t. képviselőház, a mikor épen a törvény a jegyzői vizsgát annyira megszigorította, hogy a jegyzőknek a közigazgatási, pénzügyi, törvénykezési, szóval annyiféle tantárgyból és tudományból kell vizsgát tenni, midőn a nép alsóbb része ezen pályára többé már eo ipso sem juthat el, hogy általánosságban ily megrovást érdemeljenek a hivatásuknak megfelelő jegyzők, kiket én ugy tekintek, mint a közigazgatási orgánumban az órának egy mozgató kerekét, ezt el nem fogadhatom. Hogy ezek bejutnak a megyei bizottsági tagságba, ha a választási törvényt szabadnak akarjuk fenthagyni, bármennyire korlátozzuk is, az kétségtelen. És kérdem, nem-e jobb reánk nézve, ha egy tanult, a közigazgatás minden ágában képzett ember jut oda a megyei bizottságba, mint ha eltiltjuk a jegyzőt, hogy ő ne mehessen oda, hanem az Ő befolyása folytán bejut oda egy tanulatlan, a kellő igényeknek meg nem felelő egyén, akkor ezt a szabad választást annyira kellene korlátozni, hogy miután pressiót tudnak gyakorolni a szolgabíró és alispán, ezek sem lehetnek utoljára bizottsági tagok.^ Én különben a belügyi költségvetésre hoszszasabb észrevételeim megtételétől elállva, kijelentem, hogy a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: A vitát ezen tételre nézve bezárom. Szavazás előtt szó illeti az előadó urat. • Rakovszky István előadó: T. képviselőház! Ámbár a felszólalt képviselő urak bő anyagot nyújtottak a replicára, mégis az idő előrehaladt volta mellett nem illenék fárasztanom a t. házat s azért nem is kívánok hosszabban szólani, csupán csak két rövid megjegyzést kötelességem tejmi. Az egyik az, hogy itt s különösen Ugron Ákos képviselő uraltál általánosságban megtámadtattak a községi és körjegyzők s én nem tartom lehetőnek, hogy részünkről válasz és észrevétel nélkül maradjon a megtámadás, mely ellen az illetők itt nem védekezhetnek; s nem tartanám helyesnek, hogy a ház részéről, vagy akár csak a pénzügyi bizottság részéről is egyszerűen tudomásul vétetnék azon kifejezés, mintha az ország községi és körjegyzői volnának legfőbb okai az administratió minden bajának. Keflectált erre már a belügyminister ur is beszédében; és ha el is ismerjük, hogy a községi és körjegyzők szervezetében némi reformok szükségesek : azzal még nem irjuk alá az egész jegyzői kar oly elítélését, minőt itt hallottunk. Sőt ezen reformok szükségességét első sorban maguk a jegyzők elismerik, midőn sürgetik, hogy szervezetükben reformok eszközöltessenek. S e reformokat épen nem a saját előnyük és kényelmük előmozdítására hangoztatják, de szigorúbbá kívánják tenni saját qualificatiójukat, szabályozni felelőssé-