Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-303
r.03. ©rsíágos ül(s ft-biu4r 5. 1884. 381 lói, valahányszor initiativára szoríttatnak. A ] Culturkampf az egyház küzdelme a világi hatalom ellen, izgatásokkal, passiv magatartással. ; Ez igen szomorú állapot volna, különösen hazánkban; ezt nyíltan kimondom, a hol nekünk a magyar államépületet, de más értelemben, mint Jókai képviselő ur mondotta, ki kell építeni; igen szomorú állapot volna ott, hol még sok és nehéz megoldandó kérdés van. De ne méltóztassék ezzel a szóval viszszaélni. Sehol Európában a polgári házassága behozatala, sem fentartása Culturkampf-ra nem vezetett, «zt méltóztassék tekintetbe venni. A ki tehát ezt jelöli ki, mintegy a leendő kulturkamf forrását és azt tartja, hogy a magyar elérusnak kevesebb önérzete és hazafisága, kevesebb érzéke van az állam szükségei iránt, mint a külföldi, itt-ott ultramontán clernsoknak, az egyenesen magamagának akar akadályokat teremteni, csakhogy ennek ürügye alatt a kellemetlen eollisióból meneküljön. Én részemről igen nagy hibának és veszélynek tartom a nép vallásos érzületét sérteni és a felekezeteket az állammal coliisióba hozni, de azt azután kimondom határozottan, hogy a mit pedig Magyarország szüksége, bölcsen és higgadtan megfontolva, mint megteendőt kivan és a minek megtétele az állam jogos terén történik — a jogviszonyok szabályozását pedig állami feladatnak tartom : —ott azután azt tartom, hogy lehetnek erre nézve pártmegoszlások, lehetnek erre különböző vélemények és küzdelmek, de a mi szükséges sz állam érdekében és pedig a magyar állam érdekében szükséges, azt meg kell tenni, ha az állam jogosan igényli, még azon veszély esetében is ha egyik vagy másik elemmel is, vagy bármely felekezeti clerussal összeütközésbe jöhetnek. (Helyeslés bal/elől.) De azután nem szabad azt mondani, a mi itt hirdettetett, hogy a főrendiház többsége csupa reactio, csupa középkor, csupa sötétség. (Helyeslés balfelöl.) Nem az én feladatom vizsgálni,hogy miféle elemek voltak ott. Ha Jókai képviselő ur nem tudja, tudja a ministerelnök ur és tudja mindenki, a ki e kérdéssel foglalkozott, csak egy kétségtelen tényt mondok: én, habár igen nagy barátja vagyok a házassági reformnak, ha e kérdésben valaki más nézetet vall, én ebben reactiót és középkort nem látok, (Helyeslés balfélől) ha egyébként tudja tanúsítani az illető azt, hogy ő a haladásnak, a reformnak, még a liberális reformnak is őszinte barátja. (Helyeslés balfelöl.) Ne akarjuk, t. ház, zavarba hozni a közvéleményt, ne akarjuk hamis elemekkel megtölteni és ne általánosítsunk olyasmit, a | minek általánosítása tökéletesen téves; különösen ne akkor, mikor nem merünk cselekedni, (Élénk tetszés balfélől) a mikor összes politikájuk abból áll, hogy a mikor valamit maguk helyesnek mondanak, a mikor valamit ezen ház előtt mint helyeset kijelentenek, a mikor a korona bizalmát birják, akkor nyitva tartják maguknak az utat, hogy amiket itt reactionarius elemekül megjelölnek, azokhoz alkalmazkodjanak. (Élénk derültség és tetszés balfélől) Jókai t. képviselőtársam, de nemcsak ő, hanem némileg óvatosabban kifejezve, a ministerelnök ur, meg a túloldalon ülő képviselő urak is, ezt az elrejtezett capitulálásat az ellenzék magatartásának tulajdonítják. A ministerelnök ur nem mondta ugyan ezt nyilt szavakkal, ő rá nézve ez esetben egyenes kivételt kell tennem, hanem mondta nyilt szavakkal Jókai t. képviselő ur. Hát t. képviselőház, én megvallom, nem értem, miután kivált az ellenzéknek azon részére méltóztatnak czélozni, melyhez én tartozom, nem értem ezt az ellenvetést. A t. ministerelnök ur, igaz, hogy szemrehányást nem csinál belőle, de mégis felemlítette előttem, hogy meghitt bennünket barátságos tanácskozásra, hogy mi történjék ezen törvényjavaslattal és megtagadtatott részünkről a meghívásnak elfogadása. Hát t. képviselőház, röviden csak annyit akarok mondani, hogy meghitta a függetlenségi pártból Irányit.barátomat is és hogy miért tagadtatott meg, egyszerűen elmondom. (Halljuk!) Azt gondolják t. ház, arra hivattunk meg, hogy ott a jövőre vonatkozó reformokra nézve talán egy bizonyos programm kifőzessék ? Egyáltalában nem. Én magam azt is helytelennek tartottam, mert ha a t. minister ur bizik abban, hogy őszinte szó az, a mi itt kimondatik és semmi okot nem adtunk, vagy ha adtunk: felszólítok mindenkit, mondja meg, mikor adtunk, hogy abban ne bizzék, ha egy olyan kezdeményezés történik, a mely innen tett indítványnak megfelel, részünkről nem fogna megtámadtatni és én, mint többször ki is jelentettem, de magától is értetik, hogy ha indítványomnak megfelelő kezdeményezés történik, azt részemről támogatni fogom és a mint ez kétségkívül a függetlenségi oldalra is áll. Hanem mire hivattak meg és mikor ? A midőn ennek a törvényjavaslatnak a sorsa kétessé vált, mikor először jött szóba a főrendi üzenet, akkor még az a remény volt, hogy egy kis korteskedéssel, egy kis erőltetéssel és sok mindennel, a mihez ilyenkor nyúlni szoktak, még keresztül lehet vinni a dolgot; akkor az ellenzék fölösleges volt és nekünk még 24 órai megfontoló időt sem akartak adni a főrendi üzenettel szemben. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Hanem mikor a t. ministerelnök ur átlátta, hogy a javaslat megbukott, akkor hivott bennünket, hogy tanácskozzunk azon alternatíva felett, visszaküldjük-e, vagy visszavonjuk.
