Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-288

M Í-S8. országos ülés .január 16. 1883. reáillik administratiónkra a megyéket, törvényhatóságokat illetőleg, hogy a hány ház, annyi szokás. Én, t. ház, tudok megyéket, a hol azadministratio példás és pontos, mert a főispán nemcsak a szolgabírói, hanem a községjegyzői irodákat, a községi kezelést is megtekinti, szigorú vizsgálat alá veszi sahhoz képest jár el. Ellenben oly megyéket is tudok, a hol a főispán 4—5 év alatt egyetlen egy szolgabírói hivatalt sem vizsgált meg. Hogy azután ily megyékben a közigazgatás jó nem lehet, az magától értetik. Már most reflectálni akarok arra, a mit előbb mondtam: hogy a törvényhatóság összeállítása olyan, hogy hatásos ellenőrzést nem gyakorolhat. Az egyik t. szónok ur megemlítette azt, hogy a községi elöljáróságok is tagjai a megyei bizottságnak. Én ezt nem politikai szempontból akarom bírálat alá venni, hanem tisztán administrativ szempontból. A községi jegyzők megválasztása rendszerint az illető szolgabíró befolyása alatt történik. Hogy ez igy van, az helyes, helyes pedig főkép a megyék népességi viszonyait tekintve, mely kívánatossá teszi, hogy nemzetiségi szempontból a községek vezetése is oly kezekben legyen, a melyeknél ebben az irányban, ebből a tekintetből aggályok fenn nem forognak. De ha a községi elöljáróságnak tagjai, névszerint pedig a községi jegyzők tagjai a megyei bizottságnak, mint van sok megye, a hol egy harmadában, sőt azon tűimenőleg is ők képezik a megyebizottság tagjait— hogy ők ellenőrzik a közvetlenül felébbvalóikat, azt a tisztviselőt, a kitől existentiájuk függ, az nem mutatkozik czélszerűnek és opportunusnak. (Helyeslés balfdöl.) És miután már a községeknél vagyok, merem bátran állítani, hogy a közigazgatásban létező bajok leginkább a községi administratióban mutatkoznak. Mocsáry t. képviselő ur említette a múltkor, hogy köznépünk még nem érte el a közműveltségnek azon fokát, hogy az ügyek kezelését rája lehetne bizni. Én eddig nem akarok menni, én igenis fenn akarom tartani az autonómiát és pedig azon autonómiát, a melynél nagyobbat egyetlen állam sem enged a községeknek; de igenis kívánom, hogy a községek bizonyos ellenőrzésnek legyenek kitéve, Vannak megyék, a hol teljesen nyugodt lehet az ember, mert az illető községi bizottságok kellően ellenőrzik a költségvetést, kellően kezelik a községi vagyont; de nem mindenütt ilyen a műveltség foka. Méltóztassék a déli megyéket nézni, a román és szerb községeket, ott az egész intelligentiát representálja a községi jegyző. Már, hogy repraesentálja-e azon erkölcsi intelligentiát, a mely megkívántatik, hogy az administratió, főleg a vagyonkezelés jó legyen, az már más kérdés. Méltóztassék a községi számadásokat megvizsgálni, ott figurái a községi vagyon, ott lehet I találni, hogy községháza, vagyis iskolaépítésre befolyt 1000 frt, az idei kivetés 200 frt, összesen tehát 1200 frt, annak ott kellene lenni a község pénztárában, vagy gyümölcsözőleg elhelyezve és méltóztassék elhinni — nem sokat mondok —• de van 507°-je a községeknek, a hol az ilyen vagyon csak a papíron figurái, de a községpénztárban nincs nyoma. A községi administratiónak ez az egyik hibája. Az általános szabadság és választatási képes séget tekintve, igaz, szó nem férhet ahhoz, hogy az illető községi elöljáróság tagjai, névszerint a jegyzők, megválaszthatok, de aközségadministratió szempontjából nem helyes, hogy a községi jegyző tagja legyen a megyei bizottságnak; mikor ő választja meg, a ki őt ellenőrizni köteles és mikor ő ellenőrzi azt, a ki az ő közvetlen felébb valója. Ezt részemről anomáliának tartom; de a törvény megvan, a törvény Ide vonatkozó részének megváltoztatásával azonban ezen lehetne segíteni. De addig is, míg ez megtörténik, általánosan az ellenőrzést szigorítani nézetem szerint mégis helyes volna. (Helyeslés szélső balfelől). Én igen óhajtandónak tartanám, ha az ellenőrzés gyakorlásának eredménye is akár az illető törvényhatóságnak, akár a kormánynak tudomására juttatnék, ha megszabatnék az ellenőrzés módja és mikéntje, mert az nem ellenőrzés, hogy teszem, a főispán előre tudatja a szolgabírói hivatallal, hogy ő megérkezik s akkor a sok ovatió s mozsárlövés közt nem ér rá ellenőrzést vagy vizsgálatot gyakorolni. A községeket illetőleg azt is kikel] emelnem, a mi tulaj donkép nem tartozik szorosan az administratiohóz, hogy igazságtalannak tartom azon hozzájárulási arányt is, melyet a jelen községi törvény a községek költségei tekintetében előir, hogy t. i. az a birtokos, a kinek nagyobb ugyan a birtoka, mint a községi terület, de a község és ennek közegei által teljesített functióknak vagy semmi, vagy igen kis részét élvezi, a községi költségekhez azoknak 9

Ao-ével járuljon hozzá. Én ez alkalommal többre nem terjeszkedem ki. Hangsúlyozom ismét, hogy közigazgatásunk tekintetében nem hogy, a mint mondatott, napról napra rosszabbulás volna észlelhető, sőt ha összehasonlítjuk viszonyainkat a 10 vagy 12 év előtti állapotokkal, mindenesetre javulást észlelhetünk. Hogy azon üdvös törvények, melyek administratiónk tekintetében hozattak, nem foganatosíthatók, annak okai részben a közigazgatási hatóságok, közegek hatáskörén kivül esnek és igy azokat e tekintetben vádolni nem lehet. Az igen t. belügymini ster ur annyiszor adta jóakaratának tanúságát administratiónk javítása tekintetében, hogy én e részben teljesen meg vagyok nyugtatva. Meglehet, hogy egyik vagy másik irányban nem volt kellően tájékozva, nem volt tudomása arról, hogy hol van