Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-288

4§ 288. ftrsi&gos ilés Január 16. 188$ kedéssel nem lehet segíteni; de a hol lehet, ott a kormánynak kötelessége, hogy a métely tovább terjedését megakadályozza. (Helyeslés a széls'ó baloldalon.) Meglehet, szavaim ezúttal is a pusztában fognak elhangzani, mint már annyiszor; meglehet, hogy a t. minister ur ismét azt fogja mondani, hogy mennyire kárhoztatja ezen irányt, de aztán összekulcsolja karjait és a pápával azt mondja: non possumus. (Derültség.) De vigyázzon a t minister ur, nehogy egyszer a történetíró, midőn a jelen kor történetét meg fogja irni, azt jegyezze meg kormányáról, hogy alatta nem csak a politikai, hanem a magánerkölcsiség sülyedése is tovább terjedt, (Elénk helyeslés a szélső baloldalon) a nélkül, hogy Tisza Kálmán szükségesnek látta volna annak gátat vetni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Elnök: Szavainak félremagyarázása folytán kér szót Simonyi Iván képviselő ur. Simonyi Iván: Nem tartom egészen fölöslegesnek, hogy szavaim félreértése tekintetéből az általam személyesen annyira tisztelt vezérférfiu szavai folytán pár másodperezre becses figyelmüket kikérjem. Ezen dolgokban a kölcsönös polémiában egy nagy tévedés forog fenn, igenis kijelentem, hogy én függetlenül minden társaimtól az egyenjogúságnak barátja vagyok, az egyenjogúság mellett küzdeni fogok, sőt mi több, én azt akarom , hogy az egyenjogúság valóságos testté váljék. Ámde Irányi t. képviselő ur imént mondott szavaiból látták, hogy vannak dolgok, melyeket nem lehet, a mint ő most monda, paragraphns vagy rendelet által meggátolni, vannak viszont dolgok, melyek törvénybe iktatvák és mégis a mindennapi élet annak ellenkezőjét mutathatja. Lehet, hogy a törvény egyenesen kimondja, hogy ezen vagy ezen osztálynak előjoga van, mint 48 előtt volt, de lehet, hogy a törvény ilyent nem mond, sőt megfordítva, hogy a törvény azt mondja, hogy minden állampolgár egyenlő jogokban részesül és mégis az egyik osztáiy uralkodik. Mi tehát a conclusio ellen küzdünk, az ellen, hogy egy osztály a kor hatalmának rósz factorát kezébe kerítve és ezt figyelmébe ajánlom Irányi t. képviselő urnak, (Derültség a jobboldalon.) uralkodhatik a nélkül, hogy a törvényben ki van mondva, hogy privilegizált ezen országba a zsidó, de a többi nem egyenjogú. (Felkiáltások a jobboldalon: Elég már!) Szavaim helyreigazítása czéljából jogom van szólani. Elnök : Kérem a képviselő urat, szavai elferdítését röviden helyreigazítani igenis van joga, de bővebben kiterjeszkedni a tárgyra nincs. Simonyi Iván: Még egy perczig sem beszéltem, egy fél perez alatt készen vagyok. (Derültség.) Ha az általam igen t. Irányi képviselő ur bebizonyítja, hogy ilyen nem törvényeken alapuló, de tényleges uralkodás nem létezik, ha ő nekem képes bebizonyítani, hogy a zsidóknak kezében nincs a három hatalmi főfactora t. i. a pénz, a sajtó és a hitelügy, akkor kijelentem, ha engem meggyőzni tud, hogy én ezen harciról lemondok, hanem addig, mig ezt bebizonyítani nem képes, kijelentem, hogy nemcsak a harezot folytatni fogjuk, hanem azt is, hogy az egyenjogúság értelmében és szellemében győzni is fogunk. Poldnyi Géza: T, képviselőház! Első sorban bocsánatot kell kérnem, hogy felszólalásom nem lehet személyes vonatkozások nélkül. Eelszólalásra késztet ugyanis Simonyi Iván t. képviselőtársam, a ki a képviselőháznak ülésén már ismételten keserű szemrehányások közt hozta fel azt, hogy a függetlenségi párt részéről kidobatott. Ha felszólalásomban személyes vonatkozást érintek, ugy a bocsánatot remélem azért, mert az adott esetben nem vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy Simonyi t. képviselőtársamnak felszólalását egy pártnak imputáljam és igy kénytelen vagyok tisztán vele, az ő személyével foglalkozni. Miért nem vagyok azon helyzetben, hogy felszólalását egy pártnak imputáljam? A t. képviselő ur előbbi felszólalásaiban is többször igénybe vette a t. ház azon szíves figyelmét, hogy követelte tőlünk, hogy emlékezzünk az ő szavaira. Megvallom, nem is szerénytelenség tőle ezen követelés, mert ugyanaz a képviselő, a ki nem rég itt a ház ülésében kijelenti azt, hogy ő Istóczynak nem követője, hanem hogy őt Istóczytól ezek és ezek a dolgok választják el, tehát ő egy más létező antisemita árnyalat vezére: az a képviselő meg is követelheti tőlünk azt, hogy szavait figyelemmel kisérjük. De t. ház, midőn felszólalását bevégezte s midőn ismételten hallottuk tőle e kifejezést említni „mi", gondosan és éber figyelemmel kisértem, vájjon kik azok a mi, kik felszólalását figyelemmel helyeselni fogják és ugy vettem észre, hogy a költő szavával éljek: „szertenézett s nem leié honját a hazában*. (Derültség.) így én, t. ház, kénytelen vagyok elfogadni azon álláspontot, hogy Simonyi Iván képviselő ur egyedül áll s igy nem párttal, hanem csak vele foglalkozhatom. A t. ház, ugy hiszem, ezek után feljogosít engem arra, hogy bebizonyítsam azt, hogy a függetlenségi párt ő irányában sohasem volt annyira kíméletlen, mint annyiszor fennen hirdette, hanem ő maga szolgáltatta magának az igazságot. Mielőtt erre rátérnék, méltóztassanak egy rövid reflexiót megengedni a t. képviselő úrra vonatkozólag. Nem kételkedem, hogy a történelem vele foglalkozni fog s én mindenesetre bűnnek tartanám, ha e fontos episodját életének a történelem majd meghamisítva közölné és igy kötelességemnek ismerem azt kellően rectificámi. A t. képviselő ur ugyanis a függetlenségi párt programmjával lett megválasztva, hogy a t. képviselő ur ezen programmal megegyeztethetőnek tartja azt, hogy most már ülésről ülésre azon füg-