Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-303
303. országos ülés febrmír 6~. 1884. 375 azzal az egy szemernyi igazsággal, melylyel ő rendelkezik, nagyobb és kiterjedtebb üzletet csinál Magyarországon, mind az a zsidó, a kit ő a legrosszabbnak szokott tartani. (Nagy derültség.) A t. képviselő nr pár nap előtt tartott beszédében azt monda: most már nem tartja egészen szükségesnek, hogy ő a maga elveit itt terjeszsze. Helyesen mondhatta volna, el vannak azok terjedve meglehetősen az országban. Hanem a t. kép viselő ur elmerengve múltján és működésében szerzett dicsőségén és valóban váratlan nagy eredményein, melyet én is constatálok : egész önérzet sugárzott felléptéből és beszédéből, mintha az antisemitismus, mely ma uralkodik az országban, az még mindig az ő müve lenne. Csalódik és rövid úton rá fog jönni, hogy e csalódás talán bizonyos tekintetben szomorú, de bizonyos tekintetben comikus is fog lenni rá nézve. (Bálijuk!) Igenis az antisemitismus ma már háromféle alakban jelenik meg, mert csinálják az antisemitismust rósz emberek, (Igazi Igazi) gonosztevők itt-ott a falukon, fejszékkel, tűzzel, vassal, ezek ellen működik a törvény. Ez már nem az ő műve, azt gondolom, talán ő sem tartja annak. Istóczy GyŐZÖ: Ezt legjobban csinálták az eszlári sakterek! (Nagy derültség.) Eötvös Károly: Az igaz lehet, hanem az eszlári saktereket meg Istőczy képviselő ur csinálta. (Zajos derültség. Taps.) Összefügg ez t. ház, egymástól elválhatlanul. De tovább megyek: van antisemitismus, melyet az országban ma már nem csak a rablók űznek itt-ott egyes esetekben, hanem ha az ország egyes városait vagy községeit végig járja bárki, találkozni fog existentiákkal, a kik az apró cseprő sajtóban, apró cseprő tanácskozásokban egyenesen rossz; czélú, a bujtogató, a ripők, a demagóg szerepét viszik, ezek is csinálják ma már az antisemitismust; (Igazi Igaz!) és talán Istóczy ur sem helyesli ezt, mert talán egészen más czélok ezek, mint a mire Istóczy képviselő ur számított. Azonban ezek még kis dolgok, (Közbeszólások. De bizony igen szomorú dolgok.) azonban a törvény sujtoló kezének egyetlen egy megmozdulása képes ezt a kétféle antisemitismust az évszak változásaival együtt a közélet szinteréről leseperni. Hanem van egy antisemitismus, melyet a reactió, a conservativismus s melyet bizonyos fokig és mértékig a magas clerus és az alsó clerusnak is nagy része támogat, táplál, tenyészt. De azt hiszi talán Istóczy képviselő ur, az ő kedvéért? Nem: bizonyos politikai irány kedvéért, melynek, hogy ő hive volna, még eddig nem látom, isten mentsen is, hogy az legyen, de amely Magyarország fejlődésére nézve üdvös semmiesetre nem fog lenni, mert nem volt üdvös a múltban sem. Jókai t. képviselő ur alaposan sóhajtott fel: hátha a szabadelvűség fog bénán, legyőzve visszatérni azon harciból, a mely culturharez néven ismeretes. Alapos ez a felsóhajtás. De vájjon mikor láttuk mi utoljára Magyarország nyilvános közéletében mint politikai ellenfeleket magunkkal szemközt az ultramontanismust, a reactiót és a conservativismust ? Láttuk 1860-ban az októberi diploma idejében; láttuk 1866-ban, mikor az októberi diploma politikusai utoljára kisértettek e teremben és a terem körül Magyarország közéletében. Azok az elvek, azok a törekvések el voltak temetve mélyen híveikkel, embereikkel együtt. Istóczy képviselő urnak tetszhetik az a szerep, hogy ő és barátai sírásókként felásták őket a sírból és ma mint politikai hatalom működnek a conservativismus, a reactió, az ultramontanismus szolgálatában. (Élénk tetszés.) És ha van még valami tenni valójuk — az ásót, kapát megengedem, hogy a t. kormány adta kezükbe — ha van még valami teendőjük a temetőben, csak az lehet, hogy a szabadelvtiséget meg elásták ugyanabba asirba. Azonban ez nem fog megtörténni és meg vagyok arról győződve, hogy a t. képviselő ur rá fog jutni arra a meggyőződésre {Bálijuk! Bálijuk!) és az nagy kiábrándulás lesz majd, hogy ő maga és barátjai csak a macskakörmeket képviselik, a melyekkel a gesztenye valami másnak a számára kikapartatik a tűzből, de a majom, á mely élvezni fogja azt a gesztenyét, nem ők lesznek. (Nagy de. rültség.) A t. képviselő ur a függetlenségi 'pártnak reformálására látszik vállalkozni. Én nem tartom ezt a vállalatot egészen lehetetlennek, de első feltételnek tartom erre nézve azt, hogy tessék ide jönni a függetlenségi párt fundamentumára, tessék elhagyni azt a közjogi alapot, a melyen talán tenyészhetett az antisemitismusnak nem akarom közelebbről jellemezni, minő vetése és átlépni arra a talajra, melyen, ha a gondviselés segíteni fog, pedig eljő az idő, mikor segíteni fog, szabad és független Magyarországot fogunk mi és utódaink felépíteni. Ha átjön ide, akkor igenis meríthet magának jogczímet arra, hogy e pártnak reformjáról beszéljen ; arról az oldalról t. képviselő ur, ezt a pártot reformálni nem lehet, arra az antisemitismus elég orvosszert és erőt nem ad. E párt ellen egyébiránt a legsúlyosabb támadást maga a t. ministerelnök ur intézte, midőn pár nap előtt tartott nagyobb beszédében azt monda, hogy „azok, a kik azon választási vagy pártmanifestumot magukénak vallják, nagyon számíthatnak a választók beata simpllcitására, ha azt hiszik, hogy ezek nem veszik észre az ellentétet, mindenki elhiszi felőle, a mi neki kedves s a többi azt hiszi, azért van ott, hogy másokat bolondíthasson." T. képviselőház, én őszintén sajnálom és itt sem humorizálni, sem túlozni nem akarok, csak őszinte sajnálkozásomnak adok kifejezést, hogy a kormánypadokról, a ministerelnöki székből és épen
