Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-303
376 Őü3. orsAájro* Síét február 5. I8»4 a t, ministerelnök úrtól jöhet a függetlenségi párt ellen olyan támadás, a melyben a függetlenségi párt, ha nem is egészében, de sok tagjában, nagy többségében — mert nagy többsége hozta létre azt a manifestumot, melynek különben minden pontját én sem fogadom el — hogy mondom a párt nagy többsége ugy állíttatik az ország elébe, mint csaló, mint ámító, mint a nép boldog butaságára számító. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Bocsásson meg a t. ministerelnök ur, ha ezt egyes képviselő mondj ki a kormány állásának fontosságával, tekintélyével, a ministerelnök által kimondott szó súlyával nem rendelkezik, ha egyes c képTÍselő mondja, még akkor is sajnálatos és szomorú dolog a magyar parlament egyik nagy, tekintélyes, nemzeti pártját ekként gyalázni. Midőn pedig épen a t. kormányelnök ur, azon tekintélylyel, mely a kormányelnöknek szavát mindig kiséri, azzal a súlylyaí, melyet a t. ministerelnök ur szavának épen állása ad és kölcsönöz, mondja azt, hogy Magyarország függetlenségi pártjának többsége nagy részben ámít és csal, és a nép tudatlanságára boldog^ és boldogtalan hiszékenységére, sőt simplicitására számít: ez, t. ministerelnök ur, igen nagy politikai hiba, de egyébnek is mondhatnám. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem akarok én hivatkozni arra az időre, a mikor a t. ministerelnök ur is e háznak ezen az oldalán ült, de felteszem a t. ministerelnök úrról és kérem, hogy ezen szavait mindenesetre igazítsa ki. Lesz ennek, van ennek, igen valószínű, hogy lehet igen közel komoly politikai következése. Pár év múlva, épen a jövő országgyűlés folyamán le fog telni az az egyezség, melyet 1878-ban megkötött Ausztriával; meglehet, hogy ő lesz még akkor azokon a padokon, meglehet, hogy az újabb egyezkedést — én ugyan nem óhajtom — szintén o fogja vezetni ministertársaival együtt és akkor nagyon jó lenne a nemzet érdekében, életérdekeinek biztosítására nagyon jó lenne, ha e háznak baloldalán egy igazán erős, egy igazán tekintélyes, igazi nemzeti és függetlenségre törő ellenzék állhatna. (Ugy van! Ugy van! a szélső báloldalon.) Tudja áztat, ministerelnök ur az 1876-iki, 77-iki és 78-iki egyezkedésekből, minő szerencsétlenség volt az, hogy nem volt nagyszámú és tekintélyes ellenzék e padokon; hogy azért volt kénytelen az osztrák kormánynyal szemközt lépésről lépésre hátrálni, mert mig az osztrák kormány mindig hivatkozhatott arra, hogy ő különben ellenzékével nem bir, másfelől a t. ministerelnök urnak minden egyezséget a vállaira dictálhattak, mert mondhatták néki, hogy te ura vagy a magyar parlament helyzetének, mert veled szemközt az ellenzék gyenge. (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) T. ministerelnök ur, az ellenzéknek a helyzet szomorúságánál, a viszonyok mostohaságánál fogva különben is igen nyomott helyzetét arra használni fel, hogy Magyarország függetlenségi pártjának nagy részét épen akkor, mikor a választáshoz készül, csalónak és ámítónak deciarálja a világ előtt és pedig pár évvel azon egyességi kísérlet előtt, melyet újra meg kell tenni Ausztriával szemközt — t. ministerelnök ur, ez a nemzet érdekeiről nagy megfeledkezés. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De erős meggyőződésem, (Halljuk!) hogy részint a ministerelnök úrnak ily természetű, részint az antisemitáknak más természetű, de egy pontra, hogy úgy mondjam mintegy összebeszélésből kifolyó támadásaival szemközt a függetlenségi párt és annak zászlaja tisztán fog maradni. E párt ellen, azon politikai irány ellen, melyet ez képvisel, nem ez az első, megengedem, nem is az utolsó támadás. Nagyobb erőknek, nagyobb hatalmaknak kísérlete hajótörést szenvedett már, pedig 1713-tól kezdve, midőn e párt kardja utoljára töretett ketté, sok idő 135 év telt el 1848-ig, de a kik a történelmet ismerik, azok tudják, hogy az eszme mindig feltámadt, a zászló előjött az avas romok alól és diadalra vezetett időnként. El nem ejtetett soha és diadalra fog vezetni ezentúl is. (Tetszés a szélső balon.) Az oly támadások, milyen a ministerelnök uré és milyen az antisemitáké, e pártot megsemmisíteni, eszméjét tönkre tenni, zászlóját összetiporni nem fogják soha. (Elénk és hosszan tartó helyeslés a szélső balon.)Pártolom Irányi t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk hosszas helyeslés és éljenzés a szélső balonMozgás.) Elnök í T. ház ! A tárgyhoz szólásra nincs felírva senki, azonban személyes kérdésben, illetőleg személyes megtámadtatás folytán szólni kivannak Csernatony Lajos, Mezei Ernő és Istóczy Győző. (Nagy zaj.) Csernatony Lajos: T. ház! (Halljuk!) Én nekem egyátalán nem szokásom (Halljuk!) személyes kérdésben szót kérni, sőt mikor — nagyon ritkán — beszélek, még szavaim félremagyaráztatása esetében sem teszem. Ezúttal azonban kénytelen vagyok e szokásomtól eltérni Eötvös Károly képviselő úrral szemben. Ő ugy látszik, hogy üldöztetési mániában szenved (Nagy derültség) és ott is ellenséget keres maga irányában, a hol nincs. Ehhez képest egyenesen reám czélozva és engem megnevezve, egy észrevételt tett, a mely tökéletesen helytelen volt. Nekem ugyanis egy másik szokásom, hogy soha senkinek beszédére és beszéde alatt nem szoktam kiáltani, hogy eláll, mert ezt mindig illetlennek és a parlamenti joggal ellenkezőnek tartottam. (Helyeslés.) Tehát soha senf szokí tam ezt kiáltani. És ma, midőn többen kiáltották
