Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-288

28S országos illés január 16. 1883. U> én a költségvetést el nem fogadom. (Helyeslések a széls'i baloldalon.) VargiCS Imre! T. ház! Midőn a belügyi tárcza tárgyalásának ötletéből szót emelek, teszem ezt nem általános politikai szempontból, a mi inkább a költségvetés általános tárgyalásának keretébe való, hanem tisztán belügyi, közigazgatási szempontból. Mielőtt azonban észrevételeimet elmondanám, reflectálnom kell a t. előttem szólottak némely észrevételeire. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik t. ellenzéki szónok már az általános tárgyalás alkalmával hangsúlyozta azt, hogy az ország tulajdonképen csak administrálódik és nem administráltatik. Erre nézetem szerint legjobban megfelelnek a legújabban történt megyei választások, mert tagadhatatlan hogy egy két eset kivételével többnyire ugyanazon tisztviselők maradtak meg, kik ezelőtt voltak, és igy bizonyságát adták a törvényhatóságok annak, hogy ha vannak is közigazgatási állapotainkban némi kívánni valók, nagyban közigazgatásunk még sem olyan rósz, mint az némelyek részéről feltüntetve lett. Egyik lényeges hibája közigazgatásunknak, nézetem szerint az, hogy habár birunk is oly törvényekkel, a melyek bármely culturállam díszére válnak, e törvények nem foganatosíthatók azon erők hiányában, a melyek szükségesek a végrehajtásnál. Itt van a közegészségügyi törvény, a mely az ország nagy részében nincs foganatosítva egyrészt a vállalkozó orvosok hiányában, másrészt a községek szegénysége miatt. Van jó cselédtörvényünk, a mely szintén nincsen foganatosítva, de ennek a közigazgatási közegek okai, a melyekre később vissza fogok térni. A ma felszólalt képviselő urak egyike hangsúlyozta azt az apathiát, a mely országszerte tapasztalható. Igaz, hogy ez tény, de ennek nem a létező törvények okai, mert hisz ott van a megyei törvényhatóságokról szóló törvény, a melynek értelmében a közgyűlésen ugy az általános politika, mint a közügyek tárgyalhatók. És mégis azt tapasztalhatjuk, hogy ezek ott nem tárgy altatnak, mert mindenki érzi, hogy a politikai súlypont a parlamentben van. Én az apathiát a realisticus irány hiányának tulajdonítom, mert a nagy közönség nincs hozzászokva ahhoz, hogy apróbb administrationalis ügyekkel foglalkozzék. Azt tapasztaljuk a megyei közgyűléseken is, hogy mihelyt az általános érdekű" tárgyak, például a választások s a többi elintéztettek, a gyülésterem azonnal üres lesz. (Közbeszólás a szélső baloldalon: Mert nincs más tárgy! A közigazgatási bizottság végzi.) A legközelebb történt zavargásokat is a közigazgatás hiányainak tulajdonítják; én azonban azt tartom, hogy ezek külföldről importáltattak be, mert nemcsak Oroszországban, hanem még azon államban is tapasztaltattak, a mely az administratio tekintetében példányképül szolgál. Itt azonban senkinek sem jutott eszébe ezekért a társadalmi bajokért a közigazgatási közegeket, vagy pedig a kormányt tenni felelőssé. Kern tartom közigazgatásunkat ugyan olyannak, a mely javítást nem igényel, de állítom, hogy a szükséges javítások a jelenlegi törvények keretén belül is foganatosíthatók. Nagy baja közigazgatásunknak az ellenőrzés hiányos volta. Eltekintve az ellenőrzés azon nemétől, a mely a kormány által gyakoroltatik, a törvényhatóság részéről két közeg van hivatva az ellenőrzésre. Az egyik a törvényhatósági közgyűlés, a másik a főispán. A főispánnak kötelességévé teszi ezt az 1877: XLII. t.-cz. 53. §-a, mely kimondja, hogy megvizsgálja személyesen legalább egyszer évenként a hatósági tisztviselők hivatalos eljárását, és megtekinti, valahányszor jónak látja, az iratokat. Hát t. ház, én abban a meggyőződésben vagyok, hogyha a közigazgatás fiak ezen közegei pontosan, lelkiismeretesen foganatosítják a reájuk bizott ellenőrzési kötelességet, közigazgatási bajaink egy része sanálva lenne, hogy pedig érti az ellenőrzést é

e hogy hatályosan tudja gyako rolni, azt mutatja a katonai és pénzügy terén kifejtett tevékenység, mert e tekintetben az alsó közegeknek erély-hiányát szemükre hányni nem lehet. Ha az ez irányban mutatkozó erélynek csak egy része is a közigazgatás másik ágára kiterjed, a bajoknak, panaszoknak egy része szintén orvosolva lesz. A másik közeg t. ház, tudvalevőleg a törvényhatóság. Absolute véve a nagy közönségnek az administratioba való befolyása leginkább az által biztosíttatik más államokban is, hogy az ellenőrzésnek bizonyos mértéke, reája ruházta tik. Erre a megyei közgyűlések, törvényhatóságok leginkább vannak hivatva s leginkább r.-in hatalmuk gyakorolni az úgynevezett megyei alispáni jelentések alkalmával. Mert ezen megyei alispáni jelentés úgyszólván tükrét képezi a megyei közigazgatás autonómiai kezelésének. De mégis azt vélem, hogy a törvényhatósági közgyűlések nem lehetnek hivatva ellenőrzésüket az apró életszükségleteire is kiterjeszteni, mert erre már csak azért sem nynjtatik alkalom, mivel rendszerint csak két gyűlés tartatik évenkint. De azt tartom t. ház — mire később vissza is fogok térni — hogy törvényeinknek, melyekre ma is történt czélzás, egyik hiánya az, hogy törvényhatóságaink, a bizottságok ugy vannak összeállítva a törvény szerint, hogy hatályos ellenőrzést tulaj donkép nem is gyakorolhatnak. Vissza térve előzőleg a főispánok által gyakorolt ellenőrzésre, a törvény ezt legalább egyszer évenkint teszi kötelességévé. Az is mutatja a rendszernek hiányát, hogy általános kritikát az administratio felett annyiban bajos mondani, mert