Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-288

288. •ruágos üli* Január Ifi. 1883. 47 ezeknek az életbevágó bajoknak és visszaéléseknek kútforrása. Én, t. ház, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl), Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk!) Simonyi Iván t. képviselőtársam a. helyett, hogy a belügy mini ster politikáját vette volna bírálat alá, jónak látta a függetlenségi pártot s annak különösen egyik tagját, Mocsáry Lajos urat megtámadni. Nem tudom, szükségesnek fogják-e tartani akár a most megnevezett t. képviselőtársam, akár pedig mások, a kik ezen párthoz tartoznak, hogy t. képviselőtársunk nézeteivel szembeszálljanak; de miután a t. képviselő ur a maga nézeteit, a maga működését egyenesen a 48-iki elvek alapjára fektette, legyen szabad nekem, ki a 48-as pártnak tagja vagyok, a ki már 1848-ban is éltem és bár igen szerény, de tehetségemhez képest való szerepet akkor is vittem; {Éljenzés) legyen szaszabad, mondom, megjegyeznem, hogy egy faj vagy vallásfelekezet üldözése az 1848-kiki törvényekkel nem csak meg nem egyezik, hanem azokkal homlokegyenest ellenkezik, (Ugy van!) Mert ámbár a pozsonyi országgyűlésnek nem sikerült a zsidó emancipatiót törvénybe iktatni, nem sikerült pedig azért, mivel akkor is találkoztak, a kik a tömeget felizgatva, az országgyűlés működésének gátat vetettek, (Ugy van! jobbfelöl) de mihelyt ezen akadály megszűnt, már Szegeden sietett az országgyűlés a mulasztást pótolni, s az izraelitákat a keresztyénekkel tökéletesen egyenjogúakká tenni. Tette pedig ezt egyhangú határozattal, a melynek meghozatala után az öreg Palóczy László korelnök kijelentette, hogy az Magyarországnak egyik dicső, egyik legszebb napja. Simonyi Iván: Nem sokat látunk a dicsőségből ! (Halljuk! Halljuk!Tessék türelemmellenni0 Irányi Dániel: T. képviselőház! A mint egyrészt örömmel láttuk, hogy a múlt deczemberi megyei választások általában és nagyjából csend ben, rendben és a közönség megelégedésére hajtattak végre, ugy másfelől nem lehet tagadni, hogy fordultak elő esetek és pedig nemcsak a királykapón túl, hanem innen is, a melyekben a választásoknál súlyos törvénysértések követtettek el, a mennyiben a kijelölő bizottságok, élükön a főispánok, a törvénynyel ellenkezően az egyes állásokra, egyik megyében nem kevesebb mint 35 helyre, csupán egyetlen egy egyént jelöltek ki. (Ugy van! a szélső baloldalon) mindamellett, hogy többen voltak és pedig képesítettek, kik arra a hivatalra jelentkeztek. És midőn e miatt a választó közgyűlésen felszólaltak, válaszul azt nyerték, hogy a kijelölő bizottság nem tartozik senkinek, nem tartozik a törvényhatósági bizottságnak sem számot adni, ez által magát nemcsak a törvényhatósági bizottság, hanem maga a törvény felé emelvén. Ez oly visszaélés, melyet szó nélkül hagyni nem lehet, annál kevésbé, mert ha ez ismételtetik, lassan-lassan oda jutunk, hogy a nélkül, hogy a választási rendszer, eltörültetnék, az tényleg semmivé lesz. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem tudom, hogy történtek-e a t. belügyminister úrhoz e részben felterjesztések. Ha történtek, reményiem, hogy fen fogja tartani a törvényt és nem fogja megengedni, hogy az egyes főispánok önkénye által lábbal tiportassák. Ha igaz az, a mit a t, ministerelnök ur mint belügyminister ismételve hirdetett, hogy barátja a megyék Önkormányzatának, elvárjuk tőle, hogy ezen önkormányzatot, midőn egyik leglényegesebb jogában megtámadtatott, meg fogja védeni. (Hely slés a szélső ba'oldalon.) Midőn ezen visszaélés ellen felszólalok, egyúttal nem tehetem, hogy egy másik tárgyra is ne fordítsam a t. belügyminister ur és a t. ház figyelmét, újra és újra, meglehet, hogy ez alkalommal is hiába, Értem azon ledér, azon szemérmetlen előadásokat, melyek bizonyos színházakban és más mulató helyeken folytonosan tartatnak, (Ugy van!) és a melyeken minden ember, a kinek a színházak feladatáról, a kinek az illemről, a kinek a tisztes ségrőh a kinek az erkölcsiségről helyes fogalma van, megbotránkozik, csak a városi felügyelő bizottság és a magyar kir. állami rendőrség nem botránkozik meg. Komoly dolog ez t. ház, sokkal komolyabb, mint némelyek gondolják. Valamint az anyagi világban, akképen a szellemi világban is, minden összefügg. Az a hajadon, a kit szülei elég meggondolatlanul olyan előadásokra visznek, félő, hogy elveszti lelkének azon zománczát, mely a nőnek legbecsebb ékességét képzi, és mely őt az élet soknemű csábításai és megpróbáltatásai között legjobban, legbiztosabban megvédi. Azon ifjú — fájdalom, még az iskolába járók közt is, találtatnak ilyenek — a ki az ily élvezeteket megszokta, az élet komoly feladatairól megfeledkezik, élvezethajhászó lesz, és ha elegendő vagyona nincs hozzá. adósságokba merül, uzsorások körmei közé kerül, és fájdalom, néha a becsület útjáról is letér, a mely után forgó pisztolyhoz folyamodik, és nehogy a vádlottak padjára kerüljön, a Rókus bon czoló termébe kerül. Az iskola és az élet ellentétben áll. Az iskolában vallásra és vallásosságra oktatják az ifjúságot, az életben itt-ott az atheismust, a hitetlenséget látjuk uralkodni. Az iskolában szerény,szemérmetes, erkölcsös magaviseletre tanítják, az életben, a társadalomban, a társadalom intézményeiben sokszor mindezt kigúnyolják, gúny tárgyává teszik. Ismétlem, az élet és az ikola közt nincs összefüggés és ezen összhang hiányának már is szomorú következményeit látjuk, Jól tudom, hogy ezen bajon csupán hatalmi szóval, kormányintéz-