Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-288

288. országos ülés január 16. 1883. -: zedő pátens által behozott rendszert, valamint szabad legyen megemlíteni, hogy ezen clericális rendszer volt az, mely a diadalkaput megnyitotta, a melyen izrael tartotta ugy Osztrák-, mint Magyarországba bevonulását. Polónyi Géza: 48-ban Pozsonyban már Üldözték őket. Simonyi Iván: Jól tették! (Derültség.) T. ház! Mi nem feleltünk meg a 48-ki mandátumnak, tehát egy kissé vigyázóbban hivatkozzunk a 48. évre s annak irányelveire, mert nem bocsátkozhatom ugyan hosszasabban e tárgyba, hanem csak röviden megérintem, hogy e rendszernek, melyet a két pátens hozott hazánkba, köszönhetjük azt, hogy a rendszer nem más, mint a mozgó tőkének egyik privilégiuma, hogy e rendszer a logicai következetesség folytán a földnek művelőjét a tőkepénzes adózó robotosává teszi; sőt ugy a tapasztalat, mint a tudomány azzal rég tisztáitan van, hogy e rendszer megsérti az egyenlőség elvét, mert a mit a földbirtokra nézve tenni akar, az nem más, hogy egy hires gazda szavaival éljek; mintha a gazdaember igás lovától azt követelné, hogy repüljön, mint a madár. Meglehet, hogy Mocsáry Lajos t. képviselő ur (Felkiáltások a szélső halon: Nincs itt! Majd elolvassa!) Igen, ha megengedik a zsidók, hogy a beszéd kinyomassék, mert csupán zsidó lapjaink vannak. Mondom, meglehet, hogy a t. képviselő urak ezt is S)mipthomának fogják nézni, értem a földbirtoknak mostoha, az egyenlőségnek meg nem felelő rendszerét; akkor legalább arra kérjük őket, kegyeskedjenek e sympthoniának indító okait és kútforrását előadni. Miután n keztyűt elénk dobta, nemcsak szabad, de egyenesen kötelességem őt arra figyelmeztetni, hogy mi antisemiták voltunk azok, kik az agrárkérdést programmunkba felvettük. Törekvésünk nem más, mint őseink traditióját a 48-ki törvény szellemében a szabadság, az egyenlőség és a kor követelményeihez képest tovább fejleszteni. Nem tudom, vájjon a t. ház emlékezik-e arra, hogy a belügyi tárczánál több izben bátor voltam csaknem lankadhatlanul — meglehet, becses türelmüket fárasztva — arra utalni, hogy a választási törvény az egész parlamentarismust fictióvá teszi s felszólaltam 3 vagy 5 év előtt, pedig ugy látszik — hogy e tekintetben is legyen szabad becses emlékezetét azoknak, kik magukat 48-asoknak nevezik és a nép is igy nevezi őket, arra vonni, hogy a törvénynek 5. §-a kimondja ugyan a népképviseletet, mint elvet és határozatait szintén csak ideiglenesen hozza. Ezen mandátumot szintén nem teljesítette a törvény, de mi sem, mert hiába várom önöktől az idevágó indítványt. Madarász József: Leszavaztattunk! Simonyi Iván: Az általános szavazatjog nem az egyedüli, a scrutin des listes pedig még kevésbbé, miután a zsidók által annyira pártolt scrutin des listes nem tenne mást, mint a sajtónak, az üres reclámnak és pénznek még sokkal tágabb tért adna, mint a mostani választási törvény alatt. Ugy látszik tehát, hogy ez is oly kérdég, mely elől sokan folyton csak kitérni igyekeznek, pedig jó lenne, ha arra emlékeznénk, hogy igaz, hogy a régi országgyűlések a kizárólag privilegizált osztály által lettek megválasztva, de az az egy áll, hogy valóban küldőik akaratát képviselték. A modern urak nagyon szeretik a régi gravaminális országgyűléseket gáncsolni. Ne feledjék el, hogy ezen nagyon gáncsolt gravaminális országgyűlések voltak azok, a miknek lennie kell, t. i. valóban hatalmi factorok. Mi több, ezen természetesen testületi választás által összejött országgyűlések azt is bebizonyították, hogy eszményiek tudnak lenni, hogy a hazát jobban szerették, mint a jelenlegiek. Hiszen a sokszor emlegetett 48-iki országgyűlés, mely a szabadságot törvénybe iktatta, a főbb irányelveket meghatározta, egy privilegizált osztály küldötteiből állott. Uraim, ha a jövő történésze kutatni fogja, hogy miben fejtett ki a modern parlamentarismus tevékenységet, nem mondhat egyebet, mint azt, hogy semmiben másban, mint hogy adót adóra halmozott és új államkölesönöket teremtett. Tehát uraim, ezen 2 — 3 belügyi politikánkra igen fontos, jellemző példával— hiszen az agrárkérdés olyan, hogy nemcsak a t. földmívelési minister urnak, hanem a t. ministerelnök urnak is mint belügyministernek hozzájárulását igénybe veszi — mondom, ezen pár jellemző példa által bebizonyítottam, hogy mi a 48-as mandátumot nem teljesítettük. Hát ezek mind sympthomák, amelyekről el kell ismernünk, hogy igen szomorúak és sajnosak és meg fogják engedni, hogy egy kérdést intézzek önökhöz, jelesen a kik a keztyűt nekünk oda dobták, hogy miképcn gondolják ezen symptornákat orvosolni, azaz a földbirtokot rendezni? A földmívelési minister ur szájából az imént volt szerencsénk hallani, hogy az ipar rendezésére vonatkozólag törvényjavaslatot fog beterjeszteni. Engedjék xoeg, hogy szemökre lobbantsam, hogy önök az iparnak rendezésére, mert a mostani rendetlenség, nem tettek egy actiót sem, arra nézve határozott álló st foglalni nem mertek, vagy legalább nem akart k. Legyen szabad kérdeznem, hogy minő módok és eszközök által fogják önök elérni azt, hogy a képviselet valóban a nép érdekeit és akaratát képviselje? Legyenek kegyesek, ne mint a kuruzsló, csak a symthomák gyógyítását szándékolni, hanem azoknak kútfejét, alapokait, forrását megnevezni és megnevezni az orvosszereket is; adják általában elő, ha már oda dobják nekünk a keztyűt, honmentő eszméiket. Ezt nekünk követelni kétszeresen jogunk van. Azt mondták t. ház, én terjeszszek elő javas 6*