Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-303

3o2 303. országos ülés február 5, 1884. E felett és csakis e felett — ez volt nyílt kijelentése a mmisterelnök urnak — akart tanácskozni. Mi czélból hivnak hát bennünket akkor, ha nem egyébre, mint arra, hogy a vereség solidaritásából a nem kért részt nekünk kiadják? (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) A másik vád, melylyel a t. ministerelnök ur illet, az, hogy a mi politikánk az, mely a homályban settenkedik. És mit hozott fel a t. ministerelnök ur ennek bizonyítására? Felhozta egyedül azt,hogy midőn e törvényjavaslatnak harmadszori visszaküldése felett tanácskoztunk, kimondatott a klubban, hogy e tanácskozás menete nem tehető ki a lapokban. Hát t. mmisterelnök ur, én azt hiszem, a felett, hogy egy politika nyilt-e vagy homályban settenkedik, az dönt, hogy midőn azon politika elhatározás tárgyát képezi és itt e házban vagy a közönség elé hozatik, hogy akkor az félre érthetetlen, világos legyen. A kinek félreérthetetlen és világos a politikája, lehet jó vagy rósz, de azt, hogy őszinte, hogy nyilt, hogy kötelességszerűen nyílt, tőle megtagadni nem lehet. Hanem ha az illető, mielőtt azt megállapította, zárt körben tanácskozik felette és nem akarja, hogy az a tanácskozás, a mely a dolog természeténél fogva nem is való a nyilvánosság elé, oda vitessék: azt settenkedésnek nevezni akarni, azt a nyilt politikának kívánalmával összetéveszteni akarni, az a fogalmaknak megtévesztése. Hiszen akkor minden ministerium a világon a legsettenkedőbb volna, mert a ministeri tanácskozások jegyzőkönyveit csak nem szokták újságokban közzétenni. (Tetszés a hal- cs a szélső baloldalon.) Azt pedig nem mondhatja a t. ministerelnök ur — ámbár Jókai t. képviselő ur ignorálja — hogy nem mondtuk meg a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, hogy mit akarunk. Én egy óráig beszéltem és indokoltam azt a határozati javaslatot, melyet most már önök szivökben és elméjök rejtekében talán az egyedül helyesnek ismernek; (Ellenmondás a jobboldalon.) Jókai képviselő ur nem, mert most sem olvasta. Jókai Mór: Azért nem értem, mert olvastam. Szilágyi Dezső: Hanem t. képviselőház, még az sem történt, a mit a t. ministerelnök ur említett. Kern jó informátora van a t. ministerelnök urnak; ha nyíltan hozzám fordult volna, vagy akárkihez t. barátaim közül, higyje el, hogy arról az úgynevezett titkos conferentiáról sokkal őszintébb és teljesebb felvilágosítást nyert volna. Ez ujánlatos lesz a jövőre nézve. (Derültség.) Két conferentiát tartottunk a törvényjavaslat felett és mindjárt az elsőben egy dolog meg volt oldva —nem volt titok, ki is lehetett volna a lapba tenni, nem is volt megtiltva,hogy a lapba tétessék — t. i. hogy a visszaküldést, mivel ez nem a m

1 javaslatunk, nem fogjuk kívánni. De aztán, hogy mi egyebet fogunk csinálni, nem lehetett elhatározni, mert nem tudtuk akkor, hogy mi fog javaslatba hozatni. Próbálták találgatni beszélgetés közben, hogy ezt vagy azt fogja tenni és hogy akkor aztán igy vagy ugy kellene eljárni. De biztosítom arról, hogy senki sem találta el, a mit proponált. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) De'már t. ház, azt csak a homáryban settenkedésnek nem nevezik, ha nem tudva, hogy a t. ministerelnök.ur mit foghat proponálni, ezen különféle találgatásoknak újságban közlését tökéletesen feleslegesnek tartottuk, (ügy van! balfelöl.) De t. ház, nem erre helyezem a súlyt, hanem Jókai t. képviselőtársamnak arra az állítására, hogy mi oly sok színnel játszunk; mi egyszer a feketével, hogy ez alatt kiket ért, a t. ház tagjai kételyben nem lehetnek; érti különösen azon t. főpapokat, kiknek ő múltkori beszédében oly szép, oly érzékenyítő módon és oly alázatosan hízelgett. Egyszer tehát a főpapokkal, egyszer meg a veres atout-val játszunk. Jókai Mór: Ezt is kitalálta, fogadjunk. Szilágyi Dezső í A t. képviselő ur elfelejt egyet. Elfelejti azt, hogy midőn a mi álláspontunk világosan meg volt jelölve és midőn múltkori beszédemben is világosan kifejeztem, hogy meggyőződésem szerint a reform helyes kedvezményezésének nincs más útja, mint az, mely határozati javaslatomban világosan ki van mutatva, feledi a képviselő ur azt, hogy a kik egyáltalán ama törvényjavaslatra szavaztak, azoknak volt és van egy határozott álláspontjuk. Ha elesik a gyakorlati politika, ha gyakorlatilag a reform összetörik valakinek a kezében, ennek oka az, a ki a gyakorlati politikát csinálja, nem az ellenzéknek egy kis része, hanem a többség és a többség vezére. Ha már most e többségben azt tapasztaljuk, hogy t. képviselőtársam Hegedüs, mikor egyrészről nagy tragikailag előadja, hogy a szabadságnak nemtője bátortalanná és gyengévé vált, elvesztette szivét e házban és azt mondja, hogy az ellenzék nem fogta fel hivatását, mert nem kritizálja és támadja meg a főrendek nyilatkozatait, különösen pedig a conservátív főurakéit és főpapokéit, ugyanakkor Jókai képviselő ur pedig feláll és épen a conservátív főurak és főpapok irányában azt mondja, béküljünk ki, ne súrlódjunk, ajánlja a kormánynak ások véleményének elfogadását, mert különben culturkampf fejlődnék. Vájjon nem sok színnel való játszás ez? (ÉlénJc tetszésmfüiúkozatok a baloldalon és a szélsőbalon.)

r És Jókai képviselő ur felhozza azon indige-