Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-288

2S8. országos ülék január 16. 1884. 53 a megyei autonómia megsértése miatt panaszok emelkednek hírlapokban, megy egy üléseken, néha még a ház kebelében is. Ezeket megjegyezve, a magam részéről kérem a t. képviselőházat, hogy tárezám költségvetését, illetőleg ezen első tételét elfogadni méltóztassék. Midőn ezt kérem, csak egy szavam van még. Egy képviselő úr szíves volt azt mondani, hogy minden bajnak oka azon érdekcsoportokban van, a melyek ezen az oldalon ülnek. Hogy itt t. képviselő ur, érdekcsoportok ülnének, azt visszautasítom ; de elismerem, meg vagyok róla győződve, itt ül egy egységes érdekcsoport, a melynek érdeke: a haza java, (Igaz! ügy van! johbfelől) s a mely ezen érdek előmozdításában teljesíti kötelességét önök minden gyanusítgatása daczára. (Élénk helyeslés és tetszés többféléi. Zaj a szélső baloldalon.) Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk!) Bár nem igen szoktam szavaim félremagyarázása czímén a t. képviselőháztól a szólásra engedelmet kérni, (Halljuk! Halljuk!) ez alkalommal mégis kötelességemnek tartom, mert a t. ministerelnök ur teljesen félreértette szavaimat. A midőn ugyanis azt mondotta, mintha én avval vádoltam volna őt, hogy nemcsak a politikai corruptiót hozta be, hanem hogy házi, magánerkölesei is tisztátalanok, — olyant mondott, a mit én nemcsak nem állítottam, de nem is állíthattam; mert én valótlanságot, azt, a mi meggyőződésemmel ellenkezik, még a magánéletben sem szoktam mondani, annál kevésbé nyilvánosan. Az pedig tökéletes valótlanság lenne, ha én Tisza Kálmánt, a kinek magánélete tisztaságáról meg vagyok győződve, e tekintetben gyanúsítani akartam volna. (Helyeslés és tetszés.) Többet szükségtelen mondanom e részben. A mit mondottam, az volt, hogy Tisza Kálmánnak kormánya alatt nemcsak a politikai, hanem a magánerkölcsök sülyedése is tovább terjedt, a nélkül, hogy ő annak a hatalmában álló törvényes eszközökkel gátat vetni igyekeznék, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ezt mondottam és ezt fentartom, mert be tudom bizonyítani. Hogy a politikai erkölcsök sülyednek arra egyebet nem fogok idézni annál, mint hogy .... Csanády Sándor: Mint hogy ő ott ül. (Nagy derültség. Halljuk! Halljuk!) Irányi Dániel í . . - . mint, hogy a képviselőválasztásoknál, daczára a fennálló törvényeknek, a visszaélések, különösen pedig a vesztegetések a múlt választások alkalmával is uralkodtak, a nélkül, hogy a kormány, különösen pedig a belügyminister ur azon erélyt fejtette volna ki, a melyei különben bir, de a melyet ez alkalommal alkalmazni elmulasztott. Hogy pedig ez az erkölcsöknek sülyedését okozza, azt saját hazánk, de idegen országok példája is mutatja. És hogy a magán, a házi erkölcsök is hanyatlanak, azt azzal támogattam, a mit részletesen előadtam és a minek ismétlésétől fel vagyok mentve annál inkább, mert azon példákat, azon eseteket, melyeket említettem, a t. ministerelnök ur maga is elismerte és szomorúaknak nevezte. Ezt mondottam, ezt akartam mondani, ennél sem többet, sem kevesebbet. Tisza Kálmán ministerelnök: Csak egy pár szóval kívánok Irányi t. képviselő urnak válaszolni. (Halljuk!) A mi egyfelől a választási megvesztegetéseket illeti, biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy azokat részemről sohasem támogattam, sohasem pártoltam és nem fogom pártolni. Merek rá hivatkozni, hogy alig van Európának nemzete, a hol választások történnek, hogy ez nagyobb mértékben ne lenne és hogy minálunk is régebben sokkal nagyobb mértékben volt. (ügy van! a jobboldalon.) A másik pedig az, hogy azért, mert azon időben történnek bizonyos bajok, a mely időben valaki a kormányon van, az elfogultság, a pártszenvedély vádolhatja őt; de mindenért, a mi azon időben történik, a kormányt vádolni, midőn az egész világon mindenütt ugyanazon jelenségek forognak fenn, (Ügy van! a jobboldalon) azt az igazságos történelem tenni nem fogja: mert hiszen utoljára azt mondhatnók: mindenért felelős a nap, mert minden alatta történik. (Tetszés a jobboldalon.) Ugron Ákos: Félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett kérek szót. A t. ministerelnök ur egyes kifejezéseimet kiragadja mondataim közül és azt visszautasítja és gyanúsításnak nevezi. Az a szó, melyet használtam, azon szóhoz képest, melyet a ministerelnök ur annak idején az ellenzék padjain használt szemben a Deákpárttal, még igen szerény. A t. ministerelnök úrtól tanulta meg az ellenzék sok tagja az átkos kifejezést. Ez sokkal súlyosabb kifejezés, mint a milyet én használtam. A ministerelnök ur rám fogja, mintha azt mondtam volna, hogy Horvátországban az unionistákat, Rauch Levin pártját a ministerelnök ur ejtette volna el. Hogy ki ejtette el Rauch Levint, az köztudomású. Ilyet a ministerelnök úrra ráfogni nem lehet. Ez Szlávy alatt történt. De azt hiszem, helyesen cselekedtem, hogy fel nem említettem a múlt ministerelnök nevét, mert akkor meg azon kifogással éltek volna, hogy kíméletlenek vagyunk, mert a parlamenti vitában azokat is megtámadjuk, a kik nincsenek jelen és nem válaszolhatnak. De különben is a t. ministerelnök urnak azon átkos törvényeknek, hogy saját szavaival éljek, megváltoztatására volt elég ideje, azt hiszem, 8 év erre elég lett volna, ha komoly czélzata lett volna. (Igaz! a szélső baloldalon.) Ezek azok, a miket megjegyezni kívántam. Turgonyi Lajos: Megvallom, én is azok közé tartoztam, habár a ház egyik igénytelen tagja is, kiken — hogy ugy szóljak a közpélda-