Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-288

28 •>. országos ült'-!? jauu.lr 16 18S4. 40 getlenségi párt ellen phiíippikákat tart és polémiát folytat, a melynek programmja alapján meg választatott: ez nem reám tartozik, hanem választóira ; annyit azonban szabad lesz levonnom, hogy örvendetesen constatálom mostani felszólalásaiban azt, hogy azon nézetek és elvek, melyek követőjévé szegődött, nem ezen párt elvei s örvendek, hogy azok, a kik az antisemitismus olajcseppjét a függetlenségi párt elvei árán akarják értékesíteni, velünk nincsenek, pártunkhoz nem tartoznak, Simonyi Iván: Beszéljenek igy a választók előtt! {Mozgás.) Polónyi Géza: De t. ház, azt mondtam, hogy rectificátióval tartozom. A t. képviselő ur volt az, a ki ép azért, mert önmaga volt kénytelen belátni azt, hogy azon propaganda, melynek ő egyik zászlóvivőjéül szegődött, azon pártnak programmjával meg nem egyeztethető, a melyen megválasztatott, a pártból önként kilépett. így t. ház, nem akarom t. képviselőtársam többi állítására is azt. mondani, hogy ennek valóságából azokra következtetni akarnék, de engedjen meg azon többszöri közbekiálítás, hogy „kidobatott" alaptalan. A t. képviselő ur szavaira — bocsánat ha azokkal foglalkozom és nagy súlyt tulajdonítok nekik szükséges részleteket felhozni azért, mert röviden refutálni akarom azon állítását is, mintha a 48-as elveknek ő volna letéteményese és mi vagyunk a vakok, hogy nem őt, hanem Irányi Dániel, Németh Albert s a többi képviselő urakat követjük. A 60-as években volt. Én akkor fiatalabb voltam, mint Ugron Ákos képviselő ur most, de a közügyek iránt akkor is érdeklődtem. Pozsonyban találkoztam egy daliás fiatal emberrel, a ki ifjú volt még, a férfiuság nem gyáva mohával, tele erős elhatározattal, szilárd akarattal, nemes hévvel és bátorsággal, a ki valósággal bámulatra méltó önfeláldozással küzdött oly eszmékért, a melyek mellett én is lelkesedtem: a testvériség és egyenlőség nemes eszméiért. Volt képviselőjelöltünk is. 0 választópolgár volt, én nem, e képviselőjelölt szerencsétlenségre, az ő felfogása szerint zsidó volt, t. i. Horn Ede. Hat. ház tagjai jelen lettek volna, mikor Simonyi Iván képviselő ur a férffui meggyőződés szent és nemes hevével és lelkesedésével emiitette Pozsony városát és igazán magasztalta a felvilágosodást, hogy ime az izraelita felekezetű polgárt kiemelték sorukból és maguk fölé emelve, képviselőjüknek akarják megválasztani, mily boldogság volt tőle hallani, mennyire előhaladt, menynyire kiemelkedett a sötétségből Pozsony városa, hogy egy zsidóban összpontosul bizalma! (Derültség.) Ugy valójában nem hinnék el nekem azt, hogy ugyanaz a Simonyi Iván az, a ki mai beszédét a képviselőházban elmondta. KÉPVH. ÄAPLÓ. 1881—84. XIV. KÖTfiT. Jókai Mór: Ugy \&n\(Igaz! ügy van! a szélső balon.) Polónyi Géza : T. ház! A mélyen t. képviselő ur megválasztatván a mérsékelt ellenzékhez, a sapientis est consilium mntari in melius elvénél fogva csakhamar a szélső baloldalhoz csatlakozott. Ugyanez alkalommal megjelent tőle egy munka, a melynek kivonatát mai beszédében volt szives jelezni, a melyben ünnepélyesen protestál a népképviseleten alapult parlamentarismus ellen és lándzsát tör — ha jól értettem, én legalább igyekeztem megérteni — az aristocratia és caesarismus mellett. Simonyi Iván: Bocsánat, nem áll! Polónyi Géza: Később a sapientis est consilium muíare in melius ismét csakhamar érvényre emelkedett nála; mert a függetlenségi pártból is kilépett és belépett az antisemiták közé, a kik között megalapította mostan az antisemitismus legújabb árnyalatát, a melynek megtestesülését Simonyi Ivánban látjuk. Ezen előzmények után engedje meg Simonyi Iván t. képviselőtársam és a t. ház, ha én a 48-as elvek, a nemzeti önállóság és függetlenségérti törekvések letéteményesének nem Simonyi Iván képviselő urat fogom tekinteni, hanem azokat, a kik tetteikkel, szívvel és lélekkel nemesen küzdöttek, Madarász József, Irányi Dániel, Mocsáry Lajos, Németh Albert és Lükő Géza t. képviselőtársaimat és nem fogadom el azt, hogy ő legyen az, a ki a 48-as elveket hiven representálta. Simonyi Iván: Hiszen Madarász nem megy vele. (Élénk derültség.) Madarász József: Ő jön velem! (Élénk derültség.) Polónyi Géza: Ezeknek előrebocsátása után csak rövid megjegyzésem van a belügyministeri tárcára vonatkozólag. Egy nemzet államéletének egészséges fejlődését a közerkölcsök és a közbiztonság tényezői kiválóan alkalmasak biztosítani. A culturális haladásnak s magának a civilisatiónak nemcsak árny, hanem valósággal szennyfoltjait tapasztaljuk mindennap, midőn a vidékre kimenve, találkozunk a sátrak alatt tanyázó azon nomád törzsekkel, a melyeket oláhczigányok neve alatt ismerünk; találkozunk a legzordabb fagyban félig és egészen meztelen rajkók azon seregével, a kik nemcsak a közerkölcsiséget bélyegzik meg, hanem bizonyára veszélyeztetik közbiztonsági állapotainkat is. Nem hiszem, hogy a képviselőházban legyen egyetlenegy képviselő is, a ki ezt egy állam culturális haladásának érdekeivel megegyeztethetőnek tartaná. És épen azért, mert tudom, hogy meddő és felesleges dolgot művelnék, ha ezen kérdés tekintetében a capacitatiót szükségesnek tartanám, megelégszem azzal, hogy e köztudomású dologra hivatkozva, tiszteletteljesen kérdezzem a t. belügy7