Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-288

50 288. orsiágoi fclés január 16 1884. minister urat, szándékozik-e ezen állapoton segíteni és miként, a belügyi tárcza rendelkezésére álló összegekkel ? A költségvetést pedig, miután ezen állapotnak mostanig való fentartása egy okkal többet szolgáltat nekem arra, hogy at. belügy minister ur iránt bizalommal ne viseltessem, élnem fogadom. Elnök : Simonyi Iván képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. Simonyi Iván: Tisztán csak személyes kérdésben vagyok bátor pár szót kérni. Én nem fogom követni az előttem szólott Polönyi Géza képviselőtárs uramat, ki tán nem egészen érdemelt iróniával untatta a házat, igénytelen személyemmel foglalkozván. Tisztán csak egy rövid reetifieatióra szorítkozom. Igaz, hogy Horn Ede mellett (Egy hang a szélső haloldalon: A zsidó mellett!) Nem zsidó! Szalay Imre: Olyan, mint Helfy! Simonyi Iván: Nem olyan! Horn Ede felekezetnélküli volt, keresztény feleséget vett el. Igaz, Hogy Horn Ede mellett felhozott nézeteimet Pozsony városának nagyobb részben evangelieus polgársága jóváhagyván, őt meg is választotta, de ha t. képviselőtársam, mint nem érdemelt hizelgést hozta fel, hogy figyelemmel kisérte különbeni politikai tevékenységemet, akkor fog emlékezni arra, hogy akkor is kijelentettem szóval és Írásban, hogy a Horn Ede munkájában „a bankszabadságról" foglalt elveket nem pártolhatom, mert az nem egyéb, mint szabadsága a szédelgésnek, a gründolásnak ; a Horn által a „szabad egyház a szabad államban" czím alatt hirdetett elvben sem osztozhatom, mert az nem egyéb, mint szédelgés, bliktri! (Derültség). Hogy én valaha a caesarismust védtem volna, az határozottan nem igaz — és minthogy egyik munkámról, az „ alkotmánytan birálatáról" van itten szó, erről igen könnyen mindenki meggyőződhetik. De igenis megjegyeztem már akkor is, mint most —-kérdés, emlékezik-e rá világosan —hogy az ellenzék, melynek élén akkor a t. ministerelnök ur állott és melynek igénytelen közkatonája voltam, csakis a közjogi kérdést feszegeti és elhanyagolja a belügyi kérdéseket. Elmondtam, hogy a viszonyok egészségtelenek. És ime most is oda jutottunk uraim talán ezen tervezett aliance is oda mutat, hogy most már tulaj donképen két párt fog létrejönni: a zsidóbarát, a sémita és az antisemita párt. Küzdöttem Horn mellett, mert vezérférfiaink, mint Jókai és mások ugy mutatták be, mint új embert, ki a zsidóságtól emancipálta magát, ugy volt beirva külföldön, mint felekezetnélküli, ki keresztény feleséget vett el. Hivatkozom az akkori közjogi ellenzékre, akkor is azt mondtam, mit | most, hogy a pártviszonyok egészségtelenek, a mint hogy most is azok s ez be is bizonyult. Tisza Kálmán ministerelnök, mint belügyminister : (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház ! Én a magam részéről is a hallottak után röviden felszólalni kötelességemnek tartom. (Halljuk !) Mindenekelőtt lehetőleg óvakodni fogok attól, hogy Simonyi Iván képviselő ur beszédére a legszükségesebbeken túl reflectáljak, mert nem szeretném sem a félremagyarázás, sem a személyes kérdés jussán még egy antisemita vagy az anyagi téren való szabad mozgás ellen iijabb előadását meghallgatni. (Derültség. Halljuk!) De mégis egy pár szóval reflectálni vagyok kénytelen beszédére. A képviselő ur beszélt új pártalakulásokról, beszélt arról, hogy lesz antisemita és lesz zsidóbarát párt. Én, t. ház, semmi ilyen új pártalakulásról még eddig tudomással nem birok, de ha a képviselő ur felfogását kell az új pártalakulások alapjául elfogadnom, akkor ezen két párt, ha csakugyan megalakulna, más nevet érdemelne, t. i. az egyik „az emberi jogok, a jog és a szabadság mindenki számára pártja"; a másik az ország lakói egy része jogának személy- és vagyonbeli bátorságának megfosztására irányuló párt" s ehhez, azt hiszem, édes-kevesen fognak mindennek daczára is csatlakozni. (Ugy van! a jobboldalon.) Különben ketten a t. előttem szólottak közül szívesek voltak felemlíteni, hogy én a közelebbi napokban az ellenzék egyes tagjaival értekeztem s mint az egyik képviselő ur, ha jól emlékszem, mondotta — szeretném a szót meglelni, hogy recriminatióra ne adjak okot — az ellenzék által magamat a kellemetlen helyzetből vagy a sárból kihúzatni akarom. Nem tudom melyiket mondotta. Én rajtam már sokszor megesett, hogy az ellenzék jelesebb tagjaival beszéltem, talán meg fog esni ezentúl is, sőt hivatkozom rá, hogy sokszor fontos kérdésekben arról voltam vádolva, hogy az ellenzék férfiait nem is méltatom arra, hogy velük beszéljek. Most beszéltem, igen, különösen két tagjával az ellenzéknek; az egyik volt Irányi Dániel, a másik Szilágyi Dezső t. képviselő urak. De bátran merek hivatkozni mindegyikükre, hogy egyiktől sem kértem sem azt, mit a lapok híresztelnek, hogy isten tudja, miféle fusionalis actióba belemenjünk, sem azt, hogy ott, a hol az initiativa mindenesetre a kormányt és a kormánypártot illeti, az initiativát tőlünk átvegyék. Sem egyikre, sem másikra nem kértem őket. Ha kérdést intéztem hozzájuk az iránt, nem lehetne-e a képviselőházban egy oly törvényjavaslat irányában követendő eljárást illetőleg, melyet pártkülönbség nélkül szavazott meg a ház, mert támogatói és ellenzői nem az állandó pártok szerint alakultak, mondom, ha kérdeztem tőlük, nem lehetne-e egy ilyen törvény| nyel szemben a további eljárásra nézve is egy-