Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-288

4-2 288. ersiá£ós filé* január 16. 1888. \ policiális állam fővárosa. Talán emlékeznek a t. ház tagjai, csak egy feltűnő példára hivatkozom, hogy egy tisztességes nőszemély irányában a rendőrség arra vállalkozott, hogy meggátolja férjhez menetelét és azzal fenyegette, hogy eltolonczoztatja, ugy hogy a tisztességes életű és művelt hajadon öngyilkossá lett. De másrészt tény az, hogy úgy Budapestet, mint Bécset elözönlik a zsidóságnak legalsóbb osztályaihoz tartozó tagjai, részben Gácsországból bevándorolt zsidók, a kik a mi rendőrségünk magas figyelmét kikerüljék, belopódznak, hogy a majoritás szerint az üzleti lendületet emeljék az országban. (Derültség a szélső baloldalon.) Nem bocsátkozom ismétlésekbe. Felhoztam már több esetet. Jelesen a ministerelnök nr kormánya alatt az egyesületi szabadság, a gyülekezési szabadság meg lett sértve, sőt meg lettek sértve az eddig uralkodó ususok is, melyek a traditió alapján fennállottak. Egyátalán nem is gondolunk arra, hogy végre valahára egyesületi törvényt alkossunk. Madarász József: Nem merünk, mert még rosszabbá tétetnék Simonyi Iván: A gyülekezési szabadságot nem iktatják törvénybe, nem szabályozzák. Tanúi voltunk annak, hogy a ministerelnök ur ismételve azzal fenyegetett, hogy ideje, hogy a sajtószabadságot megszorítsa. Ez is a 48-as esztendő egyik tagadhatatlan vívmánya. S azok, kik az üzleti kérdésekben folytonosan a laisser fairé elvét hangoztatják, a kik a szabadelvtíséget és a haladást emlegetik, ezen a 48-as év tagadhatatlan vívmányával szemben egyszerre azt tartják, hogy a kor megszorítást, korlátokat követel. Bátor vagyok Mocsáry t. képviselő úrhoz azon kérdést intézni, vájjon itt ezen röviden ecsetelt állapotok bizonyítják-e, hogy eltűnt a szabadság eszméje hazánkban. Az alkotmányos ország hasisa az, hogy a lakház szent legyen. Vájjon ennek szükségessége és fontossága kiment-e eszünkből, vájjon ezt is symptoniának nevezi és ha annak nevezi, hogy nincs gyülekezési szabadság, nincs egyleti törvényünk, nincs vagyonbiztonsági törvényünk, mi több, hogy nem gondoskodtunk arról, hogy ezen jogok biztosítékokkal körül öveztessenek; mert nem elég az, hogy a törvény oda legyen irva, szükséges, hogy testté és vérré legyen. Kérdem, vájjon symptoma ez mind? S ha igen, azon kérdést intézem hozzá, mik ezen állapotoknak indító okai, és fogunk örülni, ha indítványokat hallunk, hogy a személyes vagyonbiztonság épugy, mint ezelőtt a privilegizált osztály tagjaira nézve volt, szent és sérthetetlen legyen. A 48-as törvényekre hivatkozva, Mocsáry t. képviselő urat csak röviden arra emlékeztetem és a belügyminister urat is, hogy a 48-iki V. törvényczikk egy igen fontos mandátumot ruházott rám. Az igaz, hogy ezen Í5. §. azt mondja, hogy utasittatik a jövő országgyűlés az ősiség eltörlése iránt részletes törvényjavaslatot készíteni és azt összefüggésben a magánjoggal kidolgozni és az országház elé terjeszteni. Igaz, hogy negatív ezen törvénynek szelleme, de hát a 48 as esztendőnek hivatása az volt, lerombolni azon korlátokat, melyek a régi formában nem állhatnak fenn. De implicite ezen t.-czikkben benfoglaltatik az is, hogy a jövő országgyűlésre ruházza a földbirtok-viszonyok rendezését. Hogy pedig igy van, ezt bizonyítják világosan az 1861-iki országbírói értekezlet férfiai, ezek pedig oly férfiak voltak, kik részben csinálták volt a 48-as törvényeket, ezek oly, mindnyájunk által tisztelt férfiak voltak, a kik igen jól ismerték már a modern kor factorait, de éltek még bennük a múltnak becses traditiói is. Ha az országbírói értekezlet tanácskozásait lesznek szívesek átolvasni, jól fogják látni, hogy ezen férfiak ezen 15. §-t úgy fogták fel, hogy mielőbb hozzá kell látnunk a 48-as év mandátumát a kor, szabadság és egyenlőség értelmében valósítani. T. uraim! Ezen mandátumnak mi ekkorig nem feleltünk meg és én fájdalmasan nélkülözöm az ide vágó indítványt az igen t. belügyminister ur részéről és még inkább az igen t. ellenzék részéről. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát tegye meg!) Én részemről felszólaltam. Igenis Magyarországnak van bányatörvénye, van csődeljárása, a melyre úgy látszik, igen nagy szüksége van, van kereskedelmi törvénye, van váltótörvénye, de uraim, a földbirtok viszonyait szabályozó törvénye ép Magyarországnak, egy kiválóan földművelő országnak nincs. Azt fogják mondani, hogy hiszen vannak törvényes intézkedések. Ez igaz, vannak; helyesen mondotta előttem szólott Körösi képviselő ur, itt van a telekkönyvi pátens és az ősiségi pátens, azaz vannak oly pátensek, melyeket idegenek oktrojáltak reánk, kik ép ugy gyűlölték a nemzetnek becses és szent traditióit, mint Magyarország önállását Ezen törvényeket t. ház átfordítottuk rósz magyarra, igy íeleltünk meg az 1848-as törvény mandátumának és miután Mocsáry t. képviselő ur a felsőházat azzal vádolta, hogy az egy clericalis, reactionarius szövetkezet nem fényes diadala, legyen szabad becses emlékezetüket arra vonni, hogy hiszen ezen telekkönyvi és ősiségi pátens oly időben hozatott mihozzánk, mikor nagyon is clericalis kormány uralkodott, t. i. aBach-Thun kormány, mely nemcsak clericalis politikát űzött, hanem bennünket a concordatummal is megajándékozott. Bátor vagyok ezt annyival is inkább megemlíteni, hogy illustráljani, hogy egy bizonyos cíericalismus igen jól megfér a manchesteri elmélettel. Megemlítem azért is, hogy lássa a függetlenségi párt némely tagja, hogy a mivel ők, ugy látszik, azonosítják magukat, hogy ezen most, általuk annyira gáncsolt klerikális emberek hozták be az országba, a földbirtokra nehe-